BK BH 1977/139.
BK BH 1977/139.
1977.04.01.
Egy évet meg nem haladó büntetés tekintetében bírósági mentésítésnek nincs helye. Ha ilyen esetben a törvényi mentesítés nem állt be, az elítélt csupán kegyelmi mentesítésben részesíthető. [1961. évi V. törvény (Btk.) 81. §; BK 507. sz.].
N. J. I. r. terheltet az elsőfokú bíróság a jogerőre emelkedett végzésével mentesítette az összbüntetésként kiszabott 7 hónapi szabadságvesztés hátrányos következményei alól.
Az említett összbüntetés az alábbi két büntetés egybefoglalása útján jött létre:
a) az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság az 1968. október 29-én jogerőre emelkedett ítéletével hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt kiszabott 5 hónapi szabadságvesztés, továbbá
b) az elsőfokú bíróság ítéletével, illetve a másodfokú bíróság 1970. február 25-én jogerőre emelkedett végzésével az 1969. március 12-én elkövetett garázdaság bűntette miatt kiszabott 3 hónapi szabadságvesztés.
A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos, a megtámadott végzés több okból törvénysértő.
l. A végzés mindenekelőtt tévesen hivatkozott arra, hogy az összbüntetési ítéletet a másodfokú bíróság felülbírálta. Az összbüntetési ítélet ugyanis első fokon jogerőre emelkedett. A jogerő napját a kerületi bíróság tévesen tüntette fel. 1970. április 24-ben, mert az ítéletet a terhelt részére április 15-én kézbesítették, így a jogerő – a Be. 395. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében április 23-án állt be.
2. A Btk. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében bírósági mentesítésre csak akkor kerülhet sor, ha – egyéb törvényi előfeltételek mellett – a terheltet szándékos bűntett miatt egy évet meghaladó határozott tartamú szabadságvesztésre ítélték. Az adott esetben nemcsak az alapbüntetések, de az összbüntetés tartama sem érte el az 1 évet, így csak a törvényi mentesítés jöhetett szóba.
3. A terheltet két ízben szándékos bűntett miatt ítélték határozott tartamú szabadságvesztésre, s a második bűntettet az előző elítélés után követte el. Ilyen esetben a Btk. 83. §-ának (3) bekezdése értelmében a várakozás idő – mind törvényi, mind bírósági mentesítés esetén – 10 év. Ez a várakozási idő az adott esetben – minthogy a terhelt az összbüntetésből 1970. szeptember 27-én feltételes szabadságra került, és a feltételes szabadság ideje 1970. november 18-án járt le – csak 1980. november 18-án telik le.
4. Tévesen alapozta a kerületi bíróság a mentesítés kimondását a Btk. 102. §-ára. Ez a törvényhely a fiatalkorúak mentesítését szabályozza, a terhelt pedig egyik elítélésekor sem volt már fiatalkorú.
5. A kerületi bíróság a kérelem elbírálása előtt nem szerezte be az ügyész nyilatkozatát. Ezzel megsértette a Be. 381. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezést és végzése indokolásának az a megállapítása, amely szerint a kérelem teljesítését az ügyészség nem ellenezte, iratellenes.
A Legfelsőbb Bíróság a fentieknek megfelelően a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a megtámadott végzés törvénysértő. Ezért azt a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság irányításul megjegyzi a következőket:
a) bírósági mentesítést – több elítélés esetén, ha a büntetéseket összbüntetésbe foglalták – nem az összbüntetés, hanem az alapbüntetések tekintetében kell kimondani (BK 507., BH 545. – 12/1975. – szám).
b) A kerületi bíróság a mentesítés iránti kérelmet tévesen iktatta az összbüntetési eljárás iratainál. A BÜSZ 32. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis a bírósági mentesítésre irányuló kérelem kezdőiratként kezelendő.
Ezért azt a BÜSZ 54. §-a értelmében az R. ügycsoportban új szám alatt kellett volna lajstromozni.
A terhelt a mentesítés iránti kérelmét a bíróságnál panasznap keretében jegyzőkönyvbe mondta. A Be. 4. §-ának (3) bekezdése értelmében a hatóságok tartoznak az eljárás résztvevőit jogaikról tájékoztatni és kötelességeikre figyelmeztetni. Az ítélkezési gyakorlat töretlen abban, hogy a tájékoztatás elmulasztásából, illetve téves teljesítéséből az eljárás résztvevőjét hátrány nem érheti. Az adott esetben a jogi szakképzettséggel nem rendelkező terhelt a bíróságon csupán azt kérte, hogy elítéltetései tekintetében mentesítsék, mert munkakörének betöltéséhez a büntetlen előélet igazolása szükséges. A bíróságon tévesen foglalták jegyzőkönyvbe a kérelmet olyan értelemben, hogy az a bírósági mentesítés megadására irányul. Elmulasztották a kioktatást arra nézve, hogy – a fentebb kifejtettek értelmében – a terhelt mentesítésére jelenleg csupán kegyelmi úton van lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – a téves hatósági tájékoztatás következményeinek kiküszöbölése végett – a terhelt mentesítés iránti kérelmét nem utasította el, hanem azt kegyelmi mentesítés iránti kérelemnek tekintette és arra utasította a kerületi bíróságot, hogy azt az erre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően intézze el. (Legf. Bír. B. törv. III. 1379/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás