BK BH 1977/11.
BK BH 1977/11.
1977.01.01.
Az a katona, aki az újoncokkal az emberi méltóságukat, illetve önérzetüket sértő tevékenységet végeztet, a szolgálati hatalommal visszaélés vétségét követi el [1961. évi V. törvény(Btk.) 330. §].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat kényszerítés bűntette miatt ítélte el.
A tényállás szerint a vádlott álegységéhez 11 újoncot osztottak be sorkatonai szolgálat teljesítésére, akik főként a vádlott, de más “öreg katonák” részéről is durva, az emberi önérzetet sértő bánásmódban részesültek. Az újonc katonák szolgálatuk kezdetén nem voltak még tudatában annak, hogy hátrányos megkülönböztetésük, ismétlődő megalázásuk jogellenes ezért ezt eltűrték. Az “öreg katonák” rendelkezéseit parancsnak tekintették és megtorlástól tartva, panasszal nem éltek ellenük.
Különösen a vádlott élt vissza helyzetével. Egy alkalommal két újonc katonával a körletben “csikket fogatott” seprűvel seperte a cigarettavéget, az újoncoknak pedig a sapkájukkal kellett azt elfogniuk. Ugyanakkor egy másik honvéddal laposkúszásban hozatta ki a befőttes üveget az ágy alól. Egy másik alkalommal két újoncot arra utasított, hogy a szekrény tetejére felmászva végezzék el a portörlést. Majd egyik este egy őrvezetővel énektanulást “rendelt el” az első időszakos katonák részére. Az újoncokat a padlás előterébe vezették, ott a fal felé kellett fordulniuk, s tarkóra tett kézzel és erős hangon a felderítő indulót kellett énekelniük, miközben helyben járva meneteltek.
Más esetben a vádlott a körlettakarításra rendelt újoncok közül kettőt az ő körletükbe hívott be s ezeknek a takarítást éneklés mellett kellett végezniük. Egyikük azt megtagadta, emiatt a vádlott arra utasította, hogy “nyomjon le öt fekvőtámaszt” oly módon, hogy lábát egy honvédségi ülőkére kellett helyeznie, kezével pedig a vizes kövezetre támaszkodnia.
A védő a felmentésre irányuló fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a vádlott magatartása nem merítette ki a katonai bíróság által megállapított, a Btk. 261. §-ában meghatározott kényszerítés bűntettének a törvényi tényállását, ugyanis a sértettek magatartásának irányítására sem erőszakot, sem pedig fenyegetést nem alkalmazott. Ennek hiányában pedig e bűntett megállapítására sor nem kerülhet.
A Legfelsőbb Bíróság csak a tekintetben értett egyet fellebbezéssel, hogy a vádlott magatartása kényszerítés bűntetteként nem értékelhető. A katonai bíróság – az ítélet indoklásából kitűnően – azért minősítette a vádlott cselekményét kényszerítés bűntettének, mert a “parancsai” és egyéb intézkedései alkalmasak voltak arra, hogy a sértettekben komoly félelmet keltsenek.
Nem volt ugyanis tudomásuk arról, hogy ezzel jogtalanul járnak el velük szemben és attól tartottak, hogy hosszabb ideig lesznek kitéve a személyiségüket súlyosan sértő ilyen cselekményeknek. A katonai bíróságnak az a megállapítása azonban, hogy a sértettekben komoly félelem alakult ki a jövőt illetően, és hogy emiatt tettek eleget a vádlott felhívásának, önmagában még nem alapozza meg a kényszerítés bűntettének a megállapíthatóságát.
A Btk. 261. §-ában meghatározott kényszerítés bűntettét ugyanis az követi el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, ha a cselekmény jelentős érdeksérelemmel jár, és más bűncselekmény nem valósul meg. Kétségtelen ugyan, hogy az irányadó tényállás szerint a sértettek a vádlott ráhatására olyan reájuk nézve jelentős érdeksérelemmel járó magatartást tanúsítottak, amelyet polgári életviszonyok között nem tettek volna meg. A kényszerítés bűntette megállapíthatóságának azonban lényeges feltétele, hogy a “kényszerítés” erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával történjék. Az pedig nem vitás, hogy a vádlott erőszakot egyetlen újonc katonával szemben sem alkalmazott. A fenyegetés viszont a Btk. 115. §-ában foglalt törvényi értelmezés szerint olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A tényállás szerint azonban a vádlott a sértettekkel szemben semmiféle súlyos hátrányt sem helyezett kilátásba arra az esetre, ha az “utasítást” nem teljesítik. A sértetteket az indította a vádlott által kívánt magatartásuk tanúsítására, hogy abban a téves tudatban cselekedtek: szolgálati parancsot teljesítenek, nem pedig az, hogy erőszakkal vagy fenyegetéssel erre a vádlott kényszerítette őket. Ezért a cselekmény az erőszak, illetve a fenyegetés alkalmazásának hiánya miatt a kényszerítés bűntettét nem valósítja meg.
Vizsgálni kellett azonban azt is, hogy nem valósít-e meg más bűncselekményt a vádlott magatartása. A Btk. 330. §-ának (1) bekezdése szerint az a katona, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, illetőleg magának vagy másnak jogtalan előnyt szerezzen, szolgálati hatalmával vagy helyzetével visszaél – amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg – a szolgálati hatalommal visszaélés vétségét követi el. Mint ahogyan erre a miniszteri indokolás is rámutat: e törvényhely alá a katonai személy által elkövetett azok a visszaélések tartoznak, amelyeket a szolgálati ténykedése kapcsán az annak jogszerű gyakorlásához biztosított hatalommal, illetőleg a szolgálati helyzettel való visszaélés útján követ el.
A vádlott a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának idevonatkozó rendelkezései szerint sem szolgálati, sem pedig szakmai elöljárója nem volt a sértetteknek, s olyan konkrét szolgálati ténykedést sem gyakorolt, amelynek végrehajtásához a szabályzatok valamilyen szolgálati hatalommal ruházták volna fel. Ennek következtében szolgálati hatalom hiányában azzal vissza sem élhetett, de nem valósíthatott meg elöljárói bűncselekményt sem. Annak vizsgálata során viszont, hogy a vádlott a cselekménye során nem élt-e vissza a katonai szolgálati helyzetével, az alábbiakra kellett figyelemmel lenni.
A fegyveres erőknél a sorállományú katonák – a fennálló behívási rendszer következtében – szolgálati idejük tartama alatt nincsenek mindannyian ténylegesen azonos helyzetben. Bár a szabályzatok szerint a sorkatonák azonos jogállásúak és együtt teljesítik a katonai szolgálatukat, mégis különbség van az újonnan bevonultak és az “öreg katonák” között a tekintetben, hogy az “öreg katonák” már elméletileg és gyakorlatilag képzettek és ennélfogva a katonai kiképzés és szolgálat terén mintegy az újoncok” nevelői és oktatói is egyúttal. Az egyes konkrét szolgálati feladatok végrehajtása során pedig rendszerint elöljárói viszonyba is kerülnek velük. E szolgálati helyzetüknél fogva az újonc katonák előtt kellő tekintélyük és megbecsülésük is van: a sorállomány körében hagyományosan, ténylegesen kialakult és él olyan erkölcsi értékítélet, mely szerint az “öreg katonákat” szinte elöljárójuknak tekintik, utasításaikat pedig végrehajtják. Ez a helyzet és állapot kívánatos is, mivel helyes szemlélet esetén ténylegesen segíti a fiatalabb katonák szakmai és politikai képzését, a fegyveres erők szolgálati fegyelmét és harckészültségét szolgálja.
A vádlott a fegyveres erők szolgálati viszonyaiból eredő eme sajátos szolgálati helyzetével élt vissza, amikor kihasználta az újoncoknak az irányában megnyilvánult megbecsülését és ebből eredő szolgálati tekintélyét. Ezen túlmenően pedig igen rövid ideje szolgálatot teljesítő újonc katonáknak azt a tájékozatlanságát is, mely szerint nem voltak kellően tisztában azzal, hogy köztük és az idősebb “öreg katonák” közt elöljárói függelmi viszony nincs és utasításuk csak akkor minősül szolgálati parancsnak, ha ilyen adására egy adott konkrét szolgálati helyzetnél fogva jogosultak.
A Btk. 330. §-a pedig éppen azoknak a szolgálati beosztásból eredő helyzeteknek a bűnös kihasználását rendeli büntetni, amelyek valamely más katonai bűncselekmény törvényi tényállását nem valósítják meg. A vádlott magatartása ekként teljes mértékben megvalósította a Btk. 330. §-ának (1) bekezdésében írt törvényi tényállást, mivel a cselekményét célzatosan, kétségtelenül azért követte el, hogy az újonc katonáknak jogtalanul hátrányt okozzon, ezért a cselekménye helyesen e törvényhely szerint: szolgálati hatalommal visszaélés vétségének minősül. (Legf. Bír. Katf. III. 352/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás