PK BH 1977/17.
PK BH 1977/17.
1977.01.01.
Sporttevékenység során elszenvedett sérülésből eredő kárért általában nem jár kártérítés. Ha azonban a károsodás más személy vagy szervezet magatartásával áll okozati összefüggésben, a felelősség kérdésében az erre vonatkozó kártérítési szabályok [Ptk. 339. §, 340. §, 345. §, 346. §] alkalmazásával kell dönteni [Ptk. 345. § (1) bek.].
A felperes mint az I. r. alperes versenyzője vitorlázó repülőgéppel versenyrepülés közben terepleszállást hajtott végre, majd a repülőtérre történő visszavontatás céljából távbeszélőn vontatógépet kért.
E feladat végrehajtására a II. r. alperes által üzemben tartott repülőgéppel Z. Z. repülőgép-vezetőt küldték ki. A nevezett a felperest a vitorlázó repülőgéppel a terepről elvontatta, majd a felszállás közben kb. 20 méter magasságban motoros vontatógépével jobb irányú fordulóba kezdett. Közben a vitorlázógép vontatókötele ismeretlen okból eloldódott és a vitorlázógép lecsúszásszerűen a földnek ütközött. A baleset alkalmával a felperes súlyosan megsérült, agysérülést is szenvedett, keresőképtelen, jelenleg 75%-os rokkant.
A baleset miatt Z. Z. ellen a légiközlekedés biztonsága elleni, súlyos testi sértést okozó, gondatlanul elkövetett bűntett miatt indult nyomozást a nyomozó hatóság megszüntette. E határozatát azzal indokolta, hogy a nyomozás adatai szerint Z. Z. az előírásokat ugyan több vonatkozásban megszegte (az előírt felszállási sáv nem megfelelő volta miatt meg kellett volna tagadnia a visszavontatást, a földközelben indokolatlan fordulót hajtott végre és a repülőgép sebességét csökkentette), de e szabályszegései és a baleset közötti okozati összefüggést nem találta bizonyítottnak. A légirendészet határozatát Cs. F. szakértő véleményére alapította.
A felperes keresetlevelében 2320 Ft kórházi látogatási költség, 1971. július 25-től egy évre táppénzes keresetveszteség címén 13 547 Ft, 1972. július 26-tól pedig a baleset előtti átlagkeresete és a rokkantsági nyugdíj a közötti különbözet fejében havi 1502 Ft járadék fizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Igényét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes a vitorlázó gép vontatókötelét eloldotta. Ennek okát a felperes nem tudta megjelölni. Bár mindkét alperes a vitorlázó és a motoros repülőgép üzemben tartásával fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, s így a Ptk. 345. §-ában írt rendelkezések alkalmazhatók lennének, az adott esetben a nevezettek mentesülnek a felelősség alól, mert a kényszerkioldás bizonyítottan csak a felperesnek róható fel, így voltaképpen maga okozta a kárát.
Az ítélet indokolása szerint “a sporteszközt rendelkezésre bocsátó szervezet a sporteszközt igénybevevő szakemberrel szemben nem tartozik tárgyi felelősséggel mint a fokozott veszéllyel járó üzem üzembentartója. A veszélyességet éppen az igénybe vevő szakember valósítja meg, így ő a tárgyi felelősségre nem hivatkozhat.” A felek egymás közötti viszonyában csak a kártérítés általános szabályait lehet alkalmazni, ehhez azonban szükséges lett volna annak bizonyítása, hogy a felperes kárát az alperesek okozták.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy az I. r. alperes azáltal, hogy vitorlázó repülőgépekkel rendelkezik, még nem fejt ki fokozott veszéllyel járó tevékenységet. Ez a “sporteszköz” azáltal válik veszélyessé, hogy azt a klub tagjai mint vitorlázórepülőgép-vezetők mozgásba hozzák. Ezért az I. r. alperes csupán a Ptk. 339. §-ában foglaltak szerint tartoznék kártérítő felelősséggel, ha a felperes bizonyítaná azt, hogy a kárt jogellenesen az I. r. alperes okozta. A felperes azonban ezt nem állította, de a bizonyítási eljárás során sem merült fel adat az I. r. alperes terhére.
Megállapította a másodfokú bíróság azt is, hogy a II. r. alperes mint a vontatást végző motoros repülőgép üzemben tartója fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. Kártérítési felelőssége tehát a Ptk. 345. §-ában foglalt rendelkezések szerint fennállana, ha a felperes bizonyította volna, hogy a kára a fokozott veszéllyel járó tevékenységből származott. A perben meghallgatott szakértő véleménye azonban azt tartalmazta, hogy a vontatókötél kioldásában nem volt szerepe a vontatást végző repülőgépnek. Így a baleset a vontató repülőgép üzemétől függetlenül akkor következett be, amikor a két gép már elvált egymástól. Nincs tehát bizonyítva, hogy a kár a II. r. alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységéből ered, ezért nem állapítható meg ennek az alperesnek a kártérítő felelőssége sem.
Végül mellőzte a másodfokú bíróság a tényállásból annak megállapítását, hogy a kárt kizárólag a felperes felróható magatartása okozta, mert a szakértői vélemény ezt a megállapítást egyértelműen nem támasztotta alá.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvénységi óvás megalapozott.
A sport fejlesztéséhez fontos társadalmi érdek fűződik; ezért államunk – különféle szervezetek útján – nagymértékben támogatja a sporttevékenységet. A sportolót kisebb-nagyobb károsodások érhetik olyan esetben, amikor egyedül végzi ezt a tevékenységet, de olyankor is, amikor a sportág jellege megkívánja többek együttműködését. A sportolással szükségképpen valóban együtt jár a károsodás bizonyos kockázata is. Éppen ezért a sportolónak eleve számolnia kell károsodásának lehetőségével.
A Ptk. 342. §-ának (2) bekezdése szerint nem jár kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták és a károkozás nem sért vagy veszélyeztet társadalmi érdeket.
A sporttevékenység kifejtésére való vállalkozás magában foglalja ráutaló magatartással annak kifejezésre juttatását is, hogy a sportoló mintegy beleegyezik a sporttevékenységgel együtt járó esetleges károk kockázatának viselésébe. Ebből pedig az következik, hogy a sportoló által a sporttevékenysége során elszenvedett kárért – mint a sportolással önként vállalt kockázat körébe tartozóért – általában nem jár kártérítés, az ilyen kárt tehát a sportoló maga köteles viselni.
Nem vonatkozik ez a megállapítás arra az esetre, amikor a károsodás más személy vagy szervezet felróható magatartásával áll okozati összefüggésben (pl. hibás sporteszközt bocsátanak a sportoló rendelkezésére, vagy a sporttevékenységgel kapcsolatban a szervezet egyéb felróható magatartást tanúsít és ez okozza a balesetet). Ilyen esetekben a felelősség elbírálásánál a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.
Ha a sporttevékenység szükségképpen együtt jár olyan sporteszköz igénybevételével, amelynek működtetése fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül (gépjárművek, vitorlázó repülőgép stb.), az ilyen sporteszköz használata elválaszthatatlan alkotóeleme magának a sporttevékenységnek. Minthogy ezt a sporttevékenységet a sportoló fejti ki, magát a sportolót kell a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának tekinteni akkor is, ha a sporttevékenység kifejtése céljából a sporteszközt más személy vagy szervezet bocsátotta a rendelkezésére. Ez azonban nem érinti a sporteszközt üzemeltető személynek vagy szervezetnek a felelősségét kívülálló harmadik személlyel szemben.
Ebből az is következik, hogy a veszélyes üzemnek minősülő sporteszköz igénybevételével kifejtett sporttevékenységből eredő kockázatot is magának a sportolónak kell viselnie, tehát kárát általában nem háríthatja át másra.
Ha azonban a károsodás más személy vagy szervezet felelősségét megalapozó magatartással áll okozati összefüggésben, a felelősség kérdésében az erre vonatkozó kártérítési szabályok [Ptk. 339., 340., 345. és 346. §-ai] alkalmazásával kell dönteni.
A sportolót az előbb említett kockázatviselési (kárviselési) kötelezettség értelemszerűleg csak abban az időszakban terheli, amelyben a szorosan vett sporttevékenységét kifejti. Ez pedig az az időszak, amely alatt a sportoló egyedül, maga működteti a sporteszközt, tehát azt maga tartja az uralma alatt. Az ezen az időszakon kívül (pl. a tényleges sporttevékenységet előkészítő szakaszban vagy az azt követő időben bekövetkezett) – a sporteszköz működéséből eredő – kárért való felelősséget általában a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának felelősségére vonatkozó szabályok szerint, a Ptk. 345. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásával kell elbírálni.
Az adott esetben a felek közötti vita eldöntése szempontjából az a lényeges, hogy a felperest a baleset a vitorlázógépnek a versenyszám után a kiinduló repülőtérre való visszavontatása közben érte, éspedig a perben meghallgatott Cs. F. szakértő szerint ma már felderíthetetlen okból. Sz. P. szakértő véleménye szerint pedig a véletlen kioldás lehetősége nem zárható ki. így tehát annak megállapítására sincs alap, hogy a baleset bekövetkezése a felperes felróható magatartásából származott.
A vitorlázó repülőgépnek motoros géppel való légi vontatása fokozott veszéllyel járó tevékenység, mind a vontató, mind a vontatott gép üzemben tartójának az oldaláról, ezért az eközben bekövetkezett balesetből származott kárért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések szerint mindkét alperes felelős. Így a keresetet elutasító jogerős ítéleti döntés jogszabályt sért.
Az eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk folytán nem tisztázták a kártérítési igény összegszerűségét, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. 21 222/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás