PK BH 1977/158.
PK BH 1977/158.
1977.04.01.
A házastársakat közösen terhelő tartozás miatt egyikük ellen folyó végrehajtás korlátozása iránt az adós pert indíthat, ha a másik házastárs utóbb meghalt, s a tartozás őt terhelő fele része hagyatéki teherként az örökösre, köztük a végrehajtás jogosultjára szállott [1955. évi 21. tvr . (Vht.) 41. §].
A felperes apja az alperesnek.
A felperes és az időközben meghalt felesége közös tulajdonában álló telken a szülők 1956-ban házat építettek. Az alperes akkor még velük (a szülőkkel) közös háztartásban élt, az építkezésnél segített és a saját pénzén 3456 Ft-ért építési anyagot és gyümölcsfacsemetéket is vásárolt.
A felperes és felesége a szóban levő házingatlant 1970-ben eladták és másik házat vettek.
A felperes felesége 1974. október 17-én meghalt.
A korábban, 1971. évben az alperes által a felperes (apa) ellen indított perben a bíróság a felperest jogerősen 3456 Ft-megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az ellene megindított végrehajtást a 3456 Ft felére, azaz 1728 Ft-ra kérte korlátozni. Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a korábbi pert az ő felesége ellen is meg kellett volna indítania az alperesnek, mert ha tartoztak az alperesnek, akkor közösen tartoztak. Feleségének halálával 1728 Ft-ra mindenképpen megszűnt a fizetési kötelezettsége, minthogy feleségének örökösei az alperes és testvérei, ezért 1728 Ft-ra nézve “adóssá maga az alperes és testvérei váltak”.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a végrehajtási összeg megfizetésének kötelezettsége az említett korábbi perben hozott ítélet alapján egyedül a felperest terheli, és így nem állnak fenn a végrehajtás korlátozásának törvényi (Vht. 41. §) feltételei.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Indokolása szerint a kereset elutasítása a Vht. 41. §-a (3) bekezdésének a) pontján alapult, mert a felperesnek és néhai feleségének közös tulajdona már a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgált peres eljárásban is fennállott, márpedig az említett rendelkezés értelmében a per alapjául szolgáló ténynek a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatalát követően kell keletkeznie.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában terhelik a közös tulajdoni viszonyokból eredő kötelezettségek [Ptk. 141. § (1) bek.]. Minthogy az alperes segítségével épített ház a felperesnek és feleségének fele-fele arányban volt a közös tulajdona, a belső jogviszonyukban ugyanilyen arányban terhelte őket a felperesnek az alperes javára fennálló tartozása, annak ellenére, hogy a korábbi perben az alperes egyedül a felperes ellen érvényesítette követelését.
Mivel a tulajdonostársak belső jogviszonyában a felperes felesége helyébe öröklés folytán az alperes és testvérei léptek, az alperes a részére történő teljesítés esetén a jogelődöt terhelő 1728 Ft erejéig a hagyatéki ingatlanon szerzett tulajdonjoga arányában térítési kötelezettséggel tartoznék a felperesnek. Ez pedig annyit jelent, hogy a szóban levő összegnek az alperes tulaj doni hányadának megfelelő része erejéig megszűnt a felperesnek az alperes javára fennálló tartozása.
Tekintettel arra, hogy az alperesnek a felperes tartozása csökkenését is maga után vonó jogutódlása a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozat hozatala után történt, a felperes a végrehajtás korlátozása iránt a Vht. 41. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés alapján pert indíthatott.
Törvénysértő és megalapozatlan tehát az ügyben eljárt bíróságok döntése, mert a végrehajtás korlátozása iránti kereset indításának törvényi akadályát látták megállapíthatónak és ezért nem derítették fel a jogvita eldöntéséhez szükséges adatokat. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 408/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás