PK BH 1977/189.
PK BH 1977/189.
1977.05.01.
A károkozót is kárenyhítési kötelezettség terheli, különösen akkor, ha a kár bekövetkezte után elsősorban nem a károsult, hanem ő van abban a helyzetben, hogy enyhíteni tudja a kárt [Ptk. 339. § (1) bek.].
A felperes házában az alperes 10 m2 alapterületű két helyiséget bérelt bútorraktár céljára. Ezekben a helyiségekben 1973. május 26-án tűz keletkezett, és ennek következtében a ház egy része leégett.
A hatósági bizonyítvány szerint a felperest a tűzesettel kapcsolatban szándékosság vagy gondatlanság nem terhelte. Az illetékes tűzoltó-parancsnokság megállapította, hogy a tűz keletkezésért az alperesi alkalmazottak a felelősek, mert “nem tartották meg az alperesnél hatályos tűzvédelmi előírásokat”. Ezért a községi tanács szakigazgatási szerve őket 500-500 Ft pénzbírsággal sújtotta.
A járási rendőrkapitányság vizsgálata szerint is az volt a tűz keletkezésének az oka, hogy az alperes dolgozói a tűzvédelmi előírásokat megsértették.
Az alperes “teljes és végleges kiegyenlítésül” felajánlotta a felperesnek azt a 17 191 Ft-ot, amelyet az Állami Biztosító biztosítási szerződés alapján a házban keletkezett tűzkár rendezése fejében az alperesnek fizetett. Ezt az összeget azonban a felperes nem fogadta el, keresetlevelében 80 000 Ft kártérítés és a perköltségek megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a tűzesetet az alperes alkalmazottainak a gondatlansága okozta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az alkalmazottait gondatlanság nem terheli, a tűz oka érvelése szerint az volt, hogy az épület nem volt ellátva kéményajtóval és szikra pattant a padlástérbe.
Az elsőfokú bíróság az alperest 62 330 Ft kártérítés, ennek 1974. február 5-től számított kamata és 4500 Ft perköltség fizetésére kötelezte – ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította. A bíróság az alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 339. §-ában foglalt rendelkezésekre alapította. A kár mértéke szempontjából pedig irányadónak fogadta el az igazságügyi építészszakértő véleményét. Eszerint a perbeli ház teljes helyreállításának a költsége 75 250 Ft-ot tesz ki, a régi helyett új anyagok felhasználása folytán azonban az épület értéke egyidejűleg 12 920 Ft-tal emelkedik. Így a bíróság azt állapította meg, hogy a tűzeset folytán a felperes vagyonában bekövetkezett kár 62 330 Ft.
Az alperes fellebbezésében elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a marasztalási összeg leszállítását kérte. Kérte újabb szakértő meghallgatását is. A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság a marasztalás összegét 37 288 Ft-ra, a perköltsége pedig 1900 Ft-ra szállította le, egyben úgy határozott, hogy a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségét mindegyik fél maga viseli.
A másodfokú bíróság a jogalap tekintetében helytállónak találta az első fokú ítéletet. Utalt arra, hogy a peradatok szerint az épület tetőszerkezete megsemmisült. Figyelembe vette az igazságügyi építész szakértő véleményét, amely szerint az épület állagát mintegy 2000-3000 Ft-os költséggel meg lehetett volna óvni úgy, hogy egy meglehetősen nagy terjedelmű műanyag fóliát vagy ponyvát terítenek az épület vagy legalább a falak fölé, hogy az eső, a hólé ne csurogjon a falakra.
Az ítélet indokolása szerint a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, a falakat fóliával nem fedte le, a falak ezért eláztak, nem bírták el a tetőzet súlyát és a tető emiatt “beszakadt”.
A másodfokú bíróság jogi érvelése szerint az épületnek a tűzeset utáni további rongálódásáért az alperes kártérítő felelőssége így nem állapítható meg figyelemmel arra is, hogy az alperes közvetlenül a tűzeset után 17 000 Ft-ot felajánlott a felperesnek, és ebből az összegből az állagmegóvási költségek fedezhetők lettek volna. Irányadónak fogadta el a szakértő véleményét. Eszerint az 1973. évi épületérték helyreállításának költségei 66 585 Ft-ot tettek ki, ebből avulás címén le kell vonni 44%-ot, vagyis 29 297 Ft-ot, így az alperest terhelő tényleges kár összege 37 288 Ft.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hagy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.
Kárenyhítési kötelezettség terheli azonban a károkozót is, különösen akkor, ha a kár bekövetkezte után elsősorban nem a károsult, hanem a kárért felelős van abban a helyzetben, hogy enyhíteni tudja a kárt. Az adott esetben és feltételek mellett nyilatkozni kell arra is, hogy a károsult mennyiben tett eleget ennek a kötelezettségének.
Az alperes bútor raktározására szolgáló 10 m2 alapterületű két helyiség bérlője. Az alperesnek önálló tűzrendészeti szabályzata volt, amelyet alkalmazottai megsértettek és tüzet okoztak. Helyzeténél fogva az alperes tájékozódhatott nyomban a tűzeset után nemcsak a tűz keletkezésének oka, hanem a tűzeset által megrongált épület állagában bekövetkezett károsodás jellege és mértéke felől is. Kizárólag a alperes alkalmazottai vettek részt a tűzesetet követő hatósági eljárásokban, a tűzrendészeti hatóság vizsgálatának eredményéről közvetlenül értesültek.
Az említett tények ismeretében az adott helyzetben az volt elvárható, hogy az alperes tegye meg az épület további károsodásának megelőzésére, illetőleg elhárítására vonatkozó intézkedéseket.
Az alperes szocialista szervezet. Így fokozott mértékben elvárható volt, hogy az alkalmazottai által okozott kártétel folytán a további károsodás megelőzése és elhárítása érdekében haladéktalanul intézkedjék. A követelmények fokozását e téren az a körülmény is indokolja, hogy a szocialista szervezetek anyagi adottságai, szervezettsége, tájékozottsága, intézkedési lehetőségei sokkal szélesebb körben érvényesülhetnek, mint a jogban gyakran járatlan, csekélyebb anyagi adottságokkal rendelkező állampolgároknál. A kárelhárítási kötelezettség elbírálásánál az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes 78 éves özvegyasszony, akinek mindössze havi 448 Ft nyugdíja van.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes terhére róható az a körülmény, hogy a tűzeset által megrongált falakat nem óvta meg az időjárás viszontagságaitól, tehát az ő mulasztására vezethető vissza az épület további károsodása. Az alperes a perbeli esetben nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezért azoknak a károknak a megtérítéséért, amelyek az állagmegóvási munkálatok elmulasztása következtében előállottak, teljes egészében az alperes a felelős.
Észlelte azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ügyben meghallgatott szakértők véleménye eltérő. T. S. szakértő a felperes vagyonában beállott kár megtérítését biztosító összeget 62 330 Ft-ban jelölte meg. E. J. a tűzeset folytán bekövetkezett kárt – avulás számításba vételével – 37 288 Ft-ra becsülte, a tűzeset után bekövetkezett állagromlás miatt jelentkező többletkár összegét pedig 14 220 Ft-ban jelölte meg.
A Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében, ha a szakértői lelet vagy vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő leletével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, ha pedig ez nem vezet eredményre, más szakértőt kell véleményadásra felhívni.
A másodfokú bíróság e jogszabályba foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva E. J. személyében újabb szakértőt rendelt ki, éspedig anélkül, hogy T. S. igazságügyi építész szakértőt az idézett jogszabálynak megfelelően felhívta volna a szükséges felvilágosítások megadására. Ettől eltekintve a szakértői véleményekben mutatkozó jelentős eltérésre tekintettel elengedhetetlen lett volna a két szakértő együttes meghallgatása az ellentétek tisztázása, illetőleg feloldása végett.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek az alperest a per főtárgya tekintetében marasztaló, törvényességi óvással nem támadott rendelkezését érintetlenül hagyta. Egyebekben ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte [Pp. 274. § (3) bek.], egyben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 20.201/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás