PK BH 1977/194.
PK BH 1977/194.
1977.05.01.
Életjáradéki szerződés módosítása körében vizsgálni kell azt is, hogy a közszükségleti cikkek árváltozásának, valamint a nyugdíj összege változásának milyen kihatása van a szerződő felek életviszonyaira [Ptk. 589. § (1) bek., 591. § (2) bek.].
A felperesek házastársak. Házasingatlanuk átruházása ellenében 1965. szeptember 29-én életjáradéki szerződést kötöttek az I. r. alperessel és feleségével, akik a szerződésben arra vállaltak kötelezettséget, hogy a felperesek részére havi 500 Ft életjáradékot fizetnek. Megállapodtak a szerződő felek abban is, hogy ha a létfenntartási költségekben 10%-os eltolódás állana be, bármelyik fél jogosult kérni az életjáradéki összeg megváltoztatását. A szerződés megkötését követő napokban az I. r. alperes és házastársa a felpereseknek 20 000 Ft-ot kifizettek; ez az összeg egyébként az írásbeli szerződésben foglalt szolgáltatások között nem szerepelt.
Az I. r. alperes és felesége életjáradék-fizetési kötelezettségüknek eleget tettek. Az I. r. alperes házastársa halála után a II. r. alperessel, az örökössel együtt egymás között egyenlő arányban megosztva fizetik a felpereseknek járó életjáradékot.
Az I. r. felperes 1013 Ft összegű havi nyugdíjából, valamint az alperesek által fizetett életjáradékból fedezik a felperesek létfenntartási költségeiket.
Az I. r. alperes ugyancsak nyugdíjas; a per adatai szerint 1600 Ft nyugdíja van. Állítása szerint ezenkívül havi 250 Ft-ot kap az életjáradéki szerződéssel átruházott ingatlan egy részének bére fejében. A II. r. alperes az eddig rendelkezésre álló adatok szerint háztartásbeli, férje kőműves kisiparos.
A felperesek keresetükben a létfenntartási költségek változására hivatkozással 1975. január l. napjától kezdődően a havi életjáradék összegének 575 Ft-ra való felemelését kérték.
Az alperesek tagadták a létfenntartási költségek emelkedését. Hivatkoztak arra is, hogy a kereset alapjául szolgáló kikötés a Ptk. 231. §-ának (4) bekezdésében foglalt anyagi jogi rendelkezésekre tekintettel érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság az alperesek által fizetendő életjáradék összegét 1975. január l. napjától kezdődően havi 570 Ft-ra emelte fel. Megállapította, hogy a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint a lakosság fogyasztói árindexei nyugdíjasoknál 1968 és 1973. év között 11,6%-kal növekedtek 1974. év II. félévében pedig további 2,4%-os emelkedés volt várható. A lét-fenntartási költségek ilyen emelkedése folytán a bíróság a felek közötti; szerződést a Ptk. 241. §-a alapján módosította.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperesek keresetének alapjául szolgáló szerződéses kikötés valójában a pénztartozás értékállandóságának biztosítását célozza. A tartozás keletkezésekor meghatározott összegtől eltérő összeg fizetésének a Ptk. 231. §-ának (4) bekezdésében írt feltételei azonban nem következtek be, mert a forintnak az aranyhoz viszonyított törvényes árfolyama nem változott, az értékállandósági kikötés tehát semmis, így arra nem lehet jogot alapítani.
A mindkét fokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 591. §-ának (2) bekezdése értelmében az életjáradéki szerződésre is irányadó a Ptk. 589. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a bíróság a szerződést mindkét fél érdekének a figyelembevételével módosíthatja.
Köztudomású tény, hogy az elmúlt évek ár- és bérpolitikája következtében a közszükségleti cikkek ára változott, és ennek megfelelően emelkednek a bérek. Önmagukban ezek a körülmények sem tették volna mellőzhetővé annak vizsgálatát, hogy a felek érdekeinek kölcsönös és méltányos figyelembevétele mellett nem indokolt-e a szerződés módosítása. A másodfokú bíróság tehát jogszabályt sértett, amikor a keresetet a Ptk. 231. §-ának (4) bekezdésére hivatkozással elutasította.
Vizsgálni kell tehát, hogy a jogosultak és a kötelezettek életviszonyaiban jövedelmében (nyugdíjuk összegében) milyen változás történt az életjáradéki szerződés megkötését követően. Tisztázni kell, hogy mennyi volt a felperesek és az I. r. alperes nyugdíja a szerződés megkötésének idején, s mennyi a nyugdíjuk jelenlegi összege. Fel kell deríteni azt is, hogy az alperesek milyen jövedelemhez jutnak az átruházott ingatlan hasznosításából; erre nézve a bizonyítási anyag, nem ad megnyugtató képet. Figyelembe kell venni az átruházott ingatlan értékét, és fel kell deríteni a II. r. alperes anyagi viszonyaihoz mért teljesítőképességét is. A II. r. alperest terhelő kötelezettség megállapításánál szem előtt kell tartani azt is, hogy a Ptk. 591. §-a (2) bekezdésének rendelkezése folytán az életjáradék fizetésének kötelezettsége – az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint – a II. r. alperesre annyiban szállt át, amennyiben az édesanyja haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezte [Ptk. 586. § (4) bek.].
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf Bír. P. törv. V. 20 142/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás