PK BH 1977/19.
PK BH 1977/19.
1977.01.01.
Ha a bíróság a volt házastársak közös lakásának elkülönített használata tárgyában rendelkezik, a bérlőtársi jogviszony továbbra is fennmarad, a bérlőtársi jogviszonyról való lemondás érvényességéhez a másik bérlőtárs hozzájárulása is szükséges [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 16. §, 86. §, 99. §].
A felperes házasságát a bíróság az 1968. október 9-én kelt ítéletével felbontotta. A házastársak az ítélethozatalt megelőző tárgyaláson a közös lakásuk használati megosztására nézve a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek. Eszerint a felperes kizárólagos használatába került két utcai szoba, a hall, a lépcsőházból közvetlen bejárattal rendelkező előszoba, konyha, éléskamra és személyzeti szoba, míg a felperes feleségének jutott az egyezség értelmében a harmadik utcai szoba, fürdőszoba és az attól elkülönített WC. A feleség használatába került még a lépcsőházba nyíló közlekedőfolyosó is, oly módon azonban, hogy az egyezség ezen a közlekedőfolyosón átjárást biztosított a felperes részére a hallból nyíló ajtón keresztül a konyhába. Az egyezség értelmében a felperes kötelezte magát arra, hogy saját költségén a részére jutott személyzeti szobából fürdőszobát és WC-t alakít ki, míg a fürdőszobától külön álló WC-helyiséget a felesége részére a gáz bevezetésével főzőfülkévé alakítja át és a feleségének jutott harmadik utcai szoba és a középső szoba közötti ajtót befalaztatja.
A volt házastársak között a használati megosztás az egyezség szerint megtörtént. A felperes a neki jutott lakrészben együtt lakik fiával, aki nős, családos, két gyermeke van.
A felperes az általa használt lakrészről lemondott fia javára és az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 86. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján kérte a lemondáshoz a lakásügyi hatóság hozzájárulását.
A lakásügyi hatóság a felperes kérelmét elutasította. Ezt a határozatot az alperes helybenhagyta. Az alperes álláspontja szerint a házastársak volt közös lakásának az egyezségben foglaltak szerinti megosztása nem eredményezte társbérlet létrejöttét. Ilyen irányú döntést sem a bíróság, sem a lakásügyi hatóság nem hozott. Ennek hiányában az elkülönített használat kialakítása mellett is a volt közös lakást egy bérleménynek kell tekinteni. Ilyen körülmények között az R. 86. §-ának (5) bekezdése értelmében a volt feleség mint bérlőtárs hozzájárulása is szükséges a lemondáshoz, ennek hiányában a lemondás érvényesnek nem fogadható el.
A határozat ellen benyújtott keresetében a felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a korábban fennállott bérlőtársi viszony az ingatlankezelő szerv hozzájárulásával és a megosztással kapcsolatos átalakításhoz szükséges hatósági engedély megadásával társbérleti viszonnyá alakult át. Ennek folytán a volt házastársnak mint társbérlőnek a hozzájárulására nincs szükség.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. Az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra utasította. Az ítélet indokolása szerint annál a körülménynél fogva, hogy a felperes a volt felesége használatába került előtérből közelíti meg a konyháját és a kialakított fürdőszobáját, a volt házastársak között a közös használat csak részben áll fenn, így a megosztott lakás használata az R. 48. §-ának (1) bekezdése értelmében “inkább minősíthető” társbérletnek, mint az R. 47. §-ának (1) bekezdése szerint bérlőtársi lakáshasználatnak. A tényleges helyzet ilyen alakulása mellett a volt házastársak közötti bérlőtársi viszony megszűnt és a felperes lemondásának érvényességéhez az R. 86. §-ának (5) bekezdésében előírt hozzájárulás nem szükséges.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. A fellebbezés alapos.
A felperes és volt felesége közös lakásának használati megosztására bíróság által jóváhagyott egyezség alapján került sor. A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek [Pp. 148. § (3) bek.]. Mind az egyezség jóváhagyásának idején, mint pedig a jelenleg hatályos anyagi jogi szabályok [35/1956. (IX. 30.) MT sz. r. 39–40. §, PK 69. sz. állásfoglalás, R. 99. § (1) bek.] értelmében a házastársak között fennálló bérlőtársi viszonyt á házasság felbontása és a volt közös lakás használatának a megosztása nem érinti. Ebből következik, hogy a volt házastársak a volt közös lakásuk tekintetében továbbra is bérlőtársak maradtak, és így bérleti jogviszonyukra a lakásügyi jogszabályoknak a bérlőtársi jogviszonyt szabályozó rendelkezései az irányadók. A bérlőtársi jogviszony fennállása folytán pedig – mint arra az alperes a határozatában helyesen rámutatott – a felperes lemondásának érvényességéhez a felperes volt feleségének a hozzájárulása is szükséges.
A volt közös lakásnak társbérletté minősítése egyéb okból is téves. A lakáshasználat megosztása idején hatályos 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet értelmében a lakás társadalmi tulajdonban álló házban levő lakásnak volt tekintendő. E rendelet 35–36. §-ai, valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 74. §-a értelmében társbérleti jogviszony létrejöttéhez a lakásügyi hatóság kiutalása volt szükséges. Az pedig a felek között nem volt vitás, hogy ilyen lakásügyi hatósági intézkedés a volt házastársak lakáshasználatára nézve nem történt. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a volt házastársak volt közös lakása az R. 5. §-a szerinti tanácsi bérlakás, márpedig az R. 16. §-a általános szabályként mondja ki, hogy ilyen lakásra újabb társbérleti jogviszonyt nem lehet létesíteni. Így arra sincsen lehetőség, hogy a bíróság a megosztott lakás használatát tanácsi bérlakás esetében társbérletnek minősítse, még abban az esetben sem, ha egyébként a lakás társbérleti jogviszony létesítésére alkalmas lenne. (Kecskeméti Megyei Bíróság 3. Pf. 20 159/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás