MK BH 1977/128.
MK BH 1977/128.
1977.03.01.
I. Ha a leltárhiánnyal összefüggésben a dolgozó ellen társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt büntetőeljárás indult és a bíróság a dolgozót a vád alól azért mentette fel, mert nem nyert bizonyítást a vád tárgyává tett cselekmény elkövetése, mindez nem zárja ki a dolgozó fegyelmi úton történő felelősségre vonását az adminisztrációs jellegű és a pénzügyi fegyelmet sértő mulasztásai miatt [1967. évi II. törvény (Mt.) 55. §].
II. A munkaügyi bíróság eljárása elbocsátást kimondó fegyelmi határozat tárgyában hozott ítélet elleni perújítás esetén [Pp. 268. §, 359. §].
Az alperes a felperes szoros elszámolású háztartási boltjának volt a vezetője. Az egységben az 1972. december 4-től 1973. március 12-ig tartott leltáridőszak alatt 10 855 Ft leltárhiányt állapítottak meg. Ezzel összefüggésben a fegyelmi jogkör gyakorlója az alperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokolásában részletesen ismertette azokat az adminisztrációs jellegű és a pénzügyi fegyelmet sértő hiányosságokat, amelyek miatt a fegyelmi büntetést kiszabták. Ezekre tekintettel a felperes az alperes ellen büntetőeljárást is kezdeményezett.
Az alperes panasza alapján eljárt munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte.
E határozat ellen a felperes vállalat terjesztett elő keresetet a munkaügyi bírósághoz, amely ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a fegyelmi határozatot hatályában fenntartotta.
Ezt követően a büntetőügyben a járásbíróság az 1974. március 6-án hozott ítéletével az alperest a Be. 226. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az ellene társadalmi tulajdont károsító hanyag kezelés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Ez az ítélet a megyei bíróság 1974. június 13-án hozott végzésével jogerőre emelkedett.
Az alperes a jogerős büntetőhatározat alapján 1974. augusztus havában perújítási kérelmet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz az ítélete ellen. A munkaügyi bíróság a perújítást megengedhetőnek találta, beszerezte a büntetőper iratait és bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek alapján hatályon kívül helyezte a korábbi ítéletet és hatályában fenntartotta a munkaügyi döntőbizottság határozatát. Az ítéletének indokolása szerint a büntetőbíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az alperes bűncselekményt követett el. Mivel nyilvánvaló, hogy a felperes a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt folyamatba tett eljárásra alapította, és a büntetőbíróság az alperest nem találta bűnösnek, a fegyelmi vétség elkövetése sem állapítható meg.
Törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróságnak a perújítási kérelem tárgyában hozott ítéletét, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozatában adott iránymutatás szerint a felperes különböző adminisztrációs és pénzügyi fegyelmet sértő vétségek miatt sújtotta az alperest a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel. Önmagában az a körülmény, hogy a büntetőbíróság az alperest az ellene emelt vád alól felmentette, nem akadálya a fegyelmi eljárás lefolytatásának és a fegyelmi büntetés kiszabásának. A fegyelmi vétség elkövetését ugyanis a bíróságnak önállóan kell elbírálnia, ebből pedig következik, hogy a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kellett volna: a felperes által a fegyelmi határozatban megállapított vétségekért az alperest terheli-e fegyelmi felelősség, és ezzel az Mt. 55. §-ában meghatározott mely fegyelmi büntetés áll arányban.
Az új eljárás során a munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Ítéletének indokolása szerint a büntetőeljárás iratai alapján megállapította, hogy a leltárhiány nem bűncselekmény miatt keletkezett, annak oka ismeretlen. Ezért a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség a dolgozót vétkességére tekintet nélkül terheli, a leltárhiány ténye önmagában fegyelmi vétségként nem értékelhető.
A munkaügyi bíróság újabb ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes fegyelmi úton történt elbocsátásának az indoka az általa vezetett egységben bekövetkezett leltárhiány volt. A felperes által kiadott fegyelmi határozatból egyértelműen megállapítható, hogy a különböző adminisztrációs és a pénzügyi fegyelmet sértő vétségek miatt sújtotta az alperest a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel. Kétségtelen, hogy a felperes az említett vétségek kivizsgálását az 1972. december 4-től 1973. március 12-ig terjedő leltáridőszakban mutatkozó hiány miatt rendelte el, ebből azonban semmiképpen sem vonható le az a következtetés, hogy a felperes a bekövetkezett leltárhiány miatt vonta fegyelmi felelősségre az alperest. A fegyelmi határozat ugyanis tételesen sorolja fel azokat az adminisztrációs és pénzügyi fegyelmet sértő vétségeket, amelyeknek elkövetését az alperes a leltáreredménytől függetlenül elismerte.
Az eljárt munkaügyi bíróságnak tehát az új eljárás során az alperes fegyelmi felelősségének fennállását kellett volna vizsgálnia. A munkaügyi bíróság ezzel szemben meg sem kísérelte a fegyelmi határozatban felsorolt vétségek elkövetésének tisztázását.
A büntetőbíróság csak a büntetőjogi felelősség kérdésében foglalt állást, és nem, foglalkozott az, alperes fegyelmi felelősségével. Következésképpen egymagában az a körülmény, hogy az alperest a büntetőeljárás során a bíróság az ellene emelt vád alól bebizonyítottság hiányában felmentette, a fegyelmi eljárás lefolytatását és a fegyelmi határozatban terhére rótt vétségek vizsgálatát nem akadályozhatja meg (Pp. 9. §).
A munkaügyi bíróságnak az ismételt új eljárásban fel kell derítenie, hogy a fegyelmi határozatban az alperes terhére rótt fegyelmi vétségek elkövetése tényként állapítható-e meg. Ehhez képest kell állást foglalnia, hogy a fegyelmi határozatban felsorolt cselekményei és mulasztásai miatt terheli-e az alperest fegyelmi felelősség, és ha igen, azzal milyen fegyelmi büntetés áll arányban.
Ha a bizonyítási eljárás eredményeként a fegyelmi büntetés aránytalan súlyossága lenne megállapítható, a munkaügyi bíróság nem tévesztheti szem elől a Pp. 259. §-ának (3) bekezdéséhen foglalt rendelkezéseket, mert a korábbi ítéletét 1973. szeptember 12-én hozta meg, az ellen pedig az alperes 1974. augusztus havában, tehát hat hónap után terjesztett elő perújítási kérelmet.
A munkaügyi bíróság az újabb ítélete meghozatalánál nem volt tekintettel arra, hogy perújítási kérelem alapján járt el. Ennek megfelelően a Pp. 268. §-ában foglaltakra figyelemmel kellett volna rendelkeznie. Eszerint “a bíróság a per újbóli tárgyalásának eredményéhez képest a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában fenntartja, illetőleg annak egészben vagy részben hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz.” A Pp. e rendelkezésére figyelemmel tehát nem a felperes keresete elutasításának, hanem a Pp. 268. §-a szerinti rendelkezés meghozatalának lett volna helye. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 069/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás