PK BH 1977/16.
PK BH 1977/16.
1977.01.01.
A gondozási szerződés érvényessége nincs államigazgatási jóváhagyáshoz kötve. A gondozási szerződés megszűnése esetén a feleknek egymással el kell számolniuk [Ptk. 319. § (2) bek., 281. § (1) bek.].
A peres felek 1973. november 26-án szerződést kötöttek. E szerint a felperes 30 000 Ft-ot átadott az alpereseknek, akik viszont vállalták azt, hogy a haszonélvezeti joguk alapján használt épület végében levő szobában a felperes részére élete végéig lakást biztosítanak. Vállalták az alperesek azt is, hogy a szobához 1974 év tavaszán 3×3 méteres konyhát építenek és azt a felperes részére ugyancsak átengedik. A szerződés szerint: “a felperes maga gondoskodik létfenntartásáról, a lakás fűtéséről, világításáról, amennyiben azonban beteg lesz, úgy az alperesek gondozzák, ápolják.”
A szerződés jóváhagyását az államigazgatási hatóság megtagadta, ennek ellenére a felperes beköltözött a lakószobába, az alperesek pedig megépítették részére a konyhát is.
A felperes 1974. szeptember 13-án benyújtott keresetlevelében a “szerződés felbontását” és módosított keresete szerint azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket 29 400 Ft visszafizetésére.
Az alperesek ellenkérelmükben a “szerződés megszüntetését” nem ellenezték. Hivatkoztak azonban arra, hogy a felperes által átadott 30 000 Ft-ot építkezésre költötték, így azt csak részletekben tudják a felperesnek visszafizetni.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket arra, hogy a felperesnek 29 400 Ft-ot megfizessenek, mégpedig 3000 Ft-ot 1975. január 31-én, a fennmaradó összeget pedig 1975. február 1-jétől kezdődő havi 1000 Ft-os részletekben azzal, hogy két részlet elmulasztása esetén a hátralék egy összegben esedékessé válik. A felperest ezzel szemben arra kötelezte, hogy 1975. január 31-én az általa elfoglalt szoba-konyhát kiürítve bocsássa az alperesek rendelkezésére. Ezenkívül rendelkezett a bíróság a perköltség viselése felől is.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy az alperesek havi jövedelmére tekintettel a részletfizetési kedvezmény megadása indokolt volt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A peres felek által 1973. november 26-án megkötött szerződés szerint a felperes részére az alperesek természetbeni tartás szolgáltatását nem vállalták csupán lakrész kialakítását és lakás biztosítását. Külön is hangsúlyozza a szerződés második pontja: “a szerződéskötéssel a felperes azt kívánta elérni, hogy élete végéig megfelelő lakás álljon rendelkezésére, ha pedig megbetegedne, ápolásban és gondozásban részesüljön.” Kiemeli a szerződés azt is, hogy a felperes “nyugdíja felett szabadon rendelkezik, az ellátásáról saját maga gondoskodik, ő takarítja az általa használt lakrészt, lakrésze fűtéséről és világításáról saját költségén maga gondoskodik”.
Megállapítható tehát, hogy a felek közötti szerződés döntő mértékben a felperes jövőbeni gondozásának a biztosítását célozta, ezért nem minősíthető “tartási” szerződésnek. A gondozási szerződés érvényessége viszont nincs államigazgatási jóváhagyáshoz kötve. A szerződésnek ezt a jellegét az államigazgatási hatóság is helyesen ismerte fel, amikor a kiemelt indokokra figyelemmel a “jóváhagyást megtagadta.”
Az államigazgatási jóváhagyás hiányában ezért a szerződést nem lehet érvénytelennek minősíteni. Ettől függetlenül a szerződés megkötése után a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntették. A felperes a keresetlevelében azt adta elő, hogy az alperesek a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek megfelelően nem tettek eleget és azért a szerződést a továbbiakban nem kívánja fenntartani. Az alperesek pedig ezután kijelentették, hogy a maguk részéről sem látják indokát a szerződés további fenntartásának.
A Ptk. 319. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával tehát a felek által megkötött szerződés a jövőre nézve megszűnt. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatást és ellenszolgáltatást el kell számolni.
Az eljárt bíróságok ugyan tévesen hivatkoztak a Ptk. 237. §-ára, a szerződés ugyanis érvényesen jött létre, ennek ellenére az elszámolás helyesen történt, mert a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezések alapján az adott és a kapott szolgáltatásokat ugyancsak el kell számolni. Viszont jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az a rendelkezése, amely szerint a bíróság a lakás kiürítésére már azt megelőzőleg kötelezte a felperest, mielőtt még az alperesek a szerződéskötéskor átvett pénzösszeget a felperesnek visszafizetik.
A Ptk. 281. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a jogszabály értelmében a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatását fel nem ajánlja.
A Ptk. 319. §-ából következik, hogy a felek a szerződés megszűnése esetén a már teljesített szolgáltatásokat kölcsönösen kötelesek elszámolni, tehát – hacsak kivételes körülmények mást nem indokolnak – egyidejű teljesítésre kell őket kötelezni.
Az adott esetben ez annál inkább indokolt lett volna, mert a felperes éppen lakáskérdésének a megoldása érdekében adott át jelentősebb összegű készpénzt az alpereseknek, és nyilvánvaló, hogy a 83 éves életkorú, szerény nyugdíjjal rendelkező felperes csak akkor tudja lakáskérdését önállóan megoldani, ha az alperesek kifizetik részére a visszajáró 29 400 Ft-ot.
A perben eljárt bíróságok tehát az idézett anyagi jogi szabályok megsértésével és a felperes méltányos érdekeinek figyelmen kívül hagyásával kötelezték a felperest arra, hogy a részére visszajáró 29 400 Ft visszatérítésétől függetlenül előre ürítse ki az általa használt lakrészt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, a jogerős ítéletnek az alpereseket 29 400 Ft erejéig marasztaló, törvényességi óvással nem támadott rendelkezését nem érintve, egyebekben mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság: az alperesek a, törvényességi óvásra adott észrevételeikben azt állították, hogy időközben a felperes elhagyta a perbeli lakást. Így azt is vizsgálni kell, hogy a jogerős ítélet meghozatala után a helyzet mennyiben változott, s a fent idézett anyagi jogi szabályokra figyelemmel a felek közötti vita miként rendezhető úgy, hogy a felperes hajlék nélkül ne maradjon. (Legf. Bír. P. törv. V. 21291/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás