MK BH 1977/129.
MK BH 1977/129.
1977.03.01.
I. Szoros elszámolású egységben leltárhiány esetén nem a hiány megtérítésére kötelezésnek, hanem a 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. rendelet 7. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 2. §, 7. §; 8/1969. (VI. 12.) BkM sz. r. 1. §].
II. A munkaügyi bíróság ítéletének a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre ki kell terjednie [Pp. 213. § (1) bek.].
III. Kifejezett munkajogi rendelkezés nemlétében a hiány megtérítésére kötelezett dolgozótól másik dolgozó nem vállalhatja át a hiány megtérítését, és a munkaügyi bíróság a tartozásátvállaláshoz hozzájárulás tárgyában kötött egyezséget nem hagyhatja jóvá [Pp. 148. § (2) bek., MK 28. sz.].
A felperes az I. r. alperest 1975. június 1-jétől szeptember 30-ig négy hónapi határozott időre felvásárló egységvezető munkakörben alkalmazta azzal, hogy leltárhiány esetén teljes anyagi felelősség terheli. Ezzel egy időben a II. r. alperest, aki az I. r. alperes nevelőapja, felvásárlóként alkalmazta.
A perben adatok vannak arra, hogy a felvásárlóegységet gyakorlatilag a nagyobb tapasztalattal rendelkező II. r. alperes vezette, és az I. r. alperes csak felvásárlói teendőket látott el.
A felvásárlóhelyen az 1975. augusztus 14-én végzett leltározás során 7427 Ft áruhiányt és 37 621 Ft készpénzhiányt állapítottak meg. A leltár egyeztetésekor és az eljárás során a II. r. alperes úgy nyilatkozott, hogy a felvásárlás céljára átadott összegből gondatlansága miatt 31 000 Ft-ot ismeretlen személy eltulajdonított tőle.
A felperes a határozatával az I. r. alperest 45 045 Ft leltárhiány megfizetésére kötelezte, és másik határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Ugyancsak fegyelmi elbocsátással sújtotta a II. r. alperest is.
Az alperesek a felperes határozatai ellen panaszt nyújtottak be. A döntőbizottság a 17/1975. sz. határozatával a II. r. alperes panaszát elutasította, és az elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó határozatot hatályában fenntartotta, a 18/1975. sz. határozatával pedig az I. r. alperes panaszának részben helyt adva a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, míg a leltár-, illetőleg pénzhiány megtérítésére kötelező határozatot hatályában fenntartotta.
A munkaügyi döntőbizottság 17/1975. sz. határozata ellen a II. r. alperes a 18/1975. sz. határozata ellen pedig a felperes és az I. r. alperes is keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A bíróság – miután a két ügyet egyesítette – tárgyaláson hozott végzésével a felperes és a II. r. alperes között a 37 000 Ft hiány megfizetése tárgyában létrejött egyezséget jóváhagyta, elfogadta a fennmaradó 8045 Ft erejéig a felperesnek azt a jogfenntartó nyilatkozatát, amely szerint a II. r. alperes ellen indult büntetőeljárás befejezése után ezt az összeget újból fogja érvényesíteni. Ennek alapján a bíróság a munkaügyi döntőbizottság 18/1975. sz. határozatát a leltárhiány megfizetésére vonatkozó részében hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság az ugyanezen a tárgyaláson hozott ítéletében a II. r. alperesnek a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására irányuló kereseti kérelmét nem bírálta el. Az I. r. alperest tekintette a per egyedüli alperesének és a felperesnek az I. r. alperessel szemben hozott fegyelmi határozatot hatályon kívül helyező munkaügyi döntőbizottsági határozat megváltoztatása iránt benyújtott keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete és végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság megsértette a Pp. 213. §-a (l) bekezdését, amely szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A II. r. alperes a munkaügyi döntőbizottság 17/1975. sz. – a fegyelmi elbocsátást helybenhagyó – határozata ellen keresetet nyújtott be a bírósághoz amelyet a bíróság nem bírált el.
A munkaügyi bíróság végzésével jóváhagyott egyezségben a II. r. alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy két hónapon belül 37 000 Ft-ot fizet a felperesnek, és ezt a felperes teljesítésül elfogadja. Valójában tehát az történt, hogy a felperesnek az I. r. alperessel szemben támasztott követelése egy részének megfizetését a II. r. alperes átvállalta az I. r. alperestől, és a felperes a II. r. alperessel kötött egyezségben a tartozásátvállaláshoz hozzájárult. A munkaügyi jogszabályok azonban a dolgozó anyagi felelősségével kapcsolatban a tartozásátvállalást nem teszik lehetővé. A munkaügyi bíróság tehát nem hagyhatta volna jóvá a felperes és a II. r. alperes között a tartozásátvállaláshoz való hozzájárulás tárgyában kötött egyezséget [Pp. 148. § (2) bek.]
A Pp. 357. §-ának (2) bekezdése értelmében egyezség esetén a munkaügyi bíróságnak a munkáltató határozatát (intézkedését) hatályon kívül kell helyeznie, az adott esetben azonban erre az intézkedésre a kifejtettek alapján, de azért sem kerülhetett volna sor, mert a II. r. alperes kötötte az egyezséget, és az I. r. alperes volt az, akire vonatkozóan a határozat marasztalást tartalmazott.
A munkaügyi bíróság egyébként az egyezség jóváhagyásával a felperes és az I. r. alperes között a leltár- és pénzhiány megtérítésével kapcsolatos jogvitát nem zárta le, mert az egyezség az I. r. alperesre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Az egyezséget jóváhagyó végzésével a munkaügyi bíróság a munkaügyi döntőbizottság 18/1975. sz. határozatát a leltár- és pénzhiány megfizetésére vonatkozó részében hatályon kívül helyezte ugyan, ennek folytán azonban hatályában fennmaradt a felperes határozata, amelyben az I. r. alperest a leltár és pénzhiány megtérítésére kötelezte. Ezt a határozatot pedig az előzőekben kifejtettek értelmében a munkaügyi bíróság nem is helyezhette volna hatályon kívül a felperes és a II. r. alperes egyezsége alapján.
A munkaügyi bíróság a leltárhiánnyal kapcsolatos anyagi felelősség kérdésében a tényállást nem tisztázta megfelelően. Nem szerezte be sem az I. r. alperes munkaszerződését, sem pedig az anyagi felelősségre vonatkozó közlést, illetve nyilatkozatot.
A felvásárló vállalatok és szövetkezetek dolgozóinak leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló és a 4/1970. (III. 8.) BkM sz. rendelettel kiegészített 8/1969. (VI. 12.) BkM sz. rendelet l. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint leltárhiány esetében a felelősség mértéke aszerint alakul, hogy az egység szoros elszámolású vagy pedig szabadkasszás.
Amennyiben az egység szabadkasszás, akkor a 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának b) pontjában foglaltak szerint valóban a teljes anyagi felelősség érvényesíthető, míg a szoros elszámolású egységben viszont csak a már említett kormányrendelet 7. §-a szerinti jogkövetkezmény alkalmazható. A per adatai szerint bár az alperesek ellen büntetőeljárás indult, a munkaügyi bíróságnak a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség meghatározása körében önállóan kell eldöntenie azt a kérdést is, hogy a felperes által megtéríteni kért összeg teljes egészében leltárhiány-e, vagy pedig a hiány oka részben ismert ezért e részben a leltárfelelősségi szabályok alkalmazásának nem lehet helye. Állást kell foglalnia továbbá abban a kérdésben is, hogy a megtérítési határozatban kimutatott 37 261 Ft összegű készpénzhiányért személy szerint az I. r. alperes mennyiben tartozik anyagi felelősséggel, figyelemmel az Mt. 58. §-ának (1) bekezdésében és az Mt. V. 96. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 060/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás