BK BH 1977/134.
BK BH 1977/134.
1977.04.01.
A testi sértés konkrét elkövetési tevékenységéből is következtetni lehet arra, hogy a beállott eredményért az elkövető felelőssége megállapítható-e (1961. évi V. törvény (Btk.) 18. §, 257. §).
A megyei bíróság az I. r. és II. r. terhelt bűnösségét egy-egy rendbeli súlyos testi sértés bűntettében állapította meg, s az I. r. terheltet 6 hónapi, a II. r. terheltet pedig 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását mindkét terhelt esetében egy-egy évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás a következő.
A sértett egész napon át italozott és a délutáni órákban az elfogyasztott nagyobb mennyiségű szeszes ital hatása alatt leittasodott, ezért nem szolgálták ki. A II. r. terhelt az esti órákban az eszpresszóban összetalálkozott az I. r. terhelttel, akivel kisebb mennyiségű szeszes ital elfogyasztása után az eszpresszó előtt beszélgetett.
A 21 órakor elrendelt záróra után az eszpresszóból tántorogva távozó sértett a békésen beszélgető terheltekhez ment és az I. r. terhelthez fordulva azt kérdezte tőle: “miért bántod ezt a szerencsétlen gyereket?”. A II. r. terhelt visszautasította a sértett zaklatását, majd amikor a sértett megismételte az előbbi kijelentését, bal kezével, nyitott tenyérrel, a melli részénél közepes erővel, taszító mozdulattal meglökte a sértettet. Az ittassága folytán egyensúlyi zavarban levő sértett a lökés irányába hátralépett, miközben a II. r. terhelt jobb lábfejébe ütközve, kissé jobb oldalra fordulva hátraesett és a betonozott területen végigzuhanva, fejének jobb oldalát nagyobb erővel a betonhoz ütötte.
A sértett ezt követően négykézlábra emelkedett, majd felegyenesedett, a gyalogjárda irányába húzódó I. r. terhelthez lépett, megfogta az orkánkabátját miközben sáros kezével beszennyezte azt. Az I. r. terhelt emiatt méltatlankodott és a sértettnek azt mondta “ne fogdoss kisfiam, mert megütlek”. Ezt követően jobb kezével, nyitott tenyérrel, a sértett arcát egy erőteljes mozdulattal meglökte, melynek hatására a sértett hanyatt vágódott akként, hogy feje az úttest irányába a füves területen volt. A sértett ezt követően nem mozdult többé.
A II. r. terhelt felvetette az I. r. terhelt előtt, hogy nem történt-e valami baja a sértettnek, az I. r. terhelt azonban a sértett mozdulatlanságát erős ittasságának tulajdonította, majd érdeklődött a közeli cukrászdában, hogy az ittas sértett elszállítása céljából lehetne-e a rendőrségre telefonálni. Amikor tudatták vele, hogy erre nincs mód, a terheltek a sértett felső testét megemelve, ülő helyzetben a cukrászda falának támasztották, a II. r. terhelt pedig a közelben lakó R. E.-t kereste fel – akivel a sértett korábban együtt italozott – s kérte, hogy az ittas sértettet vigye haza. R. E. mások segítségével az eszméletlen sértettet úgy tette rá a kerékpárjára, hogy, annak csomagtartójára ültette, miközben a sértett mellével az ülésre előre dőlt, karjai pedig lefelé lógtak. R. E. egyik kezével a kerékpár kormányát, a másikkal pedig a sértett testét tartotta s közben a sértett lakása felé tolta a kerékpárt. R. E. maga is szeszes ital hatása alatt állott, elfáradt s elhatározta, hogy segítséget hív. Ezért megemelve a sértett felsőtestét, a kerékpárt hagyta eldőlni, a sértettet pedig az úttest mellett levő füves területre fektette, majd felkereste a sértett élettársát, valamint a szállásadójukat. Segítségükkel sikerült a sértettet hazaszállítani.
Miközben a sértettet a lakásán vetkőztették, észlelték, hogy annak fején 10 forintos területen duzzanat van, amelynél a haj vértől szennyezett.
Másnap a sértett még mindig eszméletlen volt, ezért orvost hívtak, aki a sértettet mentőkkel az sz.-i kórházba szállította, s még aznap sor került a koponyalékelésre.
A sértett jobb halántékcsontjának pikkelyén egy V alakban elágazó törést szenvedett, a törésvonal részben előre, részben hátra terjedt. Az ékcsont nagyszárnyán ugyancsak egy V alakú törés volt észlelhető. A bal halántéki nyakszirti lebeny határának külső részén terjedelmes agyzúzódás és keményagyhártya alatti vérzés, a bal oldali hajas fejbőrön, a fali dudor felett egy I alakú egyenetlen szélű hámhorzsolásos sérülés volt.
Az említett súlyos sérülések – koponyacsonttörések, agyzúzódások, koponyaűri vérzés – életveszélyesek voltak, de sem egyenként, sem összességükben nem voltak feltétlenül halálos veszélyességűek. A kórházban a sértettnél szövődményként tüdő- és mellhártyagyulladás lépett fel, amely – anélkül, hogy a sértett eszméletét visszanyerte volna – a halálához vezetett.
A megyei bíróság álláspontja szerint a terheltek észlelték, hogy a sértett ittasságánál fogva tántorog, így egy külső erőbehatással szembeni célszerű elhárító vagy védekező cselekvésre képtelen, s a kemény talajon súlyos testi sérülést szenvedhet. Az adott körülmények között azonban a terheltek egyike vonatkozásában sem állapítható meg a bekövetkezett halálos eredményért való büntetőjogi felelősség, mivel e súlyosabb eredmény tekintetében még a gondatlanság sem forog fenn. Ekként a Btk. 18. §-a értelmében legfeljebb a nyolc napon túli sérülés okozása tekintetében állapítható meg a büntetőjogi felelősségük.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltek cselekményeit egy-egy rendbeli halált okozó testi sértés bűntettének minősítette és ezért őket börtönben végrehajtandó 2-2 évi szabadságvesztésre és ugyanilyen időtartamú közügyektől eltiltásra ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság minden tekintetben irányadónak tekintette a megyei bíróság által megállapított tényállást. Ennek alapján olyan álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. terhelt szándéka testi sértés okozására irányult, s tudta, hogy a sértett erősen ittas állapotban van, ennek folytán csak korlátozottan képes egyensúlyt tartani, kisebb ütéstől könnyen eleshet. A cselekményt olyan körülmények között követte el, amikor számolnia kellett azzal, hogy a sértett a betonjárdára esve, súlyosabb sérüléseket is szenvedhet. Az I. r. terhelt látta a sértett elesését, s ezt követően úgy ütötte meg a sértettet, hogy az ismételten hanyatt vágódott.
Ilyen körülmények között mindkét terheltnek súlyosabb eredmény bekövetkezésével kellett számolnia, amely tekintetben őket gondatlanság terhelte, ezért a Btk. 18. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel, cselekményük halált okozó testi sértés bűntettének minősül.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.
A törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a terheltek a sértett által elszenvedett súlyos testi sértésért büntetőjogi felelősséggel tartoznak, mely azonban – a halálos következmény előreláthatóságának hiányában – a következett eredményért nem állapítható meg, így a cselekménynek a Btk. 257. §-ának (4) bekezdése szerinti minősítése törvénysértő. Mindez téves büntetés kiszabását eredményezte: a szabadságvesztés mértéke eltúlzott, a közügyektől eltiltás kiszabásának pedig nincs helye.
1. A büntető törvénykönyv az objektív felelősség kizárása végett tartalmazza a 18. §-t, amely a szándékon túlmenő eredményért való felelősségre vonást csak abban az esetben teszi lehetővé, ha az elkövetőt a bekövetkezett eredmény tekintetében gondatlansága terheli. Ebből következik, hogy ha a bűntett eredményére vonatkozóan az elkövető gondatlansága nem állapítható meg: nem a minősített, hanem az alapeset megvalósításáért felel.
Ez az általános rendelkezés a Btk. 257. §-ának (4) bekezdése szerinti halált okozó testi sértés bűntette esetében úgy érvényesül, hogy az elkövető – akár egyenes, akár eshetőleges – szándéka csak az alaptényállásra, vagyis a testi sértés okozására terjedhet ki; a halálos eredménnyel kapcsolatban csak az elkövető gondatlanságának a megállapíthatása kerülhet szóba: igenlő esetben a cselekmény a Btk. 257. §-ának (4) bekezdése szerint minősül, nemleges esetben a szóban forgó bűncselekményben való bűnösség megállapítása nem foghat helyt.
Azt a kérdést, hogy a halálos eredmény tekintetében az elkövető gondatlansága megállapítható-e, a Btk. 17. §-ában írt ismérvek alapján kell eldönteni. Vizsgálni kell tehát, hogy az elkövető előre látta-e magatartásárnak ilyen súlyos következményét, s ennek elmaradásában való bizakodása könnyelműen történt-e, illetőleg a halál bekövetkezésének előre látását az akadályozta-e, hogy azt a figyelmet, körültekintést, amely tőle elvárható, elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság tévesen minősítette a cselekményt halált okozó testi sértés bűntettének.
A II. r. terheltnek az a cselekménye, hogy a bal kézzel és közepes erővel az ittas sértettet mellénél, nyitott tenyérrel, taszító mozdulattal meglökte, nem testi sértés okozására irányuló egyenes szándékkal történt. A sértett erősen ittas állapotának és annak a körülménynek az ismeretében azonban, hogy a sértett egyensúlyát könnyebben elveszítve eleshet a betonozott területre: számolnia kellett azzal, hogy ezáltal olyan testi sérülést szenvedhet, amelynek gyógytartama a nyolc napot meghaladja. E következménybe belenyugodva cselekedett és így szándéka eshetőlegesen súlyos testi sértés okozására irányult.
Az adott körülmények között azonban a. II. r. terhelt nem gondolhatott arra, hogy a közepes erővel végrehajtott ellökés olyan eredményre vezethet, hogy a közepes testalkatú sértett a betonjárdára esve koponyacsonttöréses sérülést szenved, amely a halálához vezet; tehát tudata és a tárgyi oldal ismérvei közötti gondolati kapcsolat nem alakult ki. A terhelt a leggondosabb körültekintéssel sem számíthatott arra, hogy magatartásának következményeként a sértett halálos kimenetelű sérülést szenvedhet, mivel az általános és mindennapi élettapasztalat szerint ilyen erővel történt ellökés következtében még a betonjárdára esve sem szokott bekövetkezni halálos eredményhez vezető sérülés.
Minthogy az adott esetben a halálos eredmény előrelátásának a lehetősége hiányzott, a halálos eredményért való felelősség e terhelt terhére nem róható, tévesen hivatkozott tehát a Legfelsőbb Bíróság ítéletében arra, hogy a II. r. terheltet a bekövetkezett halálos eredményért – amelyet a testi sérülés indított el – a gondatlanság vonalán büntetőjogi felelősség terheli.
Az I. r. terhelt ugyancsak nem ütötte meg a sértettet – amint erre a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában tévesen utalt –, hanem nyitott tenyérrel, arcánál fogva erőteljes mozdulattal hanyatt lökte őt, amelynek következtében a sértett fejével a füves területre esett. Tekintettel azonban arra, hogy a terhelt megelőzően látta, amikor a II. r. terhelt lökése következtében az erősen ittas sértett fejével a betonjárdára esett, számolnia kellett azzal, hogy a sértett az ő magatartása következtében is elesik és az elszenvedett súlyosabb sérülése fokozódik. Ezért az I. r. terhelt cselekményét az eredmény előidézéséhez vezető okfolyamatban együttható okként kell értékelni, így mint a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettes tartozik felelősséggel a súlyos testi sértésért magatartásának eredményéért.
A halálos eredményért való felelősség az I. r. terhelt esetében is kizárt a cselekmény következménye előrelátásának a lehetősége az ő esetében is hiányzott.
A figyelem és körültekintés képessége egyéni, mely függ – többek között – személy értelmi képességétől, szellemi alkatától, képzettségétől, élettapasztalatától. A büntetőjog azt a figyelmet és körültekintést kívánja meg az elkövetőtől, amelynek teljesítésére, kifejtésére adottságai mellett képes.
Különös gonddal vizsgálandó az elvárhatóság olyan esetben, amikor a cselekmény sértettje gyermek, idős életkorú, beteg vagy – mint a jelen esetben is – szemmel láthatólag ittas állapotban levő személy. A terheltek kellőképpen felismerték, hogy a sértett erősen ittas állapotban van, s élettapasztalatuk, képzettségük folytán tisztában voltak azzal, hogy az ilyen fokban ittas ember reflexeinek lelassult működése következtében az őt váratlanul ért külső erőbehatás folytán elesve, nem képes megfelelően védekezni az őt ért ütődések ellen. Ezt is figyelembe véve sem volt elvárható a terheltektől annak felismerése, hogy az ittas sértett magatartásuk eredményeként a földre esve halálos kimenetelű sérülést szenvedhet.
Ugyanakkor a terhelteket a nyolc napon túl gyógyuló testi sérülés okozása tekintetében büntetőjogi felelősség terheli, mivel tapasztalhatták, hogy a sértett erősen ittas állapotban van, tántorogva jár, így számolhattak azzal, hogy ellökés következtében a beton burkolatú gyalogjárdára esve esetleg 8 napot meghaladó gyógytartamú sérülést szenvedhet. Mindezekre tekintettel cselekményük – a megyei bíróság által alkalmazott helyes minősítésnek megfelelően – társtettesként elkövetett, a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerinti súlyos testi sértés bűntettét valósítja meg.
2. A Legfelsőbb Bíróság által alkalmazott téves minősítés törvénysértő fő- és mellékbüntetés kiszabását eredményezte.
A büntetés kiszabása körében az eljárt bíróságok – általában – helyesen sorolták fel és értékelték az enyhítő és súlyosító körülményeket. A cselekmény által előidézett súlyos következmény előreláthatóságának hiányában az Elnökségi Tanács mellőzte a Legfelsőbb Bíróság által súlyosítóként értékelt azt a körülményt, hogy a terheltek orvosi segítség érdekében megfelelő intézkedést nem tettek és a sértett hozzátartozóját sem tájékoztatták a sérülés súlyosságáról.
A terheltek személyében rejlő társadalomra veszélyesség csökkentebb foka ellenére az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel mindkét terhelttel szemben a bűnösségük megközelítően azonos fokára tekintettel rövidebb – hat-hat hónapi – tartamú, de ténylegesen végrehajtásra kerülő szabadságvesztés büntetés kiszabása szükséges a terheltek nevelése és a jövőben mindennemű bűncselekmény elkövetésétől való visszatartásuk érdekében.
Tévesen szabta ki a Legfelsőbb Bíróság a terheltekkel szemben a közügyektől eltiltást. Az eddig kifogástalan életvitelű, becsületes életmódot folytató terheltek jelen cselekményükkel nem váltak érdemtelenné a tisztességes állampolgárokat megillető közügyekben részvételre, e mellékbüntetés kiszabása tehát a Btk. 49. §-ában foglalt előfeltételek hiányában történt (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 88/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás