GK BH 1977/124.
GK BH 1977/124.
1977.03.01.
Fedett kocsiban való továbbítás esetén annak bizonyítása, hogy a feladó az ablakok és egyéb nyílások bezárásának elmulasztásával rakodási rendellenességet követett el, a fuvarozót terheli [114 058/1966. I/8 (E sz.)/KK 25./ hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 8. cikk 8. §, 22. cikk 2. § 3., 4. pont, 7. §].
A felperes biztosító kártérítés iránti keresetet indított vagylagosan a vasúti fuvarozó, illetve a szállítmányozó alperesek ellen, mert a Soroksár vasútállomáson 1972. március 13. napján fedett vasúti kocsiban feladott pamutszövet küldemény a külföldi vasútvonalon mozdonyszikrától kigyulladt, és a feladónak ebből keletkezett kárát biztosítási szerződés alapján megtérítette.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a berakást a feladó végezte, elmulasztotta azonban a tetőnyílások biztonságos lezárását. Fedett kocsin az ablakok és egyéb nyílászáró szerkezetek bezárásának elmulasztása olyan rakodási hiányosság, amelyért kizárólag a feladó felelős, ha a berakás az ő kötelessége volt. Ha a fedett kocsi ablaka vagy egyéb nyílászáró szerkezete nyitva maradt vagy a kocsi egyéb réseit nem tömítették, és ezen át a kocsiba került mozdonyszikra tüzet okozott, ennek következménye kizárólag a fuvaroztatót terheli. Ezért az elsőfokú bíróság az SZMGSZ 22. cikke 2. §-ának 3. pontjában foglaltakra figyelemmel az I. r. alperes ellen indított keresetet elutasította és – a fellebbezéssel nem támadott okból – a II. r. alperes elleni keresetet is.
A felperesnek az I. r. alperes marasztalására irányuló fellebbezése alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást – a tetőnyílás le nem zárására vonatkozó megállapítás kivételével – ítélkezése alapjául elfogadta.
Az SZMGSZ 22. cikke 2. §-ának 3. pontja szerint a vasút mentesül a fuvarozásra felvett áru megsérüléséért stb., ha ezt a feladó vétkessége okozta. Azt tehát, hogy az elveszés, súlycsökkenés vagy sérülés a feladó vagy az átvevő vétkességéből származott, vagy a vasútnak a vétkességére vissza nem vezethető rendelkezése folytán keletkezett, a vasútnak kell bizonyítania. Vagyis jelen ügyben a 22. cikk 2. §-a 3. pontjának alkalmazásához az I. r. alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a tetőnyílások bezárása nem történt meg és a tűz ebből az okból keletkezett.
Helytálló ugyan az első fokú ítéletnek az a megállapítása, hogy a fedett kocsiban történt feladás esetén az ablakok és egyéb nyílások bezárásának elmulasztása a rakodás körébe eső rendellenesség, amellyel összefüggő okból származott kár megtérítése alól a vasút az SZMGSZ 22. cikke 2. §-a 4. pontja értelmében mentesül. E rendelkezés szerint ugyanis a vasút mentesül a felelősség alól a fuvarozásra felvett áru megsérüléséért stb., ha ez az árunak a feladó eszközeivel végzett berakásával összefüggő okból keletkezett. Jelen esetben azt vélelmezni kellene, hogy a kár a rakodással összefüggő abból a tényből keletkezett, hogy a feladó nem zárta le a tetőnyílást. A 22. cikk 7. §-a szerint ha az eset körülményei szerint az áru megsérülése stb. az említett okból keletkezhetett, azt kell vélelmezni, hogy a kár ebből keletkezett. Nyilvánvaló tehát, hogy a 22. cikk 7. §-ában írt vélelem alkalmazásának is az a ténybeli előfeltétele, hogy az I. r. alperes bizonyítsa; a feladó nem zárta le a tetőnyílást, amelyen vélelmezhetően a mozdonyszikra a kocsiba jutott és tüzet okozott.
Az I. r. alperes erre bizonyítást fel sem ajánlott. Abból a körülményből viszont, hogy a felperes indítványára kihallgatott tanúk vallomása alapján nem állapítható meg megnyugtatóan az, hogy a kérdéses kocsinál is lezárták a tetőnyílást – mert erre a kocsira nem emlékeztek vissza és ezért csak általános vallomást tettek –, már csak azért sem lehet ellenkező következtetést levonni mert nem a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a tetőnyílásokat megfelelően lezárták, hanem az I. r. alperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy nem volt megfelelő a lezárás.
A külföldi állomáson felvett jegyzőkönyv csak azt bizonyítja, hogy a tetőnyílások zárszerkezetén kocsizár nem volt. Ez összhangban van a fuvarlevélnek azzal a bejegyzésével, amely szerint a kocsin csak két kocsizárat helyeztek el. Ez a jegyzőkönyv nem tesz említést az ajtónak egyéb módon való lezárásáról (ledrótozásáról), de ennek különben sem lenne jelentősége, mert az esetleges drótkötés útközben eltávolítható és erre utaló nyom nélkül vissza is helyezhető. A jegyzőkönyv tehát csak azt bizonyítja, hogy a külföldi állomásra történt megérkezéskor legalább a tetőnyílás fedelét “nem biztosították rendesen zárral és nem lett leólmozva, amelyet pedig meg kellett volna csinálniuk”.
A jegyzőkönyv idézett megállapításának utolsó mondata összhangban van az SZMGSZ 8. cikke 8. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amely szerint fedett kocsinál az ajtókat és minden egyéb nyílást, kivéve a belülről ráccsal vagy más módon védett szellőzőnyílásokat, kocsizárral le kell zárni. Ezt a lezárást azonban a 8. § utolsó bekezdése értelmében alkalmazandó belföldi előírások szerint a vasútnak kellett volna elvégeznie, mivel a kocsi megrakása és a vasútnak átadása nem iparvágányon, hanem közforgalmú rakodóvágányon történt.
Ezek szerint kétségtelen, hogy a feladóállomás a tetőnyílások lezárásához kocsizárat nem alkalmazott, s a részesvasút is zárhiányosan, tehát nem az előírásoknak megfelelően vette át a küldeményt, sőt ezt a zárhiányt még a külföldi állomás sem pótolta.
Az I. r. alperesnek, illetőleg a részesvasútnak ismertetett magatartása nem értékelhető úgy, hogy ennek alapján lenne megállapítható az, hogy a feladó nem zárta le a tetőnyílást.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, a felperes keresetének az I. r. alperessel szemben helyt adott, s nevezettet kártérítésre kötelezte. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 348/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás