GK BH 1977/166.
GK BH 1977/166.
1977.04.01.
A feladó tulajdonában levő, a fuvarozás tartama alatt megsérült vasúti kocsinak a fuvarozó által kijavítás (az eredeti állapot helyreállítása) céljából való átvétele a feladó kártérítési igényének elismerését jelenti. Az elismeréssel megszakadt elévülés a kijavított fuvareszköz visszaadásával kezdődik újra [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 64. cikk 1. §, 2. §, 5. §; Ptk. 4. §, 327. § (1) bek., 399. § (1) bek., 356. §].
A felperes 1972. november 8-án a saját tulajdonában levő vasúti kocsiban sósavat adott fel egy hőerőmű részére. A kocsi 1972. november 10-én a pályaudvaron való tolatás, illetve kocsirendezés közben megsérült, ezért azt az alperes vasút visszafuvarozta a felpereshez és november 15-én kiszolgáltatta a részére. A sérülésről a vasút november 10-én vett fel kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyvet, ugyanaznap a felperessel is felvett egy közös jegyzőkönyvet, majd november 20-án a felek ismét jegyzőkönyvben rögzítették a tartály gumizásának megsérülését, ami a lefejtés után vált észlelhetővé.
A felperes 1972. december 6-án feladta a vagont a járműjavítóba való továbbítás céljából, hogy azt ott az alperes javítsa meg.
A felperes 1973. április 3-án levelet intézett az alpereshez, amelyben közli, hogy értesülése szerint a tartály keménygumi bélésének javítását a járműjavító nem végzi el, ezért vállalta, hogy a javítást az alperes költségére elvégzi, illetve elvégezteti.
Az alperes e levélre 1973. július 30-án válaszolt, amelyben kérte, hogy a gumiszigetelés javítását a felperes végezze el, majd küldje meg az erre vonatkozó részletes számlát. Ebben a levélben utalt az alperes arra is, hogy a többi javításra vonatkozó intézkedést a KPM szakosztálya megtette.
Az alperes ezt követően 1974. február 11-én visszaküldte a vagont a felpereshez, a felperes március 21-én a gumiipari vállalatnál megrendelte a tartály gumizását, majd ennek elvégzése után 1974. június 20-án a vagont visszaküldte az alpereshez a további javítások elvégzése végett. A gumiipari vállalat számlája 1974. június 10-én érkezett meg a felpereshez.
Az alperes a vagont véglegesen kijavítva 1974. október 1-jén adta vissza a felperesnek.
A felperes 1975. március 13-án felszólította az alperest a gumiipari vállalatnak a gumizási munkákért kifizetett 30 500 Ft megfizetésére. Az alperes a kiegyenlítést elévülés címén megtagadta. A felperes ugyanaznap keresetet indított, amelyben a 30 500 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az első fokú eljárásban az alperes elévülés címén a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta. Az indokolásban megállapította, hogy a felperes kereseti követelése a gumiipar vállalat számlájának kézhezvételével vált esedékessé, amihez képest az elévülés nem következett be.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben továbbra is fenntartotta elévülési kifogását. Előadta, hogy a VÁSZ 64. cikkének 1. §-a szerint a fuvarozási szerződésből eredő felszólamlási és kereseti jog egy év alatt évül el; a VÁSZ 64. cikkének 2. § a) pontja értelmében sérülés esetén az elévülés kezdő időpontja a kiszolgáltatás napja, ez pedig 1972. november 15. volt.
A fellebbezés nem alapos.
1972. november 10. és 20. között a felek jegyzőkönyvekben megállapították a keletkezett károkat és meghatározták a sérült vagon kijavításának módját is. Az alperes élt a VÁSZ 55. cikkének 2. §-ában foglalt lehetőségével és az értékcsökkenés megtérítése helyett a természetbeni kijavítást vállalta. Ezt bizonyítja, hogy az 1972. december 6-án a javításra feladott vagont elfogadta, annak kijavítását elvállalta és azt végül is – a gumizástól eltekintve – el is végezte. Mindezt az alperes a felpereshez intézett 1973. július 30-i levelében kifejezetten meg is ismételte.
Az alperes tehát a felelősségét illetően elismerésben volt, mégpedig nemcsak szóbeli vagy írásbeli nyilatkozat útján, hanem utaló magatartásával is azáltal, hogy a vagont átvette és javítást megkezdte.
A VÁSZ 64. cikkének 5. §-a értelmében a Ptk. kifejezetten alkalmazandó 327. §-ának (1) bekezdése szerint az elismerés az elévülést megszakítja, és a (3) bekezdés szerint a megszakadással az elévülés újból kezdődik. Az alperes részéről elismerés történt 1972. novemberben, december 6-én a sérült vagon átvételével, 1973. július 30-án a már említett levélben és 1974. július 20-án, amikor a vagont újból visszavette további javítás céljából. Ezek a cselekmények az elévülést minden egyes esetben megszakították, tehát ezt követően az újból kezdődött.
A perbeli esetben azonban a vagon kijavítására vonatkozó elévülés a fentiektől függetlenül sem következett volna be azért, mert a vagon javítás céljából végül is 1974. október 1-jéig volt az alperes birtokában. Ha ugyanis a károkozó kártérítési felelősségét elismerve a sérült dolgot azzal veszi át, hogy azt kijavítja, tehát hogy természetbeni kártérítést nyújt, akkor az átvételtől kezdve a javítás befejezéséig folyamatosan elismerésben van egészen a kijavított termék visszaadásáig. Ez az elismerés nem igényel külön szóbeli vagy írásbeli nyilatkozatot, mert a szóban levő kijavítás végzésének ténye ezt helyettesíti. Az alperes 1974. október 1-jén adta vissza véglegesen a kijavított vagont a felperesnek, tehát az elévülés ettől az időponttól kezdődött újra, amihez képest a felperes keresetét egy éven belül indította.
Az alperes eredetileg a vasúti kocsi teljes javítását elvállalta. Később azonban 1973. július 30-án felkérte a felperest, hogy a gumiszigetelést végezze el igazolja részletes számlával a költségeket “végleges rendezés végett”. A felperes ennek megfelelően járt el.
A felek között szoros együttműködés alakult ki a vasúti kocsi eredeti állapotának helyreállítása céljából a Ptk. 4. §-ának és 356. §-ának megfelelően, egy részfeladat elvégzését, illetve elvégeztetését illetően. Ez azonban az alperes vállalása szerinti alapkötelezettséget, azaz a természetbeni kártérítést nem érintette. Ezt az is alátámasztja, hogy a gumizás elvégzése után a felperes a vagont 1974. június 20-án visszaadta az alperesnek további javítások céljából. Így a felperes által a gumizásért kifizetett költséget az alperes kártérítési felelősségén [339. § (1) bek.] belül tartozik megfizetni.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 108/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás