PK BH 1977/20.
PK BH 1977/20.
1977.01.01.
Ha a közös tulajdon megszüntetése esetén a volt tulajdonostárs a lakásban benn marad és ezért kisebb összegű megváltási árat kap, a bérlővel azonos jogállás illeti meg, tehát nem lehet őt jogcím nélküli lakáshasználónak tekinteni [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 45. § (1) bek., 71. §; Ptk. 216. § (1) bek.].
A bíróság a felek házas ingatlanon fennállott közös tulajdonát akként szüntette meg, hogy az I. r. alperes tulajdoni hányadát – 500 Ft megváltási ár ellenében – a felperes tulajdonába adta. A bíróságok az ellenérték meghatározásánál figyelembe vették, hogy az ingatlan lakott, és így a beköltözhetőséghez viszonyítottan mintegy 40%-kal alacsonyabb a forgalmi értéke.
Ezt követően a bíróság az I. r. alperest havi 100 Ft lakáshasználati díj megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetlevelében az alpereseknek a lakás kiürítésére kötelezését és annak megállapítását kérte, hogy az alperesek rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperesek rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók és őket az általuk használt szoba-konyhából álló lakás 15 nap alatti kiürítésére kötelezte; kimondotta, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a közös tulajdon megszüntetése után az alperesek a lakásban mint jogcím nélkül lakó jóhiszemű személyek maradtak vissza. Magatartásuk azonban később “rosszhiszeművé változott”, az alperesek minden eszközt megragadtak annak érdekében, hogy a felperest zavarják, magatartásuk tűrhetetlen. Az I. r. alperes által indított “peres és peren kívüli eljárások egész sora igazolja, hogy az alperesek a szocialista együttélés követelményeivel ellentétes magatartást tanúsítsanak”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 45. §-ának (I) bekezdése szerint a lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre. A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése alapján a felek a szerződési akaratukat ráutaló magatartással is kifejezésre juttathatják.
A felperes és anyja eredetileg az I. r. alperes ingatlanilletőségének tulajdonjogát lakott állapotban szerezték meg. Az ingatlan nagyobbik részében akkor az alperesek laktak. A résztulajdonos I. r. alperes nem vállalta, hogy a közös tulajdon megszüntetése után a házból kiköltözik. Az ingatlan forgalmi értékét az alperesek bennlakása értékcsökkentő hatásának a figyelembevételével állapították meg. A felperest az ingatlan beköltözhető állapotban történő megváltása esetén 5000 Ft-nál magasabb összeg fizetése terhelte volna. A felperes tehát az ingatlan beköltözhető forgalmi értékéhez viszonyítva – az I. r. alperes bennlakására tekintettel – lényegesen alacsonyabb áron váltotta magához az I. r. alperes tulajdoni illetőségét. Így a nevezett nem minősíthető szívességi lakáshasználónak. Azt a volt tulajdonostársat, aki a közös tulajdon megszüntetése során – bennlakására tekintettel – csökkentett összegű megváltási árat kap és így lényegében a bérleti jogot magához váltja, a tulajdonvesztése után a bérlővel azonos jogállás illeti meg; ezért az alpereseket nem lehet jogcím nélküli lakáshasználóknak tekinteni.
Egyébként a bérlakások összeírása alkalmával – 1972. március 22-én – a felperes az adatfelvételi lapon az I. r. alperest maga is “bérlőnek” tüntette fel. Ezt a körülményt az államigazgatási hatóság is igazolta. Ebből a tényből is az következik, hogy az előzményekre tekintettel maga a felperes sem minősítette az I. r. alperest jogcím nélküli lakáshasználónak, szerzett jogát tehát elismerte.
Jogszabálysértéssel minősítették tehát az eljárt bíróságok az alpereseket jogcím nélküli lakáshasználóknak.
Minthogy az alpereseket a bérlő jogállása illeti meg, a tulajdonos felperes csupán az R. 71. §-ában írt rendelkezések megtartásával mondhatta volna fel a bérleti jogviszonyt. Az adott esetben a felperes felmondással nem élt, jogai érvényesítése során nem tartotta meg az idézett jogszabályban írt alaki és tartalmi követelményeket, ezért a kereset alaptalan.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta és a keresetet elutasította [Pp. 274. § (3) bek.]. A felperes pervesztes, ezért köteles – a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel – a jogi képviselettel eljárt alperesek költségeinek megfizetésére és egyben – az alperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt – fellebbezési illeték megtérítésére is. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 376/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás