GK BH 1977/163.
GK BH 1977/163.
1977.04.01.
A tervdokumentációnak a hatóságokkal – pl. tűzrendészeti hatósággal – való előzetes egyeztetése a tervező kötelezettsége [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 14. § (2) bek.; 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. r.-tel közzétett tervezési alapfeltételek 12. §; 1/1963. (VII. 3.) BM sz. r.* 12. §, 74. § (1) bek.; Ptk. 344. §].
Egy 100 férőhelyes óvodát a II. r. alperes tervezett. Az építési munkát a felperes megrendelővel kötött szerződés alapján az I. r. alperes végezte. A tervnek megfelelően kivitelezett épület üzembe helyezését tűzveszélyesség miatt nem engedte meg a tűzrendészeti hatóság. Az átépítés 387 332 Ft-ba került amelyet az elsőfokú bíróság az I. és II. r. alperes között 30-70 % arányban megosztott. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes a közfalakat az 1/1963. (VII. 5.) BM sz. rendelet előírásaiba ütköző anyagból tervezte. Ezt a hibát a kivitelező felismerhette, így a 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. együttes rendelettel közzétett tervezési alapfeltételek 12. §-a értelmében közöttük a kár a többek közös károkozására vonatkozó szabályok (Ptk. 344. §) szerint megosztható. A bíróság a tervező felelősségét találta nagyobbnak, a marasztalás arányát ezzel indokolta.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. Előadta, hogy az óvodák és bölcsődék építése iránti igények növekedtek, ugyanakkor a beruházási hitelforrások szűkültek, ezért a beruházóknak az volt a legfőbb törekvése, hogy a létesítményeket minél olcsóbban valósítsák meg. Ennek érdekében ún. “HUNNIA” elemeket használták fel, és a belső térelválasztó falakat deszkából, illetve pozdorjalemezből írták elő. Kétségtelen, hogy a létesítményt nem lehetett üzembe helyezni, mert a fa anyagú térelválasztó elemek nem feleltek meg a tűzállósági követelményeknek. Az elemeket az I. r. alperes gyártotta, ezért a korábban hatályos OÉSZ 13. §-ának (5) bekezdése alapján mint új anyagot minősíteni kellett volna, de ezt az I. r. alperes elmulasztotta. A II. r. alperes elismerte, hogy a terveket a tűzrendészeti hatósággal nem egyeztette, de ezt azért nem tartotta szükségesnek, mert korábban más helyeken hasonló óvodák épültek és a tűzrendészeti hatóság az üzembe helyezést nem tiltotta meg, erre csak a 818/1972. BM–ÉVM sz. együttes közlemény alapján került sor. A kivitelező az építési engedély kérelemhez nem csatolta a tervezői egyeztetés során beszerzett szakhatósági hozzájárulásokat, és az építési engedélyt úgy kapta meg. A II. r. alperes a III. r. alperes beruházási vállalat felelősségére is utalt, mert mint szakvállalatnak tudnia kellett volna, hogy milyen szabályok érvényesek. A fellebbezési kérelem arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és állapítsa meg, hogy a kár az I. és III. r. alperes, továbbá a járási hivatal mulasztásával áll okozati összefüggésben, ennek megfelelően a felperes keresetét a II. r. alperessel szemben utasítsa el.
A fellebbezés nem alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alapvető hiba, illetve mulasztás abban áll, hogy a II. r. alperes az 1/1963. (VII. 5.) BM. sz. rendeletbe ütköző tervdokumentációt készített. A rendelet 74. §-ának (1) bekezdése szerint köz- vagy lakóépület számára I–III. tűzállósági fokozatú létesítményt kell építeni.
A rendelet alapján tehát egyértelmű, hogy a szóban levő épületet úgy kellett volna tervezni, hogy annak szerkezetei az I–III. tűzállósági fokozatot kielégítsék. Ezen a követelményen a 818/1972. BM–ÉVM számú közlemény nem változtatott, hanem csak a figyelmet hívta fel arra a hibás gyakorlatra, hogy az utóbbi időben egyes esetekben meg nem felelő anyagból építenek középületeket. A közlemény nem értelmezhető úgy, hogy a tilalom csak ettől kezdve állt volna fenn, és hogy a korábbi – a hibákat elnéző – gyakorlat lehetőséget teremtett tűzveszélyes szerkezetek alkalmazására. A közlemény nem menti fel a tervezőt a hibás teljesítés következményei és a felelősség alól.
Nem alapos a fellebbezés abban a vonatkozásban sem, hogy a III. r. alperesnek kellene viselnie a II. r. alperes tervezési hibájának következményeit vagy a hibás terv kivitelezését engedélyező építésügyi hatóságot terhelné a tervezési hiba miatt kártérítési felelősség. A tervdokumentáció jóváhagyása a vállalkozót a szerződésszegés következményei alól nem mentesíti, s ugyanez áll az ellenőrzési kötelezettség elmulasztására is. Ez utóbbiról a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 14. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megrendelő ellenőrzési kötelezettségét jogszabály előírhatja, de ennek elmulasztása vagy meg nem felelő teljesítése a vállalkozót nem mentesíti a szerződésszegés következményei alól.
A kifejtettek szerint – minthogy jelen esetben a kivitelező által felismerhető tervezési hiba történt – az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a tervezési alapfeltételek 12. §-ának rendelkezéseit és a felmerült kárt kellő alappal osztotta meg a tervező és a kivitelező között. Helyesen állapította meg a kár viselésének arányát is, mivel a hibát a tervező követte el, neki kellett volna a tűzrendészeti hatósággal egyeztetni és olyan anyagot el írni, amely a tűzállósági követelményeket kielégíti. Nem alapos a fellebbezésnek a korábban hatályos OÉSZ 13. §-ának (5) bekezdésére történt hivatkozása sem, mert a deszka, illetve pozdorjalemez nem minősül új építési anyagnak. Jelen esetben ismert építési anyagot használtak, amely a kereskedelmi forgalomban beszerezhető. Ezeket a tervező indokolatlanul tervezte az óvoda térelválasztó elemeiként. Az I. r. alperes ezzel kapcsolatos tevékenysége nem új építőanyag gyártására, hanem már ismert építőanyag feldolgozására irányuló tevékenység.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai kiegészítésével a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VI. 30 808/1976. sz.)
*
Helyette lásd a ma hatályos 4/1974. (VIII. 1.) BM számú rendeletet.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás