GK BH 1977/122.
GK BH 1977/122.
1977.03.01.
Építési szerződés hibás teljesítése esetén a szolgáltatás tárgyának kijavítását a bíróság általában a kijavítás módjának közelebbi megjelölése nélkül rendeli el, a kijavítás módjának meghatározása tekintetében csak kivételesen rendelkezik [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. §; 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerződési alapfeltételek 21. §, és 29. §; GKT 7/1973. sz.].
Az I. r. alperes tervező által készített kivitelezési tervdokumentáció szerint a II. r. alperes kivitelező a felperes egyetem elméleti tömbjének építési-szerelési munkáit végezte 85 336 851 Ft vállalkozói díj ellenében.
A létesítmény műszaki átadás-átvétele 1973. augusztus 17. és 1973. október 25. között volt. A felperes a terazzo és nerolin burkolatokkal kapcsolatosan a vállalkozókkal már ekkor minőségi kifogásokat közölt. A II. r. alperes szavatossági felelősségét elismerte, a felek a javítás műszaki módozatában és a javítandó burkolat térmértékében azonban nem tudtak megállapodni. Emiatt a felperes az I. és a II. r. alperesek ellen keresetet indított, amelyben javítási tervek szolgáltatására, e munkák elvégzésére és a költségek arányos viselésére kérte az alpereseket kötelezni. Szerződésszegésükre tekintettel felelősségük arányában 60 932 Ft hibás teljesítési kötbért is követelt.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes a jogalapot elismerte, de a teljes burkolat javítása helyett annak foltonkénti, illetve szakaszos javításának elrendelését kérte.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy a terrazzo burkolatot 1976. március 1-jéig annak újbóli elkészítésével javítsa ki.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a szakértői bizonyítás adataira alapította. A szakvéleményt a felperes, az I. r. alperes és a beavatkozó elfogadta, a II. r. alperes észrevételeivel a szakvéleményt nem tudta megdönteni. Az ítélet indokolása szerint a terrazzo burkolat a szakszerűtlen kivitelezés következtében oly mértékben hibás, hogy az a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, élettartama az előírt 50 év helyett 5- 6 évre csökkent, tönkremenetele rohamosan fokozódó mértékben folyamatossá vált. Az ítélet szerint mindezekre tekintettel a burkolatot csak a teljes felület újbóli elkészítésével lehet a rendeltetésszerű célra alkalmas állapotba hozni.
Az elsőfokú bíróság a felperes hibás teljesítési kötbér iránti igényét elutasította, mert a felperes a műszaki átadás-átvételtől számított 6 hónapos elévülési időn túl indított keresetet.
Az első fokú ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. Az ítélet olyan értelmű megváltoztatását kérte, hogy a terrazzo burkolat újbóli elkészítése (teljes kicserélése) alól mentesüljön.
A felperes ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását és az ítélet helybenhagyását kérte. Előadása szerint a burkolat a szakszerűtlen kivitelezés következtében oly mértékben hibás, hogy a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan és esztétikailag is elfogadhatatlan, ezért nem javítható szakaszosan, foltokban.
A fellebbezés csak a kijavítás módja bírói meghatározása tekintetében alapos.
A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a burkolat az ÉKSZ IV. kötet 11. mn. F. 5 pontjában foglaltakhoz képest “osztályon aluli minőségű”. Az aljzatbeton elválása – dilatáció hiánya, szakszerűtlen aljzatkiképzés stb. – következtében a burkolat teljes tönkremenetelének folyamata kezdődött el, amely a rendeltetésszerű használat közben keletkező állandó mechanikai igénybevétel és az épület természetes mozgása következtében fokozódik.
Mindezekből az következik, hogy a II. r. alperes teljesítése nem felelt meg az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelettel közzétett építési szerződési alapfeltételek 21. §-ában foglalt teljesítési rendelkezéseknek. A II. r. alperes hibás teljesítése folytán a vállalatok vállalkozási szerződéseiről szóló 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 23. §-ában, valamint az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelettel közzétett alapfeltételek 29. §-ában foglaltak alapján a létesítmény terrazzo burkolatát köteles kijavítani. A Legfelsőbb Bíróság tehát az elsőfokú bíróság ítéletét e vonatkozásban helybenhagyta azzal, hogy a javítási póthatáridőt a műszaki feltételeknek és az épület rendeltetésszerű céljának megfelelően határozta meg.
Helytelen volt azonban az, hogy az elsőfokú bíróság a kijavítás módját is meghatározta. A GKT 7/1973. sz. állásfoglalás szerint ugyanis a gazdasági perben eljáró bíróság az építési szerződések körében a hibás szolgáltatás kijavítását általában a javítási mód közelebbi megjelölése nélkül rendeli el. Az építési szerződések hibás teljesítése esetén ugyanis az érvényesíthető szavatossági igények közül – a szolgáltatás természetét és a reális teljesítés elvét szem előtt tartva – elsősorban a kijavítás jön figyelembe. A megrendelő szerződésben foglalt érdekkielégítésének leginkább a kijavítás felel meg, és ez a helytállás alkalmas a szerződésszegés hatásainak kiküszöbölésére is. A kijavításra azért van szükség, mert a szolgáltatás a törvényes, illetve a szerződésben meghatározott követelményeknek nem felel meg. Erre figyelemmel az eljáró bíróság a kijavítás tárgyában – a mód meghatározása nélkül – akként rendelkezik, hogy a kivitelezőnek a szolgáltatás tárgyát a törvényes és a szerződéses kellékeknek egyaránt megfelelővé, tehát hibátlanná kell tennie, olyanná, amely a felek közötti eredeti kötelmi viszonynak és az azt műszakilag közelebbről meghatározó tervdokumentációnak is megfelel. Abban a kivételes esetben, ha a kijavítás idejében az eredeti tervdokumentációnak megfelelő javítás már megvalósíthatatlan, lehetetlen vagy célszerűtlen, és a felek a kijavítás újabb módozatában megegyezni nem tudnak, szakértői bizonyítás alapján kell dönteni abban a kérdésben, hogy milyen javítási mód alkalmas a szerződésszegés következményeinek kiküszöbölésére, illetőleg a szavatossági igény kielégítésére. Miután a jelen perben az eredeti terv szerinti kijavításnak a műszaki és gazdasági feltételei fennállnak, a javítás módja tekintetében nem kellett dönteni. Erre figyelemmel nem volt teljesíthető az alperesnek a fellebbezési kérelme sem, hogy a bíróság a burkolat újbóli elkészítése alól mentesítse, mert ez már a kijavítás módjának negatív irányban való előírását jelentené.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a kijavítás módjának meghatározását mellőzte, de a kijavítás határidejét megállapította. (Legf. Bír. Gf. VI. 31 279/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás