GK BH 1977/120.
GK BH 1977/120.
1977.03.01.
A vállalkozási szerződés lényeges feltételeiben való megegyezés a szerződés létrejöttének abban az esetben is érvényességi kelléke, ha a felek azt előzetes kapacitásfoglalási szerződés alapján kötik meg és a kapacitásfoglalási szerződés tartalmaz utalást a jövőben létrejövő vállalkozási szerződés egyes tartalmi elemeire [44/1967. (XI. 6.) Korm. sz. r. 7. §, 43. § (3) bek.; Ptk. 207. §; GKT 71/1973. sz.].
Az 1974. augusztus 7-én megkötött kapacitásfoglalási szerződésben a felperes kivitelező vállalta, hogy az alperes megrendelése alapján egy hőtávvezeték munkáinak kivitelezésére szerződést köt és ezeket a munkákat mintegy 90 millió forint értékben elvégzi. Az alperes pedig azt vállalta, hogy a megrendelést 1974. október 30-ig, a teljes anyagszükségleti kimutatást 1975. január 31-ig megküldi a felperesnek, 1975. június 30-ig átadja a tervdokumentációt, július l. napjáig pedig a munkaterületet és a munka megkezdésének egyéb lehetőségét biztosítja.
A felek a szerződésben 1 millió forint kapacitásfoglalási díjat kötöttek ki arra az esetre, ha a vállalkozási szerződés megkötése valamelyik fél felróható magatartása miatt meghiúsulna.
Ilyen előzmények után az alperes 1974. december 17-én küldött megrendelést, melyben közölte, hogy a tervdokumentációt folyamatosan átadja, felhívta a felperest, hogy a “hosszú átfutású” anyagokat a beépítés várható ütemében rendelje meg. Majd az 1975. szeptember 5-én kelt levelében az alperes azt közölte, hogy a felperes az előkészítési munkát állítsa le, a megrendeléseket töröltesse, mert az alperes felügyeleti hatósága az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottságával 1975. szeptember 2-án úgy állapodott meg, hogy a távhőellátásról a tanács gondoskodik. Az alperes vállalta, hogy a felperesnek a munka előkészítésével felmerült és igazolt költségeit megtéríti. A felperes keresetében a kapacitáslekötési szerződésben kikötött 1 000 000 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni, tekintettel arra, hogy a vállalkozási szerződés nem jött létre az alperes hibájából.
Az alperes azzal védekezett, hogy a hővezeték kivitelezése rajta kívülálló okból maradt el, vitatta a felperes által indított kereset jogalapját és összegszerűségét.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek között a kapacitásfoglalási szerződés alapján a kivitelezési szerződés ráutaló magatartással létrejött, ehhez képest a kapacitásfoglalási szerződés megszegése címén érvényesített felperesi igény alaptalan. A vállalkozási szerződés létrejöttét a bíróság annak alapján állapította meg, hogy az alperes 1974. december 17-én megrendelést adott, amelynek alapján a felperes a kivitelezés előkészítéséhez szükséges intézkedéseket megtette, így a megállapodás létrejött annak ellenére, hogy a felperes a megrendelést írásban nem igazolta, mert a felek a lényegesnek minősített kérdésekben megállapodtak.
Az első fokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését, illetve olyan módon való megváltoztatását kérte, hogy az alperes a keresetnek megfelelően fizesse meg a kapacitásfoglalási díjat.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a felek között 1974. augusztus 7-én megkötött kapacitásfoglalási szerződésben foglaltak alapján a vállalkozási szerződés nem jött létre, az elsőfokú bíróság tehát tévesen állapította meg a szerződés létrejöttét. A felek jogviszonyára irányadó 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 7. §-a tartalmazza a vállalkozási szerződés lényeges kellékeit. Eszerint a szerződésnek tartalmaznia kell a szolgáltatás, a vállalkozói díj és a teljesítés idejének a meghatározását. A kapacitásfoglalási szerződés szerint is az abban megállapított 90 millió forint előirányzati érték tájékoztató jellegű, és a vállalkozói díjban a felek a vállalkozási szerződésben állapodnak majd meg. Mivel az érvényesen megkötött kapacitásfoglalási szerződés alapján az alperes által 1974. december 17-én küldött megrendelés lényegében csak a hosszú átfutású anyagok megrendelésével kapcsolatos konkrét intézkedésekre utalt, é; a vállalkozási szerződés lényeges elemeit, így a határidőt és a vállalkozási díjat nem tartalmazta, az adott esetben még ráutaló magatartás formájában sem lehet a szerződést létrejöttnek tekinteni. A ráutaló magatartás a szerződési akarat kifejezésének az egyik formája ugyan, de a szerződés létrejöttének tartalmi követelményei ilyen akaratkifejezés mellett is fennállanak, tehát a lényeges szerződési feltételek vonatkozásában szükséges akaratmegegyezés elengedhetetlen [Ptk. 207. § (1) és (2) bek.]. Az adott esetben a lényeges feltételek vonatkozásában sem írásban, sem ráutaló magatartással nem történt megegyezés, ezért azt kellett megállapítani, hogy a kapacitásfoglalási szerződés alapján nem jött létre vállalkozási szerződés.
A felek a kapacitásfoglalási szerződés 9. pontjában abban állapodtak meg, hogy az a szerződő fél, amelyiknek felróható magatartása miatt a vállalkozási szerződés létrejötte meghiúsul, 1 millió forint kapacitásfoglalási díjat köteles fizetni, és a szerződés 11. pontjában e tekintetben is irányadónak minősítették a 44/1976. (XI. 5.) Korm. sz. rendeletet.
A most említett jogszabály 43. §-ának (3) bekezdése szerint a szerződésszegéssel érintett érték 3%-át köteles megfizetni az a fél, akinek a hibájából vagy érdekkörében felmerült ok miatt a vállalkozási szerződés megkötése meghiúsult, de a felek eltérő mértékben is megállapodhatnak. Az adott esetben a felek eltérő mértékben állapodtak meg, 1 millió forintban határozták meg a fenti esetben fizetendő összeget. Miután a vállalkozási szerződés a felek között nem jött létre, a felek fenti megállapodását is figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy alapos-e az alperesnek a kapacitásfoglalási díj megfizetésével szemben előadott érdemi védekezése, amely szerint neki nem róható fel a szerződés létrejöttének meghiúsulása, mert erre felügyeleti szervének és a megyei tanács végrehajtó bizottságának a megállapodása alapján került sor, illetve hogy a szerződés meghiúsulása miatt kára a felperesnek nem keletkezett.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban a GKT 71/1973. sz. állásfoglalásban foglaltakat vette figyelembe. Ez kifejti, hogy az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezés értelmében a kapacitásfoglalási díjat az a fél, akinek a hibájából vagy érdekkörében felmerült ok miatt a vállalkozási szerződés megkötése meghiúsult, magatartásának felróhatóságára tekintet nélkül köteles megfizetni. Az adott esetben nyilvánvaló, hogy a vállalkozási szerződés létrejöttének meghiúsulása az alperes érdekkörében felmerült ok következménye, ehhez képest köteles akár átalány szerepét is betöltő kapacitásfoglalási díjat a szerződésben kikötött összegben a felperesnek megfizetni. Az említett indokok miatt az alperes fizetési kötelezettsége akkor is fennáll, ha a felperes nem bizonyítja, hogy őt tényleges kár érte.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel a felperes keresetét megalapozottnak találta, ezért az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. (Legf Bír. Gf. V. 30 643/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás