BK BH 1977/182.
BK BH 1977/182.
1977.05.01.
A megfelelő felügyelet alatt álló gyermeknél nem kell számítani arra, hogy ez alól hirtelen kivonva magát, váratlanul átlósan átfut az úttesten. Ilyen esetben a bekövetkezett halálos közúti balesetért a 60–70 km/óra sebességgel haladó járművezetőt felelősség nem terheli [1961. évi V. törvény (Btk.) 194. §].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntettében és ezért fogházban végrehajtandó 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 3 évi eltiltásra ítélte. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A vádbeli napon a kora esti órákban, de még derült, világos időben a terhelt motorkerékpárjával utasként a feleségét szállította. A lakott területen kívül a nagy távolságra belátható – 5,3 méter széles – bitumen úton 60-70 km/óra közötti sebességgel haladt. Mintegy 200 méter távolságról észlelte, hogy a menetirány szerinti jobb oldali árokban egy tehén legel és az útpadkán egy idős ember tartózkodik. 100 méterre közelebb érve látta, hogy az idős ember mellett egy kisgyermek tartózkodik, szemben pedig a menetirány szerinti bal oldalon az úttest szélén egy kerékpárt toló gyalogos közlekedik. A terhelt ekkor változatlan sebességgel folytatta útját, az úttest közepére húzódott, hogy biztonságosan tudjon elhaladni az úttest szélén tartózkodó személyek között. 25-30 méterre járhatott az előbb említett személyektől, amikor a kisgyermek hirtelen átlósan jobbról balra futni kezdett az úton. A terhelt azonnal fékezett, az elütést azonban nem tudta elkerülni. A sértett 3 éves gyermek az ütközés erejétől 16 métert jobbra előre vágódott és súlyos sérüléseibe kórházba szállítás közben meghalt. A terhelt a bal oldalra futva felbukott a motorkerékpárjával és 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.
Az eljárt bíróságok álláspontja szerint a terhelt a KRESZ 57. §-ának (8) bekezdésében, a 63. §-a (2) bekezdésének h) pontjában és a 66. §-ának (1) bekezdésében írt szabályok megszegésével okozta a balesetet, mert a gyermeket észlelve hangjelzésadás nélkül és változatlan sebességgel haladt tovább. Egyébként rámutatott arra is, hogy a veszélyhelyzet bizonyítottan féktávolságon belül alakult ki és a baleset csupán akkor lett volna elkerülhető, ha a motorkerékpár kb. 45 km/óránál alacsonyabb sebességgel halad.
A terhelt elítéltetése miatt, felmentése érdekében emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság lényegében helyesen állapította meg az ítéleti tényállást, amely megalapozott voltára figyelemmel irányadó volt a másodfokú eljárásban is, továbbá az is megállapítható, hogy a sértett gyermek kezét az út szélén történő haladás során mindvégig – a balesetet közvetlenül megelőző váratlan oldalirányú mozgásáig – nagyapja fogta.
A megalapozott tényállást alapul véve a felelősség megállapítása azonban téves. Az eljárt bíróságok a KRESZ szabályait az állandó ítélkezési gyakorlattól eltérően és tévesen értelmezve, rótták azok megszegését a terhelt terhére és törvénysértéssel állapították meg a bűnösségét.
A korábban hatályos KRESZ 57. §-ának (8) bekezdése olyan általános rendelkezést tartalmazott, hogy a személy- és vagyonbiztonság megóvása érdekében az adott forgalmi és útviszonyoknak megfelelően csökkenteni kell a sebességet és szükség esetén meg is kell állni. E rendelkezés egyébként – bár nem a teljességre törekedve, hanem példálózva – számos olyan esetet sorol fel, amelyekre a fokozott figyelem és sebességcsökkentés különösen érvényes.
A balesetnek megfelelő forgalmi helyzet azonban ezek között nem szerepel, de az állandó – a közlekedési ügyekben irányadó – bírói gyakorlat egyébként sem tekintette a hasonló helyzeteket olyannak, amelyre a fenti szabály alkalmazható lenne. A terhelt teljesen egyenes és szabad úttesten közlekedett, az úttest két oldalán részben az útburkolaton kívül tartózkodtak személyek, és ez önmagában a sebességcsökkentést még nem teszi feltétlenül indokolttá.
A KRESZ 63. §-a (2) bekezdésének h) pontjára való utalás téves. A KRESZ 63. §-a (2) bekezdésének g) pontjában megfogalmazott szabály akkor teszi kötelezővé a megállást, ha gyermekek haladnak át az úttesten. Tehát az elbírált esetre ez a szabály nem vonatkoztatható. A Legfelsőbb Bíróság számos döntésében rámutatott arra, hogy a járművezetőnek az esetleges megállásra is fel kell készülnie olyan esetben, amikor az úttest közelében felügyelet nélkül tartózkodó gyermek észlelhető és az adott forgalmi helyzet körülményeiből a gyermek úttestre lépésével számolnia kell.
A gyermek felügyelet alatt állásának fogalmát ugyan megszorítóan – nem formai, hanem tartalmi szempontok szerint – kell vizsgálni, a felnőtt kíséretében és láthatóan a felügyelete alatt levő kisgyermeknél azonban nem kell arra számítani, hogy az a felügyelet alól hirtelen kivonja magát és szabálytalan magatartást fog tanúsítani. Az pedig nem is lehet vitás, hogy a kiskorú sértett, akinek nagyapja a kezét fogta, annak felügyelete alatt állott.
A terhelt tehát közlekedése során joggal lehetett abban a feltevésben, hogy a gyermek megfelelő felügyelet alatt áll, így esetleges váratlan magatartásával számolnia nem kellett, az azonnali megállást biztosító sebességcsökkentésre sem volt köteles.
Az a körülmény, hogy a terhelt az adott helyzetben nem adott hangjelzést semmiféle okozati összefüggésben nem áll a baleset bekövetkezésével, az adott helyen és időben egyedül közlekedő jármű zaját ugyanis a jelenlevők jól hallhatták, de ettől függetlenül a kikerülési manőver végrehajtásánál nem volt kötelező a hangjelzés. Az adott helyzetben viszont olyan baleseti veszélyt feltételezni, amely a hangjelzés alkalmazását indokolttá tette volna, nem kellett. Így a KRESZ 66. §-ának (1) bekezdésében írt szabály megszegéséről sem lehet szó.
A terhelt az általa észlelt forgalmi helyzetben, amikor változatlan sebesség mellett az úttest közepére húzódva folytatta az útját, eleget tett baleset-elhárítási kötelezettségének és a tőle elvárható gondossági követelményeknek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértő határozatokat hatályon kívül helyezve a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. B. törv. V. 1500/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás