PK BH 1977/192.
PK BH 1977/192.
1977.05.01.
A bérlő halála esetén egyeneságbeli rokona a bérleti jogviszony folytatására nem jogosult, ha a bérlő a lakást még életében elhagyta, illetőleg azt nem rendeltetésének megfelelően használta [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 80. § (2) bek.]
A három szobából, személyzeti szobából és mellékhelyiségekből álló lakásban a felperes nagyanyja – özv. D. Z.-né – társbérletben lakott B. T.-nével. A felperes nagyanyját két szoba és a személyzeti szoba kizárólagos használata illette meg, a harmadik szobát B. T.-né használta. A felperes nagyanyja a személyzeti szobát távoli rokonának, S. L.-nénak albérletbe adta.
A felperes nagyszülei 1959-ben házasingatlant vásároltak, amelybe a felperes szülei – gyermekeikkel együtt – beköltöztek. A felperes nagyapja kisiparos volt. Nevezett halála (1962. év) után az ipart özvegyi jogon a lakásban özv. D. Z.-né folytatta.
A felperes nagyanyja 1964-ben a lakásból a tulajdonában álló házba a felperes szüleihez költözött. Ettől kezdve a felperes nagyanyja a társbérleti lakrészt csupán ipargyakorlás céljára használta. Az egyik szobában gépeket szereltek fel, a másik szobában pedig az üzletfeleket fogadták. A műhelyben dolgozott a felperes apja is.
A felperes 1972. augusztus 24-én házasságot kötött, majd november 18-án állandó lakosként bejelentkezett a lakásba.
A felperes nagyanyja 1973. november 28-án meghalt. A megüresedett lakásra B. T.-né társbérlő nyújtott be igénylést, utóbb pedig a felperes is bejelentette, hogy nagyanyja bérleti jogviszonyát folytatni kívánja. Előadta, hogy ő 1972. november 18-a óta, a felesége pedig 1973. október 13-a óta a lakásban laknak.
A lakásügyi hatóság a felperes kérelmét elutasította. Az első fokú határozatot a másodfokú lakásügyi hatóság helybenhagyta. Ez utóbbi határozatot a felperes keresettel támadta meg. Az alperes pernyertességének az előmozdítása érdekében B. T.-né a perbe beavatkozott.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes nagy szülei 1964-ben a lakásból elköltöztek saját házukba, ahol egyébként a felperes szülei is laktak. Ettől kezdve a lakást csak műhely céljára használták. Tényként állapította meg, hogy 1972. november 18-án a felperes bejelentkezett ugyan ebbe a lakásba, de állandó jelleggel nem lakott ott és csupán időnként jelent meg a műhelyben, ahol egyébként apja dolgozott.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy házasságát a szülei nem helyeselték, ezért feleségével nem lakhatott a szülei lakásában. A felesége egyébként albérletben lakott máshol.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte s az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság által elrendelt bizonyítási eljárás lefolytatása után – a keresetet elutasította. Az új eljárás során hozott ítéletében módosított tényállás szerint a felperes szülei a házasságkötés után nem engedték meg, hogy a felperes a lakásban lakjék feleségével – ezért a házasságkötés után a felperes ismerősöknél tartózkodott, felesége viszont a saját szüleivel együtt lakott. A felperes feleségéinek 1974. január 19-én gyermeke született, és ekkor V. I. rendelkezésükre bocsátotta az egyszobás lakását. Ettől kezdve a “család” itt lakott. A felperes 1972. november 18-án bejelentkezett ugyan nagyanyja lakásába, de ott állandó jelleggel nem tartózkodott, a társbérleti lakrészt továbbra is műhely céljára használták.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, az államigazgatási hatóság határozatát hatályon kívül helyezte s az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy az állandó bejelentkezéshez fűződő vélelem a perben megdőlt. Utalt a perben kihallgatott tanúk vallomására és nem tartotta a per eldöntése szempontjából jelentősnek, hogy a felperes feleségének átmenetileg egyszobás lakása volt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 80. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a bérlő halála esetén a bérleti jogviszonyt – egyebek mellett – a bérlő egyeneságbeli rokona akkor folytathatja, ha a bérlő halálakor – állandó jelleggel – a lakásban lakott.
A lakásbérleti jogviszonyt azonban az R. 80. §-ának (2) bekezdésében megjelölt személy nem folytathatja akkor, ha a bérlő a lakást még életében elhagyta, illetőleg azt rendeltetésének megfelelően nem használta.
A felperes apjának egyéb peradatokkal is támogatott tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a felperes nagyapjának a halála után – 1964-ben – a felperes nagyanyja is elhagyta a lakást és az 1973-ban bekövetkezett haláláig a tulajdonában álló házban lakott a felperes szüleivel.
A felperes nagyanyjának távozása után közel egy évtizeden át a lakást elsődlegesen műhely céljára használták.
A korábban hatályban volt 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 53. §-ában írt rendelkezések szerint az a bérlő, aki a visszatérés szándékával 30 napot meghaladó időre elhagyta lakását, köteles volt a lakásügyi hatóságtól mentesítő bizonyítványt kérni. A mentesítés határozott időre szólhatott, és ennek tartama a két évet nem haladhatta meg.
A lakás bérlője (a felperes nagyanyja) 1964-ben véglegesen felhagyott a lakás rendeltetésszerű használatával – két évnél jóval hosszabb idő telt el távozásától halálának a bekövetkezéséig –, így tehát a lakást mintegy kilenc éven át a bérlő rendeltetésének megfelelően ténylegesen nem használta.
Az R. hatálybalépésének az időpontjában (1971 július 1.) a felperes nagyanyja ténylegesen nem lakott a lakásban, a nevezett halálakor állandó jelleggel a felperes sem lakott együtt a bérlővel.
Ezért nem állanak fenn azok a feltételek, amelyek a felperes javára az R. 80. §-ának (2) bekezdése alapján a bérleti jogviszony folytatására vonatkozó jogosultságot megalapoznák.
A jogutódlás elismerését önmagában is kizárj a az a körülmény, hogy a lakás bérlője a halálát megelőző kilenc évvel korábban a lakását végleges jelleggel elhagyta s azt – lakás céljára – nem használta.
A lakás rendeltetésszerű használatát azon az alapon nem lehet megállapítani, hogy a bérlő hozzátartozói olykor a lakásban tartózkodtak – de arra hivatkozással sem, hogy a felperes 1972-ben állandó lakosként oda bejelentkezett.
Ez utóbbi ténykedésével a felperes nyilván azt kívánta biztosítani, hogy – a jogszabály megkerülésével – alapot teremtsen nagyanyja halála esetére a lakásbérleti jogviszony folytatására – ilyen törekvéshez azonban bírósági jogsegély nem biztosítható.
Az előadott indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében – a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes pervesztes, így a beavatkozónak a Pp. 78. §-ában foglalt rendelkezések szerint köteles a fellebbezési eljárás során felmerült költségét megfizetni. (Legf. Bír. P. törv. V. 20/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás