PK BH 1977/18.
PK BH 1977/18.
1977.01.01.
A megbízott felel a személygépkocsi-tulajdonos megbízása folytán szívességből vezetett gépkocsiban nem balesetből bekövetkezett kárért [Ptk. 351. § (1) bek.].
A felperes személygépkocsi tulajdonosa, gépjármű-vezetői jogosítványa azonban nincs. A nevezett ezért 1974. október 2-án a gépjármű-vezetői jogosítvánnyal rendelkező alperest kérte meg, hogy vigye el őt a gépkocsin Sz.-ről O.-ra. Indulás előtt az alperes és a felperesnek B. J. nevű ismerőse megállapították, hogy a gépkocsi olajnyomása megfelelő. Az alperes útközben azt észlelte, hogy az olajnyomás-ellenőrző égője egy-egy bukkanónál felvillan. Ennek ellenére útját tovább folytatta és csak akkor állt meg, amikor az olajnyomás-ellenőrző égője állandóan világítani kezdett, illetőleg amikor már a motor “kopogott”. Ezután az alperes friss olajjal töltötte fel a motort, majd ismét elindult, s kb. 20-30 km után a motor leállt. Az olajozás hiánya miatt a gépkocsiban 4515 Ft összegű kár keletkezett..
A felperes kezdeményezésére az alperes magánokiratban elismerte magatartásának gondatlan voltát. Az okiratban az alperes utalt arra, hogy 500 Ft-ot kártérítésként már átadott a felperesnek, de úgy nyilatkozott, hogy a felperes “további követelését nem tudja teljesíteni”.
A felperes módosított keresetében – az 500 Ft beszámításával – 4015 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, akinek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság az alperest 4015 Ft megfizetésére kötelezte és perköltségben is marasztalta. Megállapította, hogy a felek között ingyenes megbízási szerződés jött létre. Az alperes mulasztást követett el, amikor az olajnyomást ellenőrző lámpa folyamatos égése ellenére a járművet tovább vezette, mulasztásával a felperesnek kárt okozott, így azt köteles megtéríteni (Ptk. 318. §).
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a bekövetkezett kárért – az első fokú ítéletben idézett jogszabályi rendelkezések mellett – a Ptk. 351. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felelősséggel tartozik, amely azonban az alperes által elismert mértéken túl nem állapítható meg. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek számolnia kellett azzal, hogy az alperes – akinek saját gépkocsija nincs – csupán a körülményeknek megfelelő szakismeretekkel rendelkezik. Tényként állapította meg a másodfokú bíróság: az alperes az indulás előtt meggyőződött arról, hogy a gépkocsi motorjában levő olaj mennyisége megfelelő és abban a tudatban volt, hogy a gépkocsin, közvetlenül az út előtt, szakműhelyben szervizmunkát végeztek. Az általános gépjárművezetői ismeretek szerint az olajnyomás hiányát az ellenőrző lámpa folyamatosan égő fénye jelzi. Az ellenőrző lámpa időszakos felvillanásából tehát az alperes sem az általános szakismeretek, sem a gépkocsi elindulás előtti állapota alapján még nem következtethetett az olajnyomás olyan mérvű hiányára, amely a motor üzemképtelenségét is előidéző károsodását eredményezheti. Ezért az alperes a megbízás teljesítésekor úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, így az alperes a bekövetkezett kárért az általa elismert mértéken felül felelőssé nem tehető.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 351. §-ának (1) bekezdése értelmében a megbízott felel a megbízóval szemben az általa okozott kárért. A szakértő véleménye szerint, ha a perbeli típusú gépkocsinál az olajnyomást ellenőrző égő kigyullad, akkor a motort azonnal le kell állítani, a hibát meg kell keresni és ki kell javítani. Amikor az alperes észlelte, hogy néha-néha kigyullad az olajnyomást ellenőrző égő, nem állt meg, hanem mindaddig közlekedett a gépkocsival, amíg a motor nem kopogott.
A szakértőnek ezzel az egyértelmű véleményével szemben a másodfokú bíróság az “általános gépjárművezetői ismeretekre” hivatkozva állapította meg, hogy a lámpa időnkénti felvillanásának figyelmen kívül hagyása ellenére az alperes úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A szakértői véleménynek ilyen indokolással történt figyelmen kívül hagyása azonban nem meggyőző, és ellenkezik azzal az általános szabállyal is, amely szerint az olajnyomást ellenőrző égő villogása esetén a gépkocsit haladéktalanul le kell állítani, és csak a megfelelő ellenőrzések után lehet az utat tovább folytatni.
Ehhez képest törvénysértő a másodfokú ítéletnek az a rendelkezése is, amely az alperes felelősségét csak az általa elismert mértékben találta megállapíthatónak. Az alperes felróható magatartása és az okozott kár közötti összefüggés ugyanis fennáll, és mert az alperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, így a Ptk. 318. §-ában írt rendelkezésekre figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítő felelőssége az általa elismert mértéken túl is fennáll.
Nem kell viszont a kárt megtéríteni, amennyiben az abból keletkezett, hogy a károsult felperes a kár megelőzésére, illetőleg csökkentésére irányuló kötelezettségének nem tett eleget.
A peradatok szerint a felperes maga is a gépkocsiban utazott, az alperes mellett olyan helyen foglalt helyet, ahonnan az olajnyomást ellenőrző égő villogása észlelhető volt. A felperes, aki gépkocsit tart üzemben, még jogosítvány hiányában sem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az olajnyomást ellenőrző égő villogásának a jelentőségével nem volt tisztában. Az észlelt jelzés a jogosítvánnyal nem rendelkező üzemben tartót is fokozott óvatosságra kötelezte, ami az adott helyzetben azt jelentette, hogy ragaszkodnia kellett volna a gépkocsi leállításához. A felperes azonban ezt elmulasztotta és ezzel maga is hozzájárult a kár keletkezéséhez. A felperes magatartása értékelésénél az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes szívességből, ellenszolgáltatás nélkül vállalkozott a felperes gépkocsijának vezetésére. Ez a körülmény is a bekövetkezett kár olyan megosztását teszi indokolttá, amely kifejezésre juttatja, hogy a kár keletkezésében közrejátszott a felperes figyelmetlensége és körültekintésének hiánya is.
A fent említett körülmények alapján a Legfelsőbb Bíróság a kármegosztás arányát 50-50 %-ban állapította meg.
A szakértő véleményéből kitűnően az olajnyomás hiánya miatt a gépkocsiban 4515 Ft kár keletkezett. Ennek 50%-a 2257 Ft. Az alperes azonban időközben 500 Ft-ot fizetett a felperesnek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig részben megváltoztatva az alperes terhére megítélt marasztalási összeget 1757 Ft-ra leszállította és egyben úgy döntött, hogy a felek a perben felmerült költségeiket maguk viselik.
A kereseti illetéket a felperes lerótta. A teljes személyes költségmentességben részesített alperest – az 1/1973. (I. 24.) IM sz. rendelet 15. §-ának (2) bekezdése értelmében – a le nem rótt illeték megfizetésére nem lehet kötelezni, így az illetéktérítés kérdésében határozat hozatalára nem volt szükség. (Legf. Bír. P. törv. V. 21381/1975. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás