PK BH 1977/145.
PK BH 1977/145.
1977.04.01.
Távhőellátási vezeték létesítésével kapcsolatban más ingatlanában keletkezett kárért – ideértve az ingatlan értékcsökkenését is – a károsultat a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kell kártalanítani [1962. évi IV. tv. 22. §; 40/1962. (XI. 11.) Korm. sz. r. 59. §; 15/1970. (XI. 18.) NIM sz. r. 9. §].
Az alperes mint beruházó távhővezetéket létesített a városi fűtőműtől a megyei tanács épületéig, sőt azon túl terjedő szakaszon is. A vezeték abban az utcában is áthalad, amelyben a felperesek lakóházai is vannak, az utca 13 méter széles. A vezeték a magasban húzódik, ezért az utcában 13 betonoszlopot és 2 vasoszlopot helyeztek el. Az oszlopok egymástól 8 m, a telkek utcai határvonalától 2 m távolságra vannak. Rajtuk 2,5–3 m magasságban két, egymással párhuzamosan haladó 400 mm átmérőjű, csillogó fémmel borított csővezeték van felszerelve. A vezeték kb. azonos szinten van a lakóházak mennyezetének a magasságával.
Az egyes lakóházak utcai szobáiból ülő helyzetben a csövek láthatók, napsütésben zavaróan csillognak. Az oszlopok felső részén további 2 csővezeték vezetésére hagytak ki helyet, amely vezetékek néhány év múlva szintén elkészülnek. Ebben az esetben a szobák ablakaiból az égboltot sem lehet majd látni. Bár a felperesek lakóházai északi tájolásúak, nyáron, illetőleg a déli órákban némi napot kapnak. A csővezeték ezt a kevés napsütést is elvonja. Mindezeken kívül a keskeny utcában a vezeték létesítése esztétikailag is kifogásolható, az utca képe gyárudvarhoz hasonló benyomást kelt a szemlélőben.
Az utca lakói már a munkálatok megkezdése előtt tiltakoztak a csővezetéknek a magasban történő vezetése ellen. Tiltakozásuk nem volt eredményes, mert a föld felszíne alatt történő elhelyezés több millió forint többletkiadást okozott volna.
A felperesek keresetükben a vezeték létesítése folytán az ingatlanaikban bekövetkezett értékveszteség megfizetésére kérték az alperesek kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest az I. és II. r. felperesek javára 90 757 Ft, a III. és IV. r. felperesek javára 67 607 Ft, az V. és VI. r. felperesek javára 78 386 Ft, a VII. és VIII. r. felperesek javára 71 940 Ft, a IX. és X. r. felperesek javára 72 886 Ft, a XI. és XII. r. felperesek javára 73 397 Ft kártalanítás megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek károsodásáért az alperes mint beruházó felelős, csak közte és a felperesek között jött létre jogviszony.
Az elsőfokú bíróság műszaki, mezőgazdasági és ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján, valamint az ismertetett körülményekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a távhővezeték létesítése miatt a felperesek ingatlanait a marasztalási összegekben megjelölt értékveszteség érte. A kártalanítás összegét a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint számította ki, marasztaló döntését pedig az 1962. évi IV. tv. 22. §-ának (1) bekezdésére, a 15/1970. (XI. 18.) NIM sz. rendelet l. §-ára, illetőleg az ennek értelmében alkalmazandó, több jogszabállyal módosított 1/1967. (IV. 28.) NIM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdésére alapította.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a marasztalás összegét az I. és II. r. felperesekre nézve 16 800 Ft-ra, a III. és IV. r. felperesekre nézve 12 000 Ft-ra, az V. és VI. r. felperesek vonatkozásában 62 400 Ft-ra, a VII. és VIII. r. felperesek esetében 12 600 Ft-ra, a IX. és X. r. felperesekre nézve 12 900 Ft-ra, a XI. és XII. r. felperesek esetében pedig 11 400 Ft-ra leszállította.
Az ítélet indokolása szerint a felperesek nem az első fokú ítéletben megjelölt jogszabályok alapján járó kártalanításra, hanem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítésre tarthatnak igényt. Az 1/1967. (IV. 28.) NIM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdése értékcsökkenés miatt lehetővé teszi ugyan kártalanítás megállapítását, ha – amint az a kisajátítás esetében is történik – az értékcsökkenést olyan tevékenység okozza, amely pl. a telkek nagyságának csökkenésével jár, vagy egyéb olyan beavatkozás történik az ingatlanokon, amely az értékükre csökkentően hat. Az adott esetben azonban a csővezetéket nem a felperesek ingatlanán, hanem az utcán, közterületen vezették, így tehát nem értékcsökkenés miatti kártalanításra, hanem kártérítésre lehet a felpereseknek joguk, ha ennek feltétele fennáll, vagyis ha az alperes a kárt jogellenesen okozta és nem bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A távhővezeték föld felett való elvezetése nem tiltott, hanem a jogszabályban engedélyezett tevékenység. Önmagában tehát emiatt kártérítésre akkor sincs lehetőség, ha a vezeték az utca képét esztétikailag károsan befolyásolja is.
A csöveket azonban az utcában úgy helyezték el, hogy a tervekben szereplő magasságot nem tartották meg. A vezeték alacsonyabban épült, holott a hatóság a jelenlegi magasság mellett nem adott volna építési engedélyt. Az alperesnek ez a magatartása jogellenes volt és ezzel a felpereseknek kárt okozott.
A felperesek hátrányát az jelenti, hogy a vezetéknek a tervhez képest alacsonyabban történt elhelyezése miatt az udvarukba nem lehet magasan megrakott járművel bejárni, illetőleg az rendkívül körülményes.
Az ingatlanforgalmi szakértő véleménye szerint ez a körülmény az ingatlanok forgalmi értékét kb. 3%-kal csökkenti. A felpereseknek tehát ilyen mértékű kártérítésre van igényük, kivéve az V. és VI. felpereseket, akiknek a telke olyan szélességű, hogy további önálló beépítésre is alkalmas volt. Ez a lehetőség azonban megszűnt, mert a vezetéket tartó oszlopok elhelyezése másik bejárat létesítését lehetetlenné teszi. Ez az említett felperesek ingatlanában további 10%-os értékveszteséget okoz.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1962. évi IV. tv. 22. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a villamosmű létesítésével, az előmunkálattal vagy az üzemben tartással kapcsolatos, e törvényen alapuló tevékenység során más ingatlanában kár keletkezett, a károsultat kártalanítani kell. A kártalanításra a kisajátítási kártalanítás szabályait kell – állami szervnek okozott kár esetében is – értelemszerűen alkalmazni.
Az idézett rendelkezést a több jogszabállyal módosított 40/1962. (XI. 11.) Korm. sz. rendelet 59. §-a értelmében a hőenergia fejlesztésére és elosztására is megfelelően alkalmazni kell.
E szabályozás alól a 15/1970. (XI. 18.) NIM sz. rendelet 9. §-ának (2) bekezdése csak annyiban tesz kivételt, hogy nem illeti meg kártalanítás az ingatlan tulajdonosát, ha kára a saját céljára szolgáló csatlakozóvezeték létesítésével, karbantartásával, felújításával összefüggésben, az elvárható gondosság mellett keletkezett. Az adott esetben azonban nem erről van szó.
A jogszabály egyértelműen és korlátozás nélkül írja elő, hogy ha a távhőellátási vezeték létesítésével kapcsolatos tevékenység során más ingatlanában kár keletkezik – ideértve az ingatlan értékcsökkenését is – a károsultat a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kell kártalanítani. A kártalanításnak ezt a módját a jogszabály nem teszi függővé attól, hogy a vezeték létesítése a károsult ingatlanán vagy azon kívül történik-e.
Téves tehát az az álláspont, hogy a jelen esetben a felperesek nem kártalanításra, hanem kártérítésre [Ptk. 339. § (1) bek.] tarthatnak jogszerű igényt és ennek keretében csak azt a kárukat érvényesíthetik, amely az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett be.
A felpereseket – a kisajátítási kártalanítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával – értékveszteség címén az az összeg illeti meg, amennyivel az ingatlanuk értéke a vezeték létesítésének objektív ténye folytán – függetlenül az alperes eljárásának jogszerű vagy jogellenes voltától – a korábbi állapothoz képest csökkent. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 260/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás