PK BH 1977/148.
PK BH 1977/148.
1977.04.01.
Szolgálati lakás kiürítése esetén a megfelelőség megállapításánál nem a volt szolgálati és a felajánlott lakás adottságait kell egybevetni, hanem azt kell vizsgálni, hogy a felajánlott lakás megfelel-e a jogszabályban előírt feltételeknek [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 117. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy szolgálati lakását megfelelő cserelakás biztosítását követően 15 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes rendelkezésére. Az alperes házfelügyelői munkaviszonya ugyanis a munkáltató és a dolgozó közös megegyezésével szűnt meg, ezért az alperes köteles a szolgálati lakást kiüríteni, de az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 117. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott másik megfelelő lakásra tarthat igényt.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az alperes a teljesítési határidő letelte után a perbeli lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy, akinek az elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni. Az alperes a szolgálati lakásokra vonatkozó rendelkezések szerint tarthat igényt másik megfelelő egyszobás komfortos vagy félkomfortos lakásra. Úgy rendelkezett, hogy a félkomfortos lakás esetében a felperest terheli a komfortos és a félkomfortos lakás közötti lakás-használatbavételi díj különbözete.
Az ítélet jogerőre emelkedése után a felperes (a végrehajtást kérő) bejelentette, hogy az alperes (a kötelezett) részére az Sz. F. által bérelt egy lakószobából, konyhából és W. C.-ből álló félkomfortos lakást ajánlott fel. Egyidejűleg bírói letétbe helyezett 5000 Ft-ot mint a két lakás közötti lakás-használatbavételi díj különbözetét azzal, hogy ez az összeg a kötelezettnek akkor utalható ki, ha a szolgálati lakásból kiköltözött. Becsatolta a lakásügyi hatóság határozatát, amely szerint a felajánlott lakás kiutalását biztosítja a kötelezett részére. Mellékelte Sz. F. nyilatkozatát, amely szerint lakását a kötelezett rendelkezésére bocsátja és hajlandó a szolgálati lakásba költözni.
A kötelezett a felajánlott lakást nem találta megfelelőnek. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a végrehajtási eljárás során a végrehajtást kérő által felajánlott lakás a félkomfortos lakás fogalmának megfelel, és így a kötelezett a szolgálati lakásból a felajánlott lakásba köteles átköltözni.
A másodfokú bíróság az első fokú végzést megváltoztatta, megállapította, hogy a kötelezett részére felajánlott lakás nem megfelelő. Kötelezte a felperest 200 Ft együttes első és másodfokú eljárási költség megfizetésére, valamint 12 Ft okirati illeték lerovására. A végzés indokolása szerint a munkaköri lakáshoz kapcsolódó érdekek következtében az R. 117. §-ának (4) bekezdése a jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó elhelyezési jogosultságát és a felajánlott lakás megfelelőségét az R. 77. §-ánál szűkebb körben határozza meg (eggyel alacsonyabb komfortfokozat, a lakás-használatbavételi díjkülönbözet megtérítése). E rendelkezésekből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy a “megfelelőség” vizsgálatánál a két lakás közötti különbséget a mérlegelés köréből ki lehetne zárni. A felajánlott lakásban a lakószoba alapterülete lényegesen kisebb és önálló fürdőszoba is van, így a határozat indokolása szerint “a két lakás között olyan nagy a különbség, hogy az R. 117. § (4) bekezdésében megállapított feltételek nem állanak fenn.”
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Az R. 117. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint a szolgálati lakással rendelkező szerv által felajánlott másik lakás akkor megfelelő, ha ugyanabban a városban (községben) van, mint a kiürítendő szolgálati lakás és rendelkezik annyi lakószobával, mint amennyi a szolgálati lakásban van. A másik lakás akkor is megfelelő, ha komfortfokozata a szolgálati lakásénál eggyel alacsonyabb, legalább azonban komfort nélküli; ilyen esetben a kiköltözésre köteles személy részére a két lakásra megállapítható lakás-használatbavételi díj közötti különbözetet meg kell téríteni.
Az idézett rendelkezésekből értelemszerűen következik az, hogy nem a volt szolgálati és a felajánlott lakás adottságát kell egybevetni a “megfelelőség” megállapításánál, hanem azt kell vizsgálni, hogy a felajánlott lakás rendelkezik-e azokkal az adottságokkal, amelyek az ismertetett tételes rendelkezések szerint feltételként szerepelnek.
A végrehajtást kérő által felajánlott lakás ugyanabban a városban van, mint a volt szolgálati lakás, a lakószobák száma is azonos, a felajánlott lakás pedig csupán eggyel alacsonyabb komfortfokozatú. Így a felajánlott lakást “megfelelőnek” kell minősíteni.
A másodfokú bíróság azért sem találta megfelelőnek a felajánlott lakást, mert nincs benne önálló fürdőszoba. Ennek azonban azért nincs jelentősége, mert a felajánlott lakás komfortfokozata eggyel alacsonyabb is lehet, ami jelen esetben éppen a fürdőszoba hiányának a következménye. Ilyen esetben az eggyel alacsonyabb komfortfokozatot a két lakás használatbavételi díjának a különbözete egyenlíti ki [R. 117. § (4) bek.].
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezések alkalmazásával a másodfokú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A kötelezett a fellebbezési eljárásban vesztes lett, ezért a fellebbezési eljárás költségét viselni köteles. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 272/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás