PK BH 1977/154.
PK BH 1977/154.
1977.04.01.
Ha a termelőszövetkezet tagjának üzemi balesete előtt meglevő természetes megbetegedése nem okozott keresetveszteséget, hanem a keresetvesztesége a balesetre vezethető vissza, a termelőszövetkezet a teljes kárért felel (1967. évi III. tv. 90. §).
A felperes 1971. január 1-jétől tagja az alperesi jogelőd termelőszövetkezetnek. A felperes 1972. július 11-én a termelőszövetkezeti közös munkavégzés közben úgy szenvedett balesetet, hogy a bálás szalma rakodásakor a vontatókocsiról lecsúszott és ennek következtében a medencecsontja eltörött. A gyógykezelése után azonban a felperes 1972 szeptemberétől 1973 augusztusáig újból dolgozott a termelőszövetkezetben.
A felperest 1973. július 3-ával III. csoportbeli rokkantnak nyilvánították és havi 785 Ft rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részére, amelyet utóbb 895 Ft-ra emeltek fel.
A felperes 1973. december 15-én azzal a kérelemmel fordult a termelőszövetkezet döntőbizottságához, hogy – az üzemi balesetből eredő mintegy 25%-os munkaképesség-csökkenésére tekintettel – kötelezze a döntőbizottság a termelőszövetkezetet a balesete előtti átlagkeresete és a 785 Ft nyugdíja különbözete 37%-ának megfelelő 560 Ft járadék fizetésére.
A döntőbizottság a felperes kérelmét a 7/1965. (X. 8.) FM sz. rendeletben foglaltakra utalással azzal az indokolással utasította el, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése nem éri el a rendeletben meghatározott 36%-ot, és ezért a felperes részére nem lehet jövedelemkiegészítést megállapítani.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a bírósághoz. A keresetében az 1971. évi 34. sz. tvr.-rel módosított és kiegészített 1967. évi III. tv. (Tv.) 90. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra utalással kérte az alperest 1973. július 3-tól kezdődően havi 1515 Ft baleseti járadék fizetésére kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a szóban levő balesetből származó munkaképesség-csökkenése csupán 16%-os. A felperesnek tüdőbetegsége is van, amely 1943-ban kezdődött. A felperes ezzel a betegségével többször volt kórházi kezelés alatt is, és műtétet is hajtottak végre rajta. A felperes a tüdőbetegsége miatt fullad, munkavégzéskor nehézlégzése van, fizikai munkát csak pihenéssel tudna végezni. A felperes rokkantsága túlnyomórészt nem baleseti eredetű, a munkaképességének 2/3 részét tüdőgümőkóros betegsége miatt veszítette el. Ez a betegsége a felperesnek már a termelőszövetkezetbe történt belépése előtt is fennállott. Mivel a felperes munkaképesség-csökkenése a 7/1965. (X. 8.) FM sz. rendelet 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 36%-os mértéket nem éri el, jövedelemkiegészítésre nem tarthat igényt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta.
A mindkét fokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Ha a kártérítés feltételei fennállanak, a mezőgazdasági termelőszövetkezet az üzemi balesetet szenvedett tagjának az üzemi balesetből eredő kárát a Tv. 90. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felelőssége alapján köteles megtéríteni.
Ha a kártérítés feltételei nem állanak fenn, a tagnak – munkaképességének csökkenése esetén – igénye lehet a 7/1965. (X. 8.) FM sz. rendelet 1. §-ában meghatározott elbánásra, illetőleg a 3. §-ában foglalt feltételek fennállása esetén jövedelemkiegészítésre.
A felperes a keresetlevelében kifejezetten utalt a Tv. 90. §-ának (1) bekezdésére azzal, hogy az alperes a jogszabály alapján köteles a részére kártérítésként baleseti járadékot fizetni.
A felperes tehát a Tv. 90. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési igényt érvényesített az alperes ellen. E jogszabály pedig úgy rendelkezik, hogy a termelőszövetkezet – vétkességére való tekintet nélkül – köteles megtéríteni tagjának, halála esetén hozzátartozójának azt a kárát, amely a tagsági viszonyból eredő munkavégzési kötelezettségének a termelőszövetkezet irányítása vagy ellenőrzése alatt történt teljesítése közben a tag életének, egészségének, testi épségének megsértésével kapcsolatban keletkezett.
Az idézett rendelkezésekből következik: ha a termelőszövetkezeti tag egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenést, és a tag keresetvesztesége életének, testi épségének a tagsági viszony keretében történt megsértése folytán következett be, a termelőszövetkezet az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül a teljes kárért felel.
Annak ellenére tehát, hogy az Országos Orvosszakértői Intézet l. számú I. fokú Orvosi Bizottságának véleménye szerint a felperes a munkaképességét kétharmad részben a tüdőbetegsége és csak 16%-ban az üzemi balesete folytán vesztette el, nem lett volna mellőzhető a perben annak vizsgálata, hogy a felperes a balesete előtti munkakörét továbbra is el tudta-e volna látni, ha nem éri üzemi baleset. Ha el tudta volna látni, a felperes kártérítési igényének elbírálásánál a Tv. 90. §-ában, továbbá a több rendelettel módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet (R.) és 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet (Vhr.) ezzel kapcsolatos rendelkezései az irányadók.
Minthogy a perben arra is van adat, hogy a felperes üzemi balesete nem 16, hanem 25%-ban hatott közre a munkaképessége csökkenésében, a felperes állítása szerint pedig azt teljes egészében az üzemi baleset okozta, annak tisztázására is szükség lett volna, hogy a felperesnek a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése valójában hány százalékos.
A kifejtettekből kitűnően a perben eljárt bíróságok a felek vitájának eldöntéséhez szükséges lényeges körülményeket nem tisztázták, és ezért az ítéletük megalapozatlan. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 281/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás