PK BH 1977/113.
PK BH 1977/113.
1977.03.01.
Illeték-feljegyzési jog megadása szempontjából a fél összes körülményeit mérlegelni kell, tehát nincs ügydöntő jelentősége egymagában annak, hogy a félnek jelentősebb értékű ingatlana is van [1/1973. (I. 24.) IM sz. r. 4. § (1) bek.].*
A felperes keresetlevelében eladta, hogy az alperessel kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta. Ezt követően – az 1974. május 25-én kelt okiratba foglalt szerződéssel – a házastársi vagyonközösséget a felek megszüntették. E szerint az alperes tulajdonába került a 480 000 Ft értékben megjelölt öröklakás, míg a felperes tulajdona lett a 200 000 Ft-ra értékelt ingatlan. Miután az utóbbi ingatlan értékesítését a felperes – eladása szerint – megkísérelte és azért még 100 000 Ft-os vételárra sem kapott ajánlatot, azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a “házastársi tulajdonközösséget megszüntető szerződésnek az ingatlanokkal kapcsolatos része” érvénytelen s egyben állítsa vissza az eredeti állapotot.
A felperes egyidejűleg kérelmet terjesztett elő illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránt is.
Az elsőfokú bíróság az illetékfeljegyzési jog megadása iránti kérelmet elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes – saját előadása szerint is – a házastársi vagyonközösség 1974-ben történt megszüntetésekor 200 000 Ft-ra értékelt ingatlanán felül 157 150 Ft készpénzhez és 36 860 Ft értékű ingó vagyonhoz jutott, emellett havi jövedelme 6700 Ft. Így álláspontja szerint a felperesnek az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelme megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott.
Az 1/1973. (I. 24.) IM sz. rendelet (R.) 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a fél részére – a kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaira tekintettel – személyes költségmentességet (1. §) nem lehet engedélyezni, a bíróság illetékfeljegyzési jogot engedélyezhet, feltéve hogy a fél összes körülményeinek mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy az illeték előzetes lerovása a fél részére kereseti (jövedelmi) és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene.
Az iratokhoz csatolt “házastársi tulajdonközösséget megszüntető szerződés” tartalmából valóban megállapítható, hogy a házastársi vagyonközösségnek 1974. május 25-én történt megszüntetésekor a felperes az ingatlanon, valamint a 36 850 Ft értéket képviselő ingóságon felül 157 150 Ft készpénzhez is jutott.
Az okirat tartalmából azonban az is megállapítható, hogy a volt házastársi közös lakás az alperes “által lakott állapotban “ a volt férj kizárólagos tulajdonába került. Így tehát azt is vizsgálni kellett volna, hogy a felperes a lakáskérdését utóbb miként oldotta meg. Amennyiben ugyanis a felperes a részére jutó készpénzt időközben lakásszerzés céljára használta fel, úgy az illeték-feljegyzési jog megadására irányuló kérelem elbírálásánál ezt a körülményt sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ugyanígy nem lehet ügydöntő jelentőséget tulajdonítani annak sem, hogy a felperesnek van egy jelentősebb értékű balatoni ingatlana. Értékesítés hiányában az ingatlan léte az illetéklerovási kötelezettség teljesítésére önmagában lehetőséget nem biztosít.
A törvényhozónak az illetékfeljegyzési jog intézménye bevezetésével éppen az volt a célja, hogy jogérvényesítési lehetőséget biztosítson az állampolgárok részére akkor is, amikor esetleg csak ingatlanuk értékesítése mellett tudnák az illetéket “előzetesen” a keresetlevélen leróni. A tárgyi feltételek ugyanis ilyen esetben általában alapot nyújtanak olyan értelmű következtetésre, hogy a fél szármára az illeték előzetes lerovása aránytalan anyagi megterhelést jelentene. Viszont pervesztés esetén az alaptalan igénnyel fellépő személy az illeték megfizetése alól ilyenkor sem mentesülhet.
A költségmentesség engedélyezéséhez szükséges “nyilatkozat”-ból kitűnőleg a felperes háztartásában egy kiskorú gyermek él. A 6700 Ft-os havi jövedelme ugyan jelentős, a 24 000 Ft illeték 15 napon belüli lerovása azonban egyéb vagyoni tartalék vagy jövedelem hiányában a felperesnek a kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelenthet.
Az elsőfokú bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha a felperes kérelmének elbírálása előtt azt is tisztázza, hogy az 1974. május 25-én megkötött szerződést követően a felperes lakáshelyzetét miként oldotta meg és a kereset benyújtásának időpontjában kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai ténylegesen hogyan alakultak. (Legf. Bír. Pf. V. 20 494/1976. sz.)
*
Az 1/1973. (I. 24.) IM sz. rendeletet a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 39. §-a hatályon kívül helyezte, de ez utóbbi rendelet 4. §-ának (1) bekezdése azonosan rendelkezik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás