MK BH 1977/127.
MK BH 1977/127.
1977.03.01.
A saját gépkocsijának használatáért járó térítés fejében általányösszegben történt megállapodás esetén a dolgozó az átalányra akkor is jogosult, ha a tárgyhónapban megtett utak távolsága nem érte el azt a mértéket, amelynek alapulvételével az átalány összegét meghatározták, de nem igényelheti magasabb összeg kifizetését sem azon az alapon, hogy a tárgyhónapban megtett utak távolsága több volt, mint amennyit az átalány összegének megállapításánál figyelembe vettek [33/1951. (I. 31.) MT sz. r. 20/A. §].
A felperes építésvezetőként dolgozott az alperes vállalatnál. A felek 1973. július 2-án kelt írásbeli megállapodása szerint a felperes vállalta, hogy a munkaköréből eredő feladatok elvégzéséhez a saját gépkocsiját használja és ezért havi 2000 Ft átalánytérítést kap. E megállapodás alapján a felperes a személygépkocsiját 20 hónapon át vállalati célokra is használta.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott panaszában az átalány összegének felemelését kérte. A döntőbizottság a panaszát elutasította.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetében az. alperest visszamenőlegesen havi 1500 Ft gépkocsi-használati díjkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperest arra kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen a felperesnek 20 000 Ft-ot. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az átalánytérítés mértékének meghatározásánál a kollektív szerződés rendelkezése lenne irányadó. A kollektív szerződés azonban ezt a kérdést nem szabályozta sem a megállapodás megkötésének idején, sem azt követően. A megyehatárt meghaladó utazások után kifizethető átalány összegét a vállalat vezérigazgatójának utasítása szabta meg, és a felek az utasításban foglaltaknak megfelelően állapodtak meg.
Erre figyelemmel a munkaügyi bíróság a 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendeletnek a 4/1974. (II. 28.) MüM sz. rendelettel megállapított 20/A. §-ának (3) bekezdése alapján – figyelembe véve a megyehatárt meghaladó gépkocsihasználat esetén maximálisan számításba vehető havi 1500 km utazást – a felperest megillető havi átalány mértékét 3000 Ft-ban határozta meg. Utalt arra is, hogy a felperes a per adatai szerint a megállapodás hatálya alatt havi 1500 km-t jóval meghaladó mértékben vette igénybe a saját személygépkocsiját.
Az alperes a jogerős ítélet ellen perújítási kérelmet nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy a felperes által készített utazási kimutatás nem szolgálhat az ítélkezés alapjául, mert annak adatai nem felelnek meg a valóságnak.
A munkaügyi bíróság az alapperben hozott jogerős ítéletet részben megváltoztatta és a marasztalás összegét 16 800 Ft-ra szállította le.
Az alapperben és a perújítási eljárásban hozott jogerős ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek a felperes saját gépkocsijának használatáért járó térítést az 1973. július 2-án kelt megállapodásukban átalányösszegben határozták meg. Ilyen tartalmú megállapodás megkötésére a 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendeletnek a 7/1972. (IV. 22.) MüM sz. rendelettel megállapított 20/A. §-a lehetőséget adott. Ezt a rendelkezést a felek megállapodásának hatályban léte alatt a 4/1974. (II. 28.) MüM sz. rendelet módosította ugyan, átalány fizetését azonban továbbra is lehetővé tette azzal a megszorítással, hogy meghatározta az átalány mértékének felső határát.
A 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendeletnek a 7/1972. (IV. 22.) MüM sz. rendelettel megállapított 20/A. §-ának (1) bekezdése szerint a saját személygépkocsit rendszeresen használó dolgozó részére mind a helységek közti, mind a belterületi használat esetén az esetenkénti elszámolás helyett átalányt kell megállapítani. Az átalány összegét arányosan csökkenteni kell, ha a dolgozót betegség, katonai szolgálat vagy más akadályoztatás, illetőleg a gépkocsi üzemképtelensége egyfolytában harminc napot meghaladóan gátolja a kiküldetések teljesítésében. 1974. március 1-jétől e rendelkezések helyébe a 4/1974. (II. 28.) MüM sz. rendelet 1. §-ával megállapított rendelkezések léptek, és a módosított jogszabály szerint a saját gépkocsit rendszeresen használó dolgozóval az esetenkénti elszámolás helyett átalányban lehet megállapodni. A jogszabály módosított rendelkezése szerint is csak a korábbi jogszabályban meghatározott esetekben lehet csökkenteni az átalány összegét.
Az előzőekben részletezett rendelkezésekből következik, hogy ha a felek a dolgozó saját gépkocsijának használatáért járó térítésre vonatkozóan átalányban állapodtak meg, az ilyen tartalmú megállapodás felmenti őket a megtett utakról való részletes elszámolás és az azon alapuló díjazás kötelezettsége alól. A dolgozó ez esetben az átalány szerinti összegre akkor is jogosult, ha a tárgyhónapban megtett utak távolsága nem éri el azt a mértéket, amelynek alapulvételével az átalány összegét meghatározták, de nem igényelheti magasabb összeg kifizetését sem azon a címen, hogy a ténylegesen megtett utak távolsága több volt, mint amennyire tekintettel voltak az átalány összegének meghatározásánál. A megállapodás szerinti átalányt pedig a munkáltató csak abban az esetben csökkentheti, ha a dolgozó valamely okból folyóan harminc napot meghaladóan akadályozva volt a gépkocsija használatában.
A kifejtettekből következik, hogy mind az alapperben, mind a perújítási eljárásban eljáró munkaügyi bíróság tévedett, amikor annak vizsgálatába bocsátkozott, hogy arányban van-e a ténylegesen megtett utak távolságával a felek megállapodásában kikötött gépkocsihasználati díj, illetőleg hogy mennyi volt a ténylegesen megtett utak távolsága, és ehhez képest milyen összegű gépkocsihasználati díj illeti meg a felperest. Az átalányszerződés jellegéből következik, hogy az átalányban meghatározott díj a gépkocsihasználat mértékétől függetlenül illeti meg a dolgozót, és annak összegét a felek csak közös megállapodással módosíthatják a megállapodásuk alapjául szolgált körülménynek lény, eges megváltozása esetén. Ilyen, közös akarattal történt szerződésmódosítás azonban nem történt a felek között. A felperes a szerződésben kikötött átalányösszeget megkapta, ekként pedig megalapozatlan az átalány összegét meghaladóan érvényesített gépkocsihasználati díj iránti igénye. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 158/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás