BK BH 1977/183.
BK BH 1977/183.
1977.05.01.
Kaszáló mozdulattal ejtett szúrásból az ölési szándékra kell következtetni, ha az elkövető a sértettel szemben támadólag lépett fel. A cselekmény tárgyi súlyához igazodó büntetés fiatalkorú vádlottal szemben [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. §, 86. §, 93. §].
A megyei bíróság a fiatalkorú vádlottat halált okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért őt a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó 3 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte az alábbi tényállás alapján.
A cigánycsaládból származó, csak az általános iskola két osztályát végzett fiatalkorú vádlott mintegy 8 hónapon át dolgozott munkaviszonyban, munkához való viszonya rossz volt, számos alkalommal mulasztott igazolatlanul. Cselekménye elkövetésekor foglalkozás nélkül volt. A vádlott enyhe fokban értelmi fogyatékos (debilis), indulatai fékezésére kis mértékben képes, a cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében és a megfelelő magatartás tanúsításában egészen kis fokban korlátozva volt.
A vádbeli napon a fiatalkorú vádlott nagybátyjával és annak fiával D. községben tartózkodott. A vádlott egy időre elvált a rokonaitól. Ezeknek időközben nézeteltérésük volt a náluk jóval súlyosabb és erősebb alkatú sértettel, aki a vita során tettlegességre vetemedett: Gy. F.-nek és Gy. Z.-nak a fejét egymáshoz ütögette. Ezt látta meg az utcán feléjük közeledő fk. vádlott. Elővette a zsebéből a nála levő 17 cm hosszú, 9,5 cm pengenagyságú kését, hirtelen odaugrott a sértetthez, őt oldalról, kaszáló mozdulattal hasba szúrta. A kés a hasfal bal oldalán 5 cm mélyen hatolt be a testbe, sértette a beleket. Ezt követően a vádlott gyorsan elhagyta a helyszínt.
A sértettet rövid idő múlva kórházba szállították, a műtét nehézségeit azonban az igen elhízott, cukorbetegségben is szenvedő szervezete nem bírta ki; szívműködése megállt. Emiatt a mellkasát is fel kellett nyitni, de szívmasszírozás ellenére egy óra múlva meghalt.
Az elsőfokú bíróság a cselekmény minősítésénél arra utalt, hogy a vádlott kaszáló mozdulattal nem célzottan csapott a sértett hasa felé, egyetlen sérülést okozott. Ebből következőleg a sértett halálával eshetőlegesen sem számolhatott. Azzal azonban számolnia kellett, hogy a sértett cukorbetegsége miatt a szúrás következményeit az egészséges szervezettől eltérően viseli.
Ez utóbbi megállapítás önmagában is téves. Az átlagosnál jóval alacsonyabb értelmi képességű vádlottól annak figyelembe vétele, hogy a sértett szervezete a cukorbetegség miatt nehezebben viseli el a sérülés következményeit, nem várható el.
Ellenben a vádlottnak alacsonyabb értelmi képessége ellenére is tudnia kellett – miután az életvezetéshez szükséges legegyszerűbb ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik –, hogy késsel a hasat ért szúrás esetén életveszélyes sérülést okozhat. A vádlott a tárgyaláson e tekintetben ilyen értelmű vallomást is tett.
Az állandóan követett helyes bírósági gyakorlat szerint akkor nem irányzott az oldalról, csapkodó mozdulattal ejtett szúrás, ha azt az elkövető védekezés során ejti, amikor a tevékenysége várható következményeit kellően felmérni nem is tudja. Az adott esetben azonban – amint arra a legfőbb ügyész nyilatkozatában helyesen utalt – a vádlott a sértettel szemben állva, senkitől sem zavartan csapott oldalról a sértett hasa felé. Az oldalról adott csapkodó mozdulat megnövelte a szúrás erejét. Ilyen körülmények között számolnia kellett azzal, hogy a sértett olyan sérülést szenved, amely életét is veszélyezteti. A fiatalkorú vádlott, aki a sértettre egyébként is haragudott s indulatain is nehezebben tud uralkodni, ezt tudatilag felfogta, de cselekménye következményével nem törődött. Tettét így eshetőleges szándékkal követte el. Minthogy a sértett halála (bár a sértett szervezetében fennálló, az átlagtól eltérő elváltozás azt előmozdította) a vádlott cselekményével okozati összefüggésben volt, bűnösségét emberölésben kellet megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság ez okból az alapos ügyészi fellebbezéseknek helyt adva az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlott bűncselekményét minősítő rendelkezését a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta.
A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság enyhítőül értékelte, hogy a fiatalkorú – aki indulatai fékezésére amúgy is csak kismértékben képes – a sértettnek a rokonaival szembeni magatartásán felindulva követte el cselekményét s ez okból enyhe fokban korlátozva volt a cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében; s hogy a halálos eredményre befolyással volt a sértettnek az átlagostól eltérő, a műtétet kevésbé elviselő szervezeti sajátossága. A vádlott beismerését csak kisebb súllyal értékelte javára a Legfelsőbb Bíróság, mert az nem volt teljes. A vádlott ugyanis arra hivatkozott, hogy őt a sértett megütötte, hogy rokonai bántalmazását megakadályozza, őket igyekezett szétválasztani.
E körülmények figyelembevételével, a megváltozott minősítés folytán kiszabott új büntetés mértékének a meghatározásánál a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy 5 évi szabadságvesztés az a büntetés, amely alkalmas arra, hogy a fiatalkorút helyes irányban nevelje és másokat is a hasonló magatartástól visszatartson. (Legf. Bír. Bf. III. 1114/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás