BK BH 1977/133.
BK BH 1977/133.
1977.04.01.
I. A kísérlet akkor befejezett, ha a terhelt mindent megtett az általa szándékolt eredmény bekövetkezése érdekében, az elkövetési tevékenység egészét végrehajtotta [1961. évi V. törvény (Btk.) 9. §].
II. A szabadságvesztés enyhébb végrehajtási módja akkor rendelhető el, ha a büntetés kiszabásánál már értékelt bűnösségi körülmények ezt indokolják [1961. évi V. törvény (Btk.] 38/E. §).
A megyei bíróság a terhelt bűnösségét több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, s ezért őt – szigorított börtönben végrehajtandó – 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság ítéletének tényállása lényegében a következőket tartalmazza.
A terhelt öccsével az eszpresszóban szeszes italt fogyasztott, s megkínálta egy-egy üveg sörrel az oda betért s általa már régebbről ismert B. F. és B. Gy. sértetteket, akik azonban az italt nem fogadták el. Ezt követően az eszpresszóból a terhelt és öccse eltávozott, majd az út melletti erdőszélen megvárták a nem sokkal ezután kerékpárral arra haladó sértetteket. A terhelt 8 cm pengehosszúságú késével előbb B. F.-re támadt és őt két ízben megszúrta. Az egyik szúrás a szívburkot megsértette és a fő tüdőeret is megnyitotta, a másik szúrás pedig a sértett ágyékába hatolt. E közvetlen életveszélyt eredményező sérülések gyógytartama 4-5 hét volt. B. F. az elszenvedett súlyos sérülések következtében összeesett és az árokban fekve maradt. Látva ezt B. Gy., menekülni igyekezett, a terhelt azonban utána szaladt, hátulról a lapockájába szúrt, majd hasba szúrta B. Gy.-t, akinek a szúrás megnyitotta a hasüregét, ennek ellenére sikerült a helyszínről elmenekülnie.
Az úton haladó személyek közreműködésével B. F. sértettet a mentők a kórházba szállították, ahol sikerült életét megmenteni. A B. Gy. által elszenvedett – ugyancsak életveszélyes jellegű – sérülés gyógytartama 2–3 hétre volt tehető.
A megyei bíróság a Btk. 38/E. §-a (1) bekezdésének felhívásával a terhelttel szemben eggyel enyhébb – szigorított börtön – végrehajtási fokozatot állapított meg.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A határozatának indokolásában kifejtettek szerint észlelte, hogy a megyei bíróság ítéletének a büntetést kiszabó rendelkezése téves, mivel az adott esetben – a Legfelsőbb Bíróság 4. számú Irányelvében foglaltakra tekintettel – a Btk. 68. §-a (3) bekezdése alkalmazásának nincs helye, a Be. 241. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezése folytán azonban a büntetés mértékének emelésére nem volt törvényes lehetőség.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
1. A megyei bíróság a megalapozott tényállás alapján helyes jogi következtetést vont le a terhelt bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése is megfelel a törvénynek, tévesen ítélte meg azonban a büntetés kiszabása szempontjából irányadó körülményeket, s mindez törvénysértően enyhe fő- és mellékbüntetés alkalmazásához vezetett.
A terhelt által elkövetett bűntett társadalomra veszélyessége kimagasló fokú. A bűncselekmény elkövetését az váltotta ki, hogy az eszpresszóban a terhelt által rendelt sört a sértettek nem fogadták el. A visszautasítás módja azonban a sértettek részéről nem volt olyan sértő, amely a terhelt részéről a bosszúállást menthetővé tenné. A súlyos megítélés alá eső bűncselekmény elkövetése összefüggésben volt a terhelt szeszes italtól közepes fokban befolyásolt állapotával, s döntően ez volt a cselekmény elkövetésének indítóoka.
A terhelt a cselekményt útonállásszerűen követte el, a kerékpárral hazafelé tartó sértetteket akkor támadta meg, amikor azok mások segítségére nem számíthattak, a néptelen országúton támogatást senkitől sem remélhettek.
Ugyancsak jelentős a bűnösség foka is. A terhelt készült cselekményének véghezvitelére, ennek megfelelően választotta meg az elkövetés helyét és idejét. Támadásával váratlanul lepte meg a sértetteket, akik kerékpárjukról leszállva, tehetetlenül álltak a késsel támadó terhelttel szemben. Az emberölés elkövetésére irányuló szándék határozottságát mutatja, hogy miután B. F. sértett az elszenvedett súlyos sérülés következtében összeesett, a terhelt a menekülő B. Gy. sértett után futott és előbb hátulról szúrta meg, azután pedig a hasüreget megnyitó szúrást ejtett rajta.
A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosbító körülményeket is tévesen sorolta fel és helytelenül értékelte, s ez ugyancsak hozzájárult az eltúlzottan enyhe büntetés kiszabásához.
A terhelt előző – mentesítés alá esett – elítélései a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán azért értékelhetők súlyosítóként, mivel mindkét esetben a testi épség ellen elkövetett szándékos bűncselekmények miatt ítélték el. Ez arra mutat, hogy a terhelt a mások életét és testi épségét semmibe veszi.
A Legfelsőbb Bíróság helyesen mellőzte az enyhítő körülmények köréből, hogy a terhelt megfelelő munkahellyel rendelkezik és magatartása ellen nem merült fel kifogás, továbbá hogy a cselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el. Csakis a huzamosabb időn keresztül, átlagot meghaladó munkateljesítés értékelhető ugyanis enyhítőként, másfelől pedig az elkövetés óta eltelt egy év nem tekinthető olyan hosszú időnek, amelynek a büntetés kiszabásánál enyhítő hatása lenne.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor nyomatékos súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a kísérlet közel állt a befejezettséghez, mivel a sértettek életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint ez az értékelés helyesbítésre szorul. Az eredmény bűncselekmények esetében a cselekménynek a kísérleti szakban maradása általában enyhítő körülmény. Ennek nyomatékát azonban jelentős fokban csökkenti, sőt teljesen súlytalanná is teheti, ha – mint a jelen esetben is – a befejezett, közeli kísérlet eredménye csaknem bekövetkezett, illetőleg közel állt a bekövetkezéshez.
Ugyanakkor azonban az Elnökségi Tanács súlyosító körülményként vette figyelembe az élet ellen, alkoholos befolyásoltság állapotában véghezvitt szándékos bűncselekmények elszaporodottságát, valamint a szeszes ital hatása alatti állapotban való gátlástalan elkövetést.
Mindezekre figyelemmel enyhítőként jelentős nyomatékkal csupán a terheltnek eltartásában levő három kiskorú gyermekes családos állapota vehető figyelembe.
A terhelt által elkövetett bűncselekményre a törvény szerint kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama: 10 év. A Btk. 64. §-ának (I) bekezdése értelmében a büntetési célok szem előtt tartásával, a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni a büntetést, hogy az igazodjék a megvalósított cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, valamint az enyhítő és súlyosító körülményekhez. A Btk. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a főbüntetés enyhítésének akkor van helye, ha a törvényi büntetési tétel legkisebb mértéke is túlságosan szigorúnak mutatkozik.
A Btk. 68. §-a (2) bekezdésének a) pontja kimerítő alkalmazásával a terhelttel szemben kiszabható legkisebb büntetés mértéke: 5 évi szabadságvesztés. Törvényt sértett tehát a megyei bíróság, amikor a terhelttel szemben 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztés főbüntetést szabott ki. Ilyen tartamú szabadságvesztés kiszabására csak a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének a felhívásával van lehetőség, e törvényhely alkalmazására azonban az adott esetben nem kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság 4. számú Irányelvében kifejtettek szerint kísérlet esetén csak akkor alkalmazható az ún. kétszeres enyhítés, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez mint olyanhoz kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merültek fel. Az irányelv példálózóan említi egyebek között a távoli kísérlet esetét.
A jogirodalomban és az ítélkezési gyakorlatban egységes az álláspont a teljes (befejezett) és nem teljes (befejezetlen) kísérlet közötti elhatárolás kérdésében. A véghezviteli magatartás szempontjából tett ennek a megkülönböztetésnek nem elsősorban a büntetés kiszabása, hanem a kísérlettől való elállás, illetőleg az eredményelhárítás szempontjából [Btk. 10. § (3) bek.] van jelentősége.
Ezen túlmenően azonban az ítélkezési gyakorlat kialakította a közeli és távoli kísérlet szerinti megkülönböztetést, amely nem az elkövetési tevékenység, hanem a kísérlet szakában megrekedt cselekmény tárgyi súlya szerinti különbséget fejezi ki, az eredmény bekövetkezéséhez való közelség alapján.
Az adott esetben a terhelt mindent megtett az általa szándékolt eredmény bekövetkezése érdekében, az elkövetési tevékenység egészét végrehajtotta, így cselekménye teljes (befejezett) kísérlet. Egyúttal azonban közeli kísérletként is értékelendő, mivel a mindkét sértettnek okozott sérülés közvetlen életveszélyt idézett elő, életük megmentése kizárólag a gyors orvosi beavatkozás hatásosságára vezethető vissza.
Az adott esetben tehát a Btk. 68. §-ának (3) bekezdésében foglalt kétszeres enyhítés alkalmazására nem kerülhetett sor.
Az ügyész nem jelentett be fellebbezést, ezért a súlyosítási tilalomra [Be. 241. § (1) bek.] tekintettel a másodfokú eljárásban nem volt mód a büntetés törvényes mértékben történő megállapítására.
Mindezeknél fogva az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének és ennek folyományaként a Legfelsőbb Bíróság végzésének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezése törvénysértő, azt a hivatkozott törvényhely (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a törvénynek megfelelő határozatot hozott.
Az Elnökségi Tanács a szabadságvesztés mértékének megállapítása szempontjából a cselekmény tárgyi súlyára, a bűntett társadalomra veszélyességére, a bűnösség fokára és a figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményekre vonatkozóan utal a fentiekben kifejtettekre. Különösképpen a terhelt eltartásában levő három kiskorú gyermekes családos állapotára tekintettel a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének a) pontját alkalmazhatónak találta s ennek felhívásával szabott ki 6 évi szabadságvesztés főbüntetést. Ez a büntetés kellő visszatartó hatással lesz a társadalom tagjainak és a terheltnek újabb bűncselekmények elkövetésétől való visszatartása szempontjából s egyben a társadalom védelmét is megfelelően szolgálja.
Az Elnökségi Tanács a kiszabott szabadságvesztés főbüntetéssel arányban állóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetést is 6 évi tartamban állapította meg.
2. A megyei bíróság a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdése alapján a terhelttel szemben eggyel enyhébb szabadságvesztés végrehajtási fokozatot állapított meg és úgy rendelkezett, hogy a Btk. 253. §-a (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott bűntett miatt kiszabott főbüntetést a terhelt szigorított börtönben köteles letölteni. Ezt a rendelkezést arra alapította, hogy a terhelt aktív munkát végez, nehéz családi helyzetben van és lényegében fiatal ember.
A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítására vonatkozó ítéleti rendelkezés törvénysértő.
A Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdésében felvett törvényi rendelkezés akkor nyújt lehetőséget egy fokozattal enyhébb végrehajtási mód kijelölésére, ha a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel ez indokoltnak mutatkozik. Ezek közül a törvény kiemeli az elkövető személyi körülményeit, a bűncselekmény indítékát és az elkövetés módját.
Amint erre az Elnökségi Tanács a büntetés kiszabása körében már rámutatott: a terhelt cselekményében rejlő társadalomra veszélyesség és a bűnösség foka kiemelkedő, sem a terhelt eddigi életvitele, sem pedig a cselekmény motívuma és az elkövetés módja nem nyújt alapot a szóban forgó törvényhely alkalmazására.
Az Elnökségi Tanács ezért ezt a törvénysértést is megállapította, a bírósági határozatok idevonatkozó rendelkezését is hatályon kívül helyezte és úgy rendelkezett, hogy a terheltre kiszabott szabadságvesztést – a Btk. 38/A. §-ának d) pontja alapján – fegyházban kell végrehajtani. (Legf. Bír. Eln. Tan. I. törv. 1550/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás