MK BH 1977/168.
MK BH 1977/168.
1977.04.01.
I. A termelőszövetkezet által az 1970. évi 19. sz. tvr. alapján működő egyszerű társaságba küldött és ott a társaság céljai érdekében munkát végző alkalmazott vagy tag részére a munkájáért díjazást (tiszteletdíjat) csak az őt megbízó termelőszövetkezet folyósíthat. Az ilyen személynek az egyszerű társaság más tagjával kötött munkaszerződése érvénytelen és az érvénytelen munkaszerződésre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni, hogy jár-e részére a munkabér a társaság érdekében végzett munkájáért [1967. évi II. tv. (Mt.) 22. § (3) bek.; 34/1967. (X. 8.) Korm. r. (Mt. V.) 20. § (3) bek.; 1967. évi III. tv. 2. § (1) bek.; 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 170. § (5) bek.; 1970. évi 19. sz. tvr.].
II. A termelőszövetkezet elnöke részére díjazást csak a közgyűlés állapíthat meg. A közgyűlés határozata nélkül kifizetett díjazást a termelőszövetkezet a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok szerint követelheti vissza [1967. évi III. tv. 16. §; 34/1967. (X. 8.) Korm. r. (Mt. V.) 68. § (1) bek.].
Az alperes a felperes mezőgazdasági szakszövetkezet jogelődjénél alkalmazottként az elnöki munkakört látta el.
A jogelőd szakszövetkezet 1970. október 1-jén egy másik szakszövetkezettel és egy mezőgazdasági termelőszövetkezettel az 1970. évi 19. sz. tvr. hatálya alá tartozó egyszerű társaságként működő gazdasági társulást hozott létre. A társasági szerződés szerint a képviseletet a jogelőd szakszövetkezet látja el, így gondoskodik a dolgozók alkalmazásáról, a munkáltatói jogok gyakorlásáról. A gazdálkodás eredményeit külön egyszámlán tartja nyilván, és annak pénzforgalma felett a felperes jogelődje rendelkezik. Egyébként a szerződő felek a társaság nyereségéből és az esetleges veszteségből egyenlő arányban részesednek.
A társaság intézőbizottságának elnökévé az alperest választották meg, részére havi 850 Ft díjazást állapítottak meg. Megválasztásához a jogelőd szakszövetkezet vezetősége akként járult hozzá, hogy másodállásként látja el a szeszfőzde irányítását. Az alperes ezért a tevékenységéért 1972. augusztus havától 1974. április haváig havi 850 Ft díjazásban részesült, 1974. október 31-én a szakszövetkezetből kilépett.
A felperes vezetősége 1974. november 11-én felszólította az alperest, hogy a szeszfőzde irányításáért felvett 17 850 Ft-ot 30 napon belül fizesse vissza. A díjazást közgyűlési határozat nélkül fizették ki, az alperes díjazásának megállapítása pedig az 1967. évi III. tv. 16. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozott.
Az alperest a panasza alapján eljárt szövetkezeti döntőbizottság a visszafizetés alól mentesítette, mert a díjazást a társaság intézőbizottsága állapította meg a saját hatáskörében.
A határozat ellen a felperes élt keresettel. Kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását, az alperes panaszának elutasítását és a fizetési felszólításának hatályában való fenntartását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert az alperes a szeszfőzde irányításával többletmunkát végzett, ezt a társszövetkezetek díjazták. Jogellenes lenne, ha a képviseletet ellátó szövetkezet közgyűlése a társszövetkezetek terhére fizetési kötelezettséget állapítana meg.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet (Vhr.) 170. §-ának (5) bekezdése szerint a termelőszövetkezet által a társulásba, érdek-képviseleti szervbe küldött tag vagy alkalmazott részére e megbízás alapján végzett tevékenységéért díjazást (tiszteletdíjat) csak a megbízó termelőszövetkezeti szerv állapíthat meg. Ez a rendelkezés a módosított 1967. évi III. tv. (Tv.) 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a mezőgazdasági szakszövetkezetek tagjaira és alkalmazottaira is vonatkozik.
Az előzőekben ismertetett jogszabály értelmében az alperesnek a társulással kapcsolatos irányító tevékenységéért munkabért vagy tiszteletdíjat a felperesnek az a szerve volt jogosult megállapítani, amelynek hatáskörébe a felperesnél végzett munkájáért járó díjazás megállapítása is tartozott. Magától a társulástól azonban díjazásban nem részesülhetett, mert az 1970. évi 19. sz. tvr. alapján működő egyszerű társaság nem jogi személy, így jogképessége sincs, tehát munkaszerződést nem köthet, munkáltatói jogokat nem gyakorolhat. Az alperes elnöki beosztására tekintettel magasabb vezetői munkakört töltött be [módosított és kiegészített 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet 31/C. §-ának (1) bekezdése], így díjazását a Tv. 16. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a közgyűlés állapíthatta meg. A közgyűlés azonban – az eddig rendelkezésre álló peradatok szerint – az alperes részére a társaság irányításáért díjazást nem állapított meg, így a részére e címen kifizetett összegeket az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes visszakövetelhette. Az azonban még tisztázásra szorul, és e tekintetben a szükséges bizonyítást le kell folytatni, hogy hozott-e a felperes jogelődjének közgyűlése olyan határozatot, amelynek tárgya a szóban levő díjazás megállapítása volt. Az alperes a törvényességi óvásra adott észrevételeiben előadta, hogy emlékezete szerint az 1972. szeptember 19-én tartott közgyűlés a szeszfőzdei társulással kapcsolatos javadalmazását helybenhagyta.
Az alperes az előzőekben említett beadványában azt is előadta, hogy a társulás érdekében végzett munkájáért a díjazást nem a felperes jogelődje, hanem a társulás egy másik tagja folyósította. Szükséges a tényállás felderítése ebben a körben is. Ha az állapítható meg, hogy az utóbb említett szövetkezet az alperessel munkaszerződést kötött és mint vele munkaviszonyban álló dolgozójának munkabérként fizette ki a per tárgyául szolgáló pénzösszeget, ez esetben azt is tisztázni kell, hogy a másik szövetkezet által fizetett munkabért a felperes milyen alapon követeli vissza az alperestől. Ha a szeszfőzde irányításával összefüggő munkafeladatok ellátására egy másik társult szövetkezet létesített az alperessel munkaviszonyt és fizetett ezért munkabért, az erre irányuló szerződés – minthogy az a Vhr. 170. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezésbe ütközik – az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése értelmében érvénytelen ugyan, a munkaviszonyt azonban a belőle származó jogok és kötelességek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes szerződés alapján állott volna fenn [Mt. V. 20. § (3) bek.].
A felperes az elévülési időn belül, de a kifizetést követően több mint harminc nappal szólította fel az alperest visszafizetésre. Amennyiben a további bizonyítás azt igazolná, hogy a szóban levő munkabéreket a felperes jogelődje fizette az alperesnek, olyan közgyűlési határozatot pedig nem hoztak, amely e díjazás megállapítását jóváhagyta, az alperes visszafizetési kötelezettsége fennáll. Ez esetben annak van jelentősége, hogy az alperesnek a beosztásánál fogva tudnia kellett, hogy melyik szerv jogosult a díjazását megállapítani és így sikerrel nem hivatkozhat arra, hogy a kifizetés helytelenségéről nem volt tudomása [Mt. V. 78. § (1) bek.]. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 049/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás