GK BH 1977/121.
GK BH 1977/121.
1977.03.01.
A vállalkozói szolgáltatás tárgyának az előzetes átadáskor is hibátlannak kell lennie [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. §; az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerződési alapfeltételek 27. § (3) bek.].
A felperes megrendelő egy adóállomás központi fűtését szolgáló és csak ideiglenes üzemeltetésre átvett kazánok öntöttvas tagjainak sorozatos megrepedése miatt felmerült s általa jogfenntartással kifizetett 219 776 Ft javítási költség megtérítése, továbbá 10 989 Ft kötbér megfizetése iránt indított keresetet az alperes generálkivitelező ellen.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és azzal védekezett, hogy a MERT szakvéleményében anyaghibát nem állapított meg, s a kazántagrepedéseket egyértelműen üzemeltetési hibának tulajdonítja.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság a felek által peren kívül beszerzett szakvéleményeket a per elbírálásához elegendőnek találta, ezért nem rendelt el szakértői bizonyítást. A szakvélemények alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a sorozatos repedések nem eredhettek anyaghibából. A kivitelezési-szerelési hibák kérdésében a szakértők véleménye egymástól eltért. A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) kivitelezési, sőt tervezési és konstrukciós hibákat is megállapított. A bíróság a kivitelezési hibákat nem látta bizonyítottnak, mert az olajégők nem megfelelő beállítása történhetett üzem közben is, s az alperes egyébként is előadta, hogy az üzemeltető meg nem engedhető módon “beavatkozott a rendszerbe”, a felperes nem is vitatta a beavatkozást. Az ÉTI és a MERT-szakértők a kazántagrepedések okát a műszaki előírások és üzemelési feltételek meg nem tartásában látták. Végeredményben a bíróság a MERT szakvéleménye alapján állapította meg, hogy a fűtésrendszer hibái nem vezethetők vissza az alperesnek felróható okokra.
A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és eredeti keresetének megfelelően az alperes marasztalását kérte.
A fellebbezésben a felperes hivatkozott a BME szakvéleményében közölt anyagvizsgálati eredményre, amely az érdekeltek által közösen kiválasztott kazántag minőségi hibáit állapította meg, s azt is, hogy a meghibásodást az öntéstechnológiai rendellenességek elősegíthették. Utalt a szakvéleménynek azokra a pontjaira, amelyek az olajégők nem megfelelő beszabályozását és az ebből eredő életveszélyes helyzetet állapították meg. A felperes kifogásolta a bíróságnak azt a megállapítását, hogy a rendszerbe való illetéktelen beavatkozás lenne az oka a kazántagrepedéseknek.
A fellebbezés alapos.
A felperes a BME-szakértőt az alperesnél több érdekelttel együtt, 1972. augusztus 12-én felvett jegyzőkönyv alapján, az ott meghatározott kérdésekben kérte fel véleményadásra. E szakvélemény az ÉTI és a MERT szakvéleményeinek ismeretében a kazántagok meghibásodásainak közvetlen okain kívül a kazántelep teljesítményével, a fűtési rendszer hiányosságaival, tervezési és konstrukciós kérdésekkel is foglalkozott. Megállapításait, következtetéseit meggyőzően indokolta, a véleményben foglaltak kellő alapot nyújtanak a felelősség szempontjából leglényegesebbnek tekinthető tények megállapítására.
A szakvélemény szerint a kazántagok azért repedhettek meg, mert a kazán samottbélésén elhelyezett lyukakon át szúró láng hatásának voltak kitéve. E hatás előállásának oka pedig az, hogy a fúvóka kúpszögét rosszul választották meg (30°-os helyett 45°-os), továbbá hogy az olajégő nincs megfelelően beszabályozva. Utóbbi körülmény miatt a berendezés nagy légfelesleggel üzemel a láng rövid ugyan, de teljesen fehér, így a tűzteret határoló öv tagfelületei erős hősugárzás alatt állnak. A kivitelező az égőt nem rögzítette megfelelően, a kialakuló láng tengelye nem esik egybe a kazán hossztengelyével, s így nincs biztosítva az egyenletes tűzterhelés. A samottbélésen aszimmetrikusan kihagyott lyukak miatt az égők beállítása különös gondosságot kívánt volna meg.
A szakértő a lehetséges üzemeltetési hibák kialakulását vizsgálva, három esetet is felsorolt, ezek azonban szerinte – tényleges bekövetkezésüket feltételezve is – kizárhatók a repedés okai közül.
A tervezési kérdéseket vizsgálva, a kazán konstrukcióját kényszermegoldásnak minősítette, és annak elismerése mellett, hogy a tervező a méretezésnél helyesen járt el, megállapítja, hogy a rövid tűztér nem teszi biztonságosan lehetővé a kazánok teljes mértékű olajoldali terhelését. Az aszimmetrikusan kihagyott lyukak egyenlőtlen hőterhelést okoznak, megengedhetetlen feszültségek kialakulására vezethetnek. A kazán konstrukciós és összeállítási hiányosságai is elősegíthették a kazántag-repedéseket. Felvetette a szakértő azt a kérdést is, hogy ha a füstcsonkon a valóságban nem áll rendelkezésre a 6 cm-es huzat, ez a jövőben is oka lehet szúróláng képződésének. A szakértő anyagvizsgálatot is végeztetett. A helyszínen kiválasztott, repedt tagról a Mechanikai Technológiai és Anyagszerkezettani Intézet megállapította, hogy falvastagsága sok helyen nem éri el az előírtat, s egyéb öntési hibái is vannak. Emiatt a szakértő nem zárta ki annak lehetőségét, hogy egyes tagok öntési hiba miatt repedtek meg. A szakértő felhívta arra a figyelmet, hogy a kazán 1972. január 12. óta ideiglenesen, az előírt bizonylatok és hőtechnikai mérések nélkül üzemel.
Az ÉTI szakvéleményében is szúróláng-hatásnak tulajdonítja a repedéseket. A megoldást szintén az olajtüzelő szerkezet olyan beszabályozásában látja, amely mellett a samott-tér lyukain a lángok nem léphetnek ki.
A MERT szakvéleménye tartalmából megállapíthatólag a szakértő nem végzett helyszíni vizsgálatot, az üzemelés körülményeit megbízójának információjából merítette. Az anyaghibát kizárva, a tagrepedéseket a megsérült samottbéléssel történt hibás üzemeltetésnek tulajdonította. A repedés okára vonatkozó véleményét azonban nem támasztotta alá az okfolyamat leírásával, megállapításainak indokait nem fejtette ki. A MERT-véleményt csak a vizsgált radiátor minősége kérdésében lehet elfogadni, ha valóban a vitás építkezésből származó radiátort vizsgált meg (a felperes vitatta az azonosságot).
A hiba okai között egyik szakértő sem említ a rendszerbe “meg nem engedhető módon” történt egyéb beavatkozást.
Az elsőfokú bíróság tehát olyan szakvéleményre alapította határozatát amelyet a hiba okait illetően nem lehet aggálytalannak tekinteni. A bíróság e vélemény mellett a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján azt a további üzemeltetési hibát is megállapította, hogy a felperes, illetve az üzemeltető az eredetileg helyesen beállított olajégőket “elállította”.
A per eldöntése szempontjából ügydöntőnek azt a kérdést kell tekinteni, hogy a szúróláng-hatás kialakulása melyik fél érdekkörében merült fel, illetve hogy az alperes szerződésszegése ezzel kapcsolatban megállapítható-e.
A rendelkezésre álló adatok szerint a kazánok és a tüzelőberendezés minőségi, illetve végleges átvétele még a mai napig sem történt meg. A fűtőberendezésnek ideiglenes üzemeltetésére 1972. január 12-én történt átvétel az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelettel közzétett építési szerződési alapfeltételek 27. §-ában szabályozott előzetes átadásnak minősül, részteljesítésnek nem tekinthető. Az alperesnek, illetve közreműködőjének még fennáll az a kötelezettsége, hogy a berendezést szerződésszerű állapotban a felperesnek átadják. A teljesítésnek viszont az átadás időpontjában hibátlannak kell lennie. A szolgáltatás hibája azonban már a kivitelezés folyamán is megállapítható, és emiatt szavatossági igényt is lehet érvényesíteni.
Az említett építési alapfeltételek 27. §-ának (3) bekezdése szerint ugyan az átadott munkarésszel kapcsolatban a kárveszély a megrendelőre száll át, ez azonban csak olyan károk viselését jelenti, amelyekért a felperes nem tud mást felelőssé tenni. A jelen perben azonban szavatossági hibákról van szó (ideértve a samottbélés ledőlését is), amelyeknek kijavítása az ideiglenes átvételtől eltekintve is a vállalkozó feladata, mert a meghibásodások a szavatossági határidőn belül jelentkeztek (ha a feleknek azt a megállapodását vesszük figyelembe, hogy a garancia az ideiglenes üzemeltetéssel kezdődik).
A 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. §-ának. (1) bekezdése szerint a szavatossági igény érvényesítésének ténybeli előfeltétele az, hogy a vállalkozói szolgáltatás tárgyában az átadáskor nincsenek meg a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságok. Ebből folyóan a hibáért felelős vállalkozó a szavatossági kötelezettségét rendellenes üzemeltetés bizonyításával kizárhatta volna. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem lehet olyan megállapítást tenni, hogy az olajégők rossz beállításáért, illetve a samott ledőléséért a felperes felelős. Az alperesnek, illetve közreműködőinek (és a további érintett közreműködőknek) azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy az olajégő rendelkezik a szerződésben kikötött tulajdonságokkal, és hogy annak kezelésére vonatkozó utasításokkal az üzemeltetőt ellátták, ideértve azt is, hogy az égőknek a birtokbavételkor fennállott helyzetét megváltoztatták.
A szerződésszerű minőséget a vállalkozó már azért sem bizonyíthatta, mert az ideiglenes üzembe helyezési jegyzőkönyv melléklete szerint az egyik olajégő javítás alatt volt, továbbá kazánonként 48 órás próbaüzemeltetés után kellett volna még elvégezni a hőtechnikai méréseket. A peranyagban nem található olyan utalás sem, hogy az ideiglenes kezelési utasítás tartalmazta volna az olajégő helyzete megváltoztatásának tilalmát. Bizonyíték hiányában nem lehet megállapítani, hogy az “elállítás” valóban megtörtént, és hogy a szakértő által észlelt helyzet ennek, nem pedig az eredeti rossz beállításnak a következménye. Kérdés az is, hogy szakszerűnek tekinthető-e az olajégőnek rögzítés nélkül való beszabályozása.
A tényállás alapján az elsőfokú bíróság megállapításától eltérően inkább az látszik valószerűnek, hogy a kazántagrepedések a még véglegesen át nem adott szolgáltatás hibájának a következményei. A megnyugtató döntéshez szükséges bizonyítási anyag azonban nem áll rendelkezésre. Mindezekre tekintettel kiterjedtebb bizonyításkiegészítés szükséges.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 33 324/1973. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás