PK BH 1977/110.
PK BH 1977/110.
1977.03.01.
a) Az ügyvéd által elkövetett mulasztás vagy eljárási jogszabályba ütköző egyéb magatartás esetén a pénzbírság kiszabásának nem az ügyvédi munkaközösséggel, hanem az eljáró ügyvéddel szemben van helye [Pp. 5. § (1) bek., (4) bek.].
b) A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására – a szükséghez képest ismételten is – figyelmeztetni köteles [Pp. 5. § (1) bek.].
A felperes 1975. szeptember 17-én megbízta a járási ügyvédi munkaközösséget, hogy az alperes ellen gyermektartásdíj iránt indítson pert, és őt a perben képviselje. Az ügyvédi munkaközösség vezetője ügyintézőül dr. L. T. ügyvédet jelölte ki. Az ügyintéző ügyvéd az 1975. szeptember 20-án a járásbíróságnál benyújtott keresetlevélben arra hivatkozással, hogy a felperes és az alperes között az 1974. július 31-én a felperestől született gyermek vélelmezett fogamzási idejében nemi kapcsolat állott fenn, az alperest gyermektartásdíj fejében a mindenkori keresete 20%-ának megfizetésére kérte kötelezni.
A járásbíróság 1975. október 8-ára tárgyalási határnapot tűzött ki. A határnap előtt két nappal, október 6-án az alperes megjelent a járásbíróságnál, ahol jegyzőkönyvbe vették, hogy 1975. október 8-án, tehát a tárgyalás napján az NDK-ba utazik három évre munkavállalás céljából, és ennek folytán a tárgyaláson sem jelenik meg. Érdemi védekezésként jegyzőkönyvbe mondta azt is, hogy a felperes, illetőleg a kiskorú eseti gondnoka több ízben pert indított ellene apaság megállapítása és tartásdíj-fizetési kötelezettség megállapítása iránt. Valamennyi perben a b.-i városi bíróság járt el, amely a kereseteket elutasította.
Az 1975. október 8-án megtartott tárgyaláson a bíróság ismertette a keresetlevelet és az alperessel felvett jegyzőkönyv tartalmát is. Az alperes távolmaradását igazoltnak vette.
A felperes jogi képviselője a tárgyaláson felvett jegyzőkönyvben és a jegyzőkönyv kiegészítését elrendelő végzésben foglaltak szerint “a keresetét az írásbelivel egyezően tartja fenn, – előadja, hogy az előzményeket nem kívánta elhallgatni, azokkal a tárgyaláson kívánt foglalkozni. Azokra a keresetlevelében azért nem hivatkozott, mert ha az anya perújításra nem jogosult, mivel az apasági perben nem volt peres fél, akkor vele szemben nincs rés iudicata, ő az alperessel eddig perben nem állott, így a gyermektartásdíjat követelheti saját jogán az alperestől.” A perújítási kérelmet ugyanis azért utasította el a bíróság, mert a jelen per felperese az alapperben félként nem vett részt, tehát nincs perújítási joga. Ezért nincs más lehetősége, mint saját jogán önálló per indítása.
A bíróság a felperest személyesen is meghallgatta, aki határozottan fenntartotta a keresetlevélben foglaltakat és állította, hogy a gyermekének az alperes az apja. Tanúkat jelölt meg, akik bizonyítani tudják, hogy az alperes a vélelmezett fogamzási időben járt a lakásán. Előadása szerint azonban e tanúk nem tudnak a legvalószínűbb fogamzási időben – októberben – történt közösülésről. Az anya meghallgatása után a bíróság végzést hozott, amely szerint a további bizonyítás felvételét mellőzi. A felperes képviselője a kereset szerinti ítélet meghozatalát kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, de a tárgyalás berekesztése előtt végzést hozott, amellyel a járási ügyvédi munkaközösséget mint a felperes képviselőjét 3000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A végzés indokolása szerint a kiskorú kirendelt eseti gondnoka korábban a b.-i városi bíróság előtt apaság megállapítása és gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség megállapítása iránt keresetet terjesztett elő az alperessel szemben. A keresetet a bíróság elutasította, a megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Ezt követően a jelen per felperese a járási ügyvédi munkaközösséget bízta meg, hogy perújítási kérelmet terjesszen elő. A perújítási kérelmet a b.-i városi bíróság végzésével elutasította, és ezt a végzést a megyei bíróság helybenhagyta. Ilyen előzmények után terjesztette elő a járási ügyvédi munkaközösség mint a felperes jogi képviselője, a gyermektartásdíj megállapítása iránti keresetet az alperessel szemben, anélkül azonban, hogy az előző eljárásokról a bíróságot tájékoztatta volna. Ekként a jogi képviselő rosszhiszeműen járt el, erre tekintettel a bíróság vele szemben a Pp. 5. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján pénzbírságot szabott ki.
A bíróság a pénzbírságról rendelkező végzést kikézbesítette az ügyvédi munkaközösség vezetőjének és – külön kérésére – az ügyintéző ügyvédnek is. A végzés ellen mindketten fellebbeztek.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság pénzbírságot kiszabó végzését helybenhagyta. A végzés indokolása szerint a felperes a meghatalmazást a járási ügyvédi munkaközösségnek adta, a jogviszony így közte és az ügyvédi munkaközösség között létesült. Az ügyvéd a munkaközösség vezetőjének kijelölése alapján járt el. A keresetlevelet nem az ügyvéd, hanem a megbízás folytán az ügyvédi munkaközösség nyújtotta be. A meghatalmazásra tekintettel a keresetlevél benyújtásából eredő felelősség az ügyvédi munkaközösséget terheli. A keresetlevélnek tartalmaznia kellett volna a korábbi perekre vonatkozó adatokat, amelyek tudottak voltak, és a Pp. 121. §-ának a Pp. 5. §-ával egybehangzó értelmezése szerint ez a keresetlevélnek elmaradhatatlan kelléke volt. A végzés indokolása kitért arra is, hogy az ügyintéző ügyvéd fellebbezése nem volt figyelembe vehető, ő nem címzettje az elsőfokú bíróság határozatának, vele szemben rendelkezés nincs, így fellebbezési jogosultsága nincs.
A pénzbírság kiszabása felől rendelkező végzés ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 5. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki akár a tárgyaláson, akár valamely periratban jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból oly tényt amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős, elhallgatott (b) pont).
E jogszabályi rendelkezés alapján hozták meg pénzbírságot kiszabó végzésüket az eljárt bíróságok. Figyelmüket azonban elkerülte az, hogy ez a jogszabály a fél vagy képviselője ellen ad lehetőséget pénzbírság kiszabására. A fél képviseletében mindig fizikai személy, mégpedig az ügyvédi rendtartás szerint a munkaközösség vezetője által kijelölt ügyvéd jár el. A kijelölt ügyvéd jogosult azoknak a perbeli cselekményeknek az elvégzésére, amelyekre a polgári perrendtartás a jogi képviselőt felhatalmazza. Mulasztás esetén nem a munkaközösség, hanem az eljáró ügyintéző ügyvéd követ el jogsértést, ezért a pénzbírság kiszabásának is vele szemben, és nem az ügyvédi munkaközösséggel szemben van helye. Ellenkező jogértelmezés mellett a jogi képviselőként eljáró ügyintéző ügyvéd felelőssége és érdekeltsége az ügyek mielőbbi, az igazságnak megfelelő befejezésében jelentősen csökkenne. Ez annál is inkább így van, mert az ügyvédi munkaközösség a mulasztást elkövető tagjára a pénzbírságot csak úgy tudná áthárítani, ha követelését bíróság előtt érvényesítené. A munkaközösség ugyanis tagjai anyagi felelősségét nem állapíthatja meg.
Más kérdés az, hogy a megbízási szerződés az ügyfél és az ügyvédi munkaközösség között teremt polgári jogi jogviszonyt, és ezért a kijelölt ügyintéző esetleges szerződésszegő magatartásáért a teljesítési segédre vonatkozó szabályok szerint az ügyvédi munkaközösséget mint megbízottat terheli a polgári jogi felelősség. Jogszabálysértő tehát az ügyvédi munkaközösséget pénzbírsággal sújtó első és másodfokú végzés.
A Pp. 5. §-ában szabályozott pénzbírság intézménye az igazság érvényesülését biztosító eszköz. A bíróság ezért a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására ismételten is figyelmeztetni köteles. Az adott esetben a pénzbírság kiszabása előtt ez a figyelmeztetés nem történt meg. De erre tulajdonképpen nem is volt szükség, mert a keresetlevél kikézbesítését követően az alperes a bíróságon jegyzőkönyvbe mondott előadásával feltárta az előzményeket. Az ügyben tartott egyetlen tárgyaláson a felperes jogi képviselője az alperesi előadás valóságát nem vitatta. Maga is hivatkozott az előzményekre, és a keresetet a bíróságétól eltérő jogi álláspontra, nevezetesen arra hivatkozva tartotta fenn, hogy a felperes és az alperes között tartásdíj iránti per még nem volt folyamatban, így ítélt dolog esete nem áll fenn. E perbeli cselekmény a pert nem húzta el, felesleges költséget az ellenfélnek nem okozott. Az eltérő jogi álláspont fenntartása nem minősíthető rosszhiszemű eljárásnak sem, tehát rosszhiszemű pervitelre hivatkozással nem volt helye pénzbírság kiszabásának.
Egyébként, ha a bíróság az alperes tárgyalás előtti előadása alapján úgy találta, hogy a keresetlevél hiányos, a felperest a hiánypótlásra, illetőleg a tárgyaláson a keresetlevél kiegészítésére felhívhatta volna. A keresetlevél hiányossága ilyen előzetes felhívás nélkül pénzbírság kiszabására nem ad alapot.
Tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyintéző ügyvéd fellebbezése nem vehető figyelembe. A Pp. 233. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ugyanis a határozat ellen a fellebbezést lehetővé teszi annak a személynek is, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Bár a szóban levő határozat nem közvetlen rendelkezést tartalmaz az ügyintéző ügyvéddel szemben, az azonban közvetve feltétlenül érinti őt is miután az ügyvédi munkaközösséggel szemben megállapított anyagi hátrányért – amennyiben az az ő felróható mulasztásával kapcsolatos – az ügyintéző is felel a munkaközösséggel szemben. Így az ügyintéző ügyvéd az ügyintézéssel összefüggő eljárás miatt kiszabott pénzbírság vonatkozásában olyan érdekelt személy, aki a pénzbírságot kiszabó végzés ellen saját személyében – a többi jogosulttól függetlenül – fellebbezéssel élhet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az első- és másodfokú bíróság végzéseit hatályon kívül helyezte és a pénzbírság kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 279/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás