MK BH 1977/174.
MK BH 1977/174.
1977.04.01.
I. A dolgozót kártérítésre kötelező határozat elbírálása során nem járhat el munkaügyi döntőbizottsági tagként a határozatot hozó személy házastársa és az sem, aki a határozat meghozatalában közreműködött. A döntőbizottsági eljárásból kizárt személyek részvételével hozott határozatot a munkaügyi bíróságnak hatályon kívül kell helyeznie [Pp. 357. § (1) bek.; 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 24. §, 26. §].
II. A dolgozó anyagi felelősségének megállapításához szükséges valamennyi feltétel fennállásának bizonyítása a vállalatot terheli [1967. évi II. törvény (Mt.) 57. §].
A felperes az alperes szövetkezet alkalmazásában állott. Az alperes áruforgalmi főosztályvezetője A. Z. az 1974. augusztus 7-én hozott határozatával az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felperest 1325 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. Az indokolásban foglaltak szerint a felperes által vezetett vendéglőben az 1972. és 1973. években a vendéglátóipari alapegység-vezető P. L. kigyűjtése szerint 493 nap késedelemmel szállították vissza a szénsavpalackokat, ezért a Szénsavtermelő Vállalatnak – napi 10 Ft-tal számítva – összesen 4930 Ft-ot kellett fizetnie, s ez az alperesnél kárként jelentkezett. A felperes nem tartotta meg a kötelezően előírt 45 napos kölcsönzési határidőket, ezért kártérítést köteles fizetni.
A felperes a panaszában előadta, hogy késedelmesen soha nem szállította vissza a palackokat, kárt nem okozott, így kérte mentesítését a kártérítés megfizetése alól.
A munkaügyi döntőbizottság az 1975. február 25-én kelt A. Z.-né elnök aláírásával ellátott határozatával a felperes panaszát elutasította és egyúttal helybenhagyta az áruforgalmi főosztályvezető A. Z. kártérítési határozatát. A munkaügyi döntőbizottság a tárgyalás során P. L. vendéglátóipari alapegység-vezető bevonásával megállapította, hogy a felperes a kártérítési határozatban foglaltaktól eltérően – az 1973. február 9-től 1973. augusztus 30-ig terjedő idő alatt 229 napon keresztül esett késedelembe a palackok visszaküldésével, így összesen 2290 Ft összegű álláspénz merült fel. Ennek megfelelően a munkaügyi döntőbizottság megállapítása szerint a kártérítési felelősség még akkor is fennáll, ha a kár összegszerűségében csökkent.
Az elutasító határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben előadta, hogy csak 1973. február 5-től 1973. szeptember 19-ig volt a szóban levő üzlet vezetője. A munkaügyi döntőbizottság 1974. október hóban tárgyalta először panaszát, akkor azt közölték vele, hogy az előde és utóda által késedelmesen kigyűjtött palackokat is az ő rovására írta a szövetkezet. Keresetében továbbra is állította, hogy nem fordulhatott elő a palackok késedelmes visszaküldése. Bizonyítási indítványt terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy szerezze be a bíróság a Szénsavtermelő Vállalattól a jegyzéket a palackok késedelmes visszaküldéséről. Keresetében felhívta a figyelmet a munkaügyi döntőbizottság elnökének elfogultságára azzal, hogy a kártérítési határozatot hozó személy felesége tárgyalta panaszát.
A munkaügyi bíróság tárgyalásán készült jegyzőkönyvből kitűnően a felperes szabályszerű idézésre nem jelent meg, “a becsatolt keresetében bizonyított kimentésre vonatkozóan hivatkozni nem tud”, az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ezt követően az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes a palackok visszaszállítására előírt kölcsönzési határidőt nem tartotta meg, ezzel a munkaköri kötelezettségét vétkesen megszegte, és ennek következtében érte kár az alperest.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 357. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaügyi bíróság a megtámadott határozatot teljes egészében hatályon kívül helyezi és a döntőbizottságot végzéssel új eljárásra utasítja, ha nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy a döntés meghozatalában kizárt személy vett részt.
A felperes keresete szerint az eljárt munkaügyi döntőbizottság elnöke a kártérítést megállapító áruforgalmi főosztályvezető házastársa. A munkaügyi döntőbizottság eljáró tagja volt P. L. alapegység-vezető, aki a panaszra okot adó intézkedés meghozatalában közreműködött. Ha ez igaznak bizonyulna, amit a munkaügyi bíróság vizsgálni elmulasztott, úgy a munkaügyi döntőbizottság az eljárása során megsértette a 9/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 24. §-ának (1)–(3) bekezdésében és a 26. §-ának (1) bekezdésében foglalt garanciális jellegű szabályokat. Ez esetben pedig törvényt sértett a munkaügyi bíróság, amikor nem észlelte azt, hogy a keresettel megtámadott döntés meghozatalában kizárt személyek vettek részt és a Pp. 357. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása helyett érdemben ítélettel határozott.
A törvénysértésen túl a jogerős ítélet egyben megalapozatlan is.
Az alperes állította, de a per eddigi adatai szerint nem sikerült bizonyítania azt, hogy a felperes a palackokat késedelmesen küldte vissza, illetőleg az egységvezetői ideje alatt mennyi palack vonatkozásában, hány nap késedelembe esett, és ezért alperesnek a szállító részére pontosan mennyi állásdíjat kellett fizetnie, tehát a felperesi magatartás ténylegesen mennyi kárt okozott. A kár megállapításának érdekében több alkalommal is elvégzett kigyűjtés különböző eredményt hozott, azonban bizonyítékként egyik sem fogadható el azért sem, mert a 45 napot meghaladó palack állásokról, illetve ezzel kapcsolatban kifizetett állásdíjakról részletes kimutatást a peranyag nem tartalmaz. Ezen túlmenően felperesnek a késedelmes visszaküldésben való vétkességét az alperes meg sem kísérelte bizonyítani.
A peres iratokból kitűnően a munkaügyi vitában eljárt döntőbizottság a bizonyítási terhet megfordította és a felperestől kívánta meg, hogy a palackok időben való visszaküldését bizonyítsa. Erre utal a munkaügyi bíróság eljárása is, ugyanis a tárgyalási jegyzőkönyvben az szerepel, hogy “… a becsatolt keresetében bizonyított kimentésre vonatkozóan hivatkozni nem tud”.
Az Mt. 57. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megsértésével okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik. Az anyagi felelősség megállapításához szükséges feltételek együttes fennállásának bizonyítása a jogszabály értelmében a vállalatot terheli. Az adott esetben azonban az alperes ezeknek a bizonyítási kötelezettségeknek nem tett eleget. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 251/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás