PK BH 1977/144.
PK BH 1977/144.
1977.04.01.
Semmis szerződés esetén a bíróságnak a szerződés előtt fennállott helyzetet hivatalból kell visszaállítania, ehhez kereseti vagy viszontkereseti kérelemre nincs szükség [Ptk. 217. §, 237. §, 365. §; 7. sz. Irányelv 4. pont; XXV. sz. PED].
A peres felek testvérek. A perbeli házasingatlan a peres felek szüleinek egyenlő arányú közös tulajdona volt. Az apjuk 1954-ben meghalt, a tulajdoni illetőséget a peres felek örökölték az anyjuk haszonélvezeti jogával terhelten.
A peres felek 1961-ben megállapodtak abban, hogy a felperes az alperesnek apai örökrészét egyenként 8000 Ft-ért magához váltja. A megállapodásról 1961. február 5-én az alperesek által aláírt okirat készült, amely szerint az alperesek elismerték, hogy testvérüktől (a felperestől) 16 000, illetőleg fejenként 8000 Ft-ot a köztük történt megegyezés alapján felvettek.
A tulajdonjognak a megállapodás szerinti rendezése nem történt meg.
Az ingatlanból egy részt 1975-ben kisajátítottak. A kisajátításkor még élt a peres felek anyja és csak a per folyama alatt halt meg. A kisajátítási kártalanításból az alperesek a tulajdoni arányuknak megfelelően fejenként 17 858 Ft-ot vettek fel. A felperes a keresetében ennek megfizetésére kérte őket egyenként kötelezni arra való hivatkozással, hogy a pénz megtartásával jogalap nélkül gazdagodnának, mert ők az ingatlanrészük ellenértékét már 1961-ben tőle megkapták.
Az első fokú eljárásban az alperesek a fejenként 8000 Ft tartozásukat elismerték és úgy nyilatkoztak, hogy szó lehet annak visszafizetéséről.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. A Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az alakiság megsértésével kötött szerződés semmis. A felperes tehát követelését semmis szerződésre alapította. Nem alapos a jogalap nélküli gazdagodásra történt hivatkozás sem, mert a Ptk. 361. §-ának alkalmazásáról a jelen esetben nem lehet szó. Kötelmi jogcímen a felperes követelhetné az alperesek fennálló tartozását, ezt a tartozást az alperesek elismerték, annak megfizetéséről a bíróság azonban nem rendelkezett, mert ez külön per tárgya lehet.”
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésének indokolása szerint az alpereseknek fejenként kifizetett 8000 Ft-ot és annak a kifizetésétől járó kamatát a bíróságnak akkor is vissza kellett volna ítélnie, ha egyébként az volt is az álláspontja, hogy az alpereseknek kisajátítási kártalanításként kifizetett összeget nem követelheti.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes a kereset jogcímeként tévesen hivatkozott a jogalap nélküli gazdagodásra. A felperes követelésének jogcíme ugyanis az, hogy az alperesek örökrészét annak idején megváltotta és ezért a kisajátítási kártalanítási összeg nem az alpereseket, hanem őt illeti meg. Ilyen címen azonban az alperesekkel szemben eredményesen nem léphet fel. Ez az igény ugyanis tulajdoni igény, a felperes viszont nem tulajdonos. A kártalanítási összeg reájuk eső részét tehát az alperesek mint tulajdonosok jogosultak voltak felvenni.
Az a kérdés, hogy a semmis szóbeli megállapodásra tekintettel a peres felek majd hogyan számolják el egymás között a felperes által az alpereseknek kifizetett 16 000 Ft-ot, nem erre a perre tartozik. A felperes ugyanis nem terjesztett elő olyan kereseti kérelmet sem, hogy ha a bíróság a kártalanítási összeget nem ítélné meg, az alpereseket a tőle felvett 16 000 Ft visszafizetésére kötelezze.
A jogerős ítéletnek a keresetet az alperesekkel szemben fejenként 8000 Ft és járulékai erejéig is elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok álláspontja helyes abban a vonatkozásban, hogy a felperes nem szerezte meg az alperesek apai örökrészének tulajdonjogát, mert a peres felek között létrejött írásbeli megállapodás nem felelt meg a Legfelsőbb Bíróság XXXV. sz. Polgári Elvi Döntésével módosított XXV. számú Polgári Elvi Döntésben meghatározott alaki kellékeknek és így a szerződés a Ptk. 365. §-ának (3) bekezdésére és a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel semmis. Semmis szerződés alapján pedig a felperes kötelmi jogcímet sem szerezhetett az alperesek által felvett kártalanítás összegére.
Téves azonban az az álláspont, hogy a felperes részére ebben a perben általa az alpereseknek fizetett 16 000 Ft-ot és ennek járulékait sem lehet megítélni, és hogy ez az igény csak külön perben érvényesíthető, mert erre irányuló kereseti kérelmet a felperes nem terjesztett elő.
A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság 7. számú Irányelvének 4. pontjában foglaltakból egyértelműen kitűnik, hogy érvénytelen szerződés esetén a bíróságnak a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet hivatalból kell visszaállítania. Ehhez kereseti vagy viszontkereseti kérelemre nincs szükség. Ettől függetlenül azonban a felperes a fellebbezésében az alpereseknek kifizetett összeg visszafizetése iránt elő is terjesztett kérelmet.
Az ügyben eljárt bíróságok a fentiekkel ellentétes – de téves – álláspontjuk folytán a szerződéskötés előtti helyzet visszaállításával kapcsolatosan tényállást nem állapítottak meg és az összegszerű kérdésekkel sem foglalkoztak. Ezt az új eljárásban kell megtenniük. (Legf. B ír. P. törv. I. 20 475/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás