PK BH 1977/146.
PK BH 1977/146.
1977.04.01.
Közlekedési balesetből eredő kártérítési igény érvényesítése esetén a károsult felróható és a baleset bekövetkeztében közreható magatartása akkor minősül a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan oknak, ha a baleset a legnagyobb gondosság, a közlekedési szabályok maradéktalan megtartása mellett is elkerülhetetlen volt, tehát a baleset elhárítása a gépjármű vezetője számára objektíve lehetetlenné vált [Ptk. 345. § (2) bek.].
Az alperes 1972. április 23-án 15.50 óra tájban motorkerékpárjával szabályosan az úttest jobb oldalán haladt. A gyalogos át. kelésre ki nem jelölt helyen az úttest menetirány szerinti bal oldaláról gyalogosan haladt át a jobb oldalra a felperes, ahol az útszegélytől mintegy két méter távolságra, az alperes motorkerékpárjával őt elütötte. A baleset folytán a felperes bal bokáján három helyen törés következett be, ezenkívül “az ugrócsont hátrafelé kissé részlegesen ficamodott”. A felperes sérülései következtében hosszabb ideig kórházi gyógykezelésben részesült és a baleseti eredetű végleges munkaképesség-csökkenése 40%-os.
A nyomozás során a megyei főügyészség bűncselekmény hiányában az alperessel szemben az eljárást megszüntette. Az orvos szakértői vélemény szerint a felperes a baleset elszenvedésekor súlyos alkoholos befolyásoltság állapotában volt, féktávolságon belül lépett az alperes motorkerékpárja elé, s az úttesten nem a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen haladt át.
Az elsőfokú bíróság az alperest 49 482 Ft, ennek 1974. január 1-jétől járó kamata és 1975. június 1-jétől havi 1256 Ft járadék fizetésére kötelezte – ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Arra is kötelezte az alperest, hogy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetékből – külön felhívásra – fizessen meg az államnak 904 Ft-ot. A rendőrség által készített helyszínrajz és a perben is kihallgatott igazságügyi járműszakértő véleménye alapján tényként állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az alperes féktávolságon belül észlelte az úttesten gyalogosan áthaladó felperest. A 45 km/óra sebességgel haladó motorkerékpár vezetőjének kellő figyelem mellett észlelnie kellett volna a gyalogost és fékezéssel elkerülhette volna a balesetet.
Egyidejűleg értékelte az elsőfokú bíróság azt, hogy a felperes átkelésre ki nem jelölt helyen haladt át az úttesten s emellett alkoholos állapotban volt. Ezért az alperesre terhesebb 80-20 %-os kármegosztást alkalmazott.
Az ítélet ellen egyedül az alperes fellebbezett és a kereset teljes elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és a keresetet teljesen elutasította. Azt állapította meg, hogy a balesetet a felperes elháríthatatlan magatartása okozta, így az alperest a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján mentesítette a kártérítési felelősség alól. Hivatkozott arra, hogy “az állandó bírói gyakorlat szerint olyan – mások által előidézett – veszélyhelyzetben, amely a gépjárművezetőt féktávolságon belül éri, nem lehet a gépjárművezető terhére írni azt, hogy nem megfelelően választotta meg az összeütközés elkerülését célzó teendőit.”
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 345. §-a a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának felróhatóság nélküli, úgynevezett objektív felelősségét szabályozza. E szigorú felelősség alól az üzemben tartó csak akkor mentesülhet, ha bizonyítani tudja, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
A károsult felróható és a baleset bekövetkeztében közreható magatartása akkor minősül a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan oknak, ha a legnagyobb gondosság, a közlekedési szabályok fokozott megtartása mellett is elkerülhetetlen volt a baleset – vagyis a gépjármű vezetője részéről a baleset elhárítása objektíve lehetetlenné vált. Amint az elsőfokú bíróság az igazságügyi gépjármű szakértő aggálytalan véleménye alapján helyesen megállapította, az alperes motorkerékpárosnak már 30 méterről látnia kellett volna, hogy a felperes megkezdte az úttesten a szabálytalan áthaladást. Ha ekkor fékez és a motorkerékpár sebességét csökkenti, a baleset – a szakértő véleménye szerint is – elhárítható lett volna.
A peradatok alapján tehát nem lehet megállapítani azt, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor az alperest a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a felelősség alól teljes egészében mentesítette.
A felperes azonban az orvos szakértői vélemény szerint a baleset bekövetkezésekor “súlyos alkoholos befolyásoltság állapotában volt, mert vérében 3,48 ezrelék alkoholt mutattak ki, amely kb. 15,3 dl 10%-os bor alkoholtartalmának felel meg”. Ebből következik, hogy a felperes ittasságával, szabálytalan és figyelmetlen közlekedésével maga is felróhatóan közrehatott a kár bekövetkeztében, ezért a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintettel a kárt – jelentős részében – magának kell viselnie.
Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor kármegosztást alkalmazott, az előadottakra figyelemmel azonban téves annak aránya.
A fenti körülmények mérlegelése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperesre terhesebben 2/3-1/3 arányban találta megoszthatónak a bekövetkezett kárt.
A felperes személyesen járt el s egyébként is túlzott igényt érvényesített, így javára költség nem ítélhető meg.
A feleket az 1/1973. (I. 24.) IM sz. rendelet (R.)* 4. §-a (4) bekezdésének b) pontja értelmében tárgyi illetékfeljegyzési jog illette meg, ezért az alperes az R. 15. §-ának (6) bekezdése alapján csak a marasztalási összeg arányában köteles a le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket, valamint az állam által előlegezett szakértői költséget felhívásra az államnak megtéríteni. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 313/1976. sz.)
*
Ezt a jogszabályt a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet hatályon kívül helyezte. E rendelet 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a 20. § (1) bekezdése a fentiekkel azonos rendelkezést tartalmaz.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás