GK BH 1977/205.
GK BH 1977/205.
1977.05.01.
Építési munkának az ún. utó-felülvizsgálati jegyzőkönyvben való kifogásolása az írásbeli felszólítással azonos hatályú [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. §, 24. §; 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. r.-tel közzétett építési szerződési alapfeltételek 21. §, 29–31. §; 10/1968 (X. 10.). ÉVM–KGM–NIM sz. r.-tel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. §, 13. §, 14. § (1) és (2) bek.; Ptk. 327. § (1) bek.; GKT 63/1973. sz. és GKT 72/1973. sz.].
Az építőipari vállalat I. r. alperes a beruházási vállalat felperessel kötött vállalkozási szerződés alapján egy 18 emeletes lakóházat épített. Az épület műszaki átadás-átvétele 1970. december 18-án megtörtént.
A felek az épület szavatossági felülvizsgálatát 1972. januártól 1972. június 2-ig terjedő időben végezték el. A megállapított hibákat jegyzőkönyvbe foglalták, majd 1972. szeptember 29-én a szavatossági hibák rendezésére egyezséget kötöttek. Ennek alapján az I. r. alperes a hibák egy részét 220 890 Ft átutalásával rendezte. A további hibák kijavítását 1973. május 1-jei határidővel vállalta.
A felperes 1973. november 26-án az I. r. alperes és a lakásszövetkezet képviselőjének bevonásával megtartott helyszíni vizsgálat alkalmával azt állapította meg, hogy az I. r. alperes nem teljesítette kijavítási kötelezettségét, ezért 1973. november 29-én ellene keresetet indított. Ebben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. r. alperest a teljesítési késedelem miatt 1973. május 31-étől kezdődően 8%-os késedelmi kötbér megfizetésére, valamint az 1973. november 26-án kelt jegyzőkönyv szerinti szavatossági hibáknak 1974. március 31-éig történő kijavítására.
Az 1973. december 18-án kelt beadványában a felperes előadta, hogy a kereseti kérelme magában foglalja az 1973. november 26-i jegyzőkönyvben említett falpenészesedési hibákat is. Közölte, hogy az I. r. alperes e hibát elismerte, de annak okait a tervező bevonásával kívánja tisztázni, és a tervező állásfoglalásától függően fog nyilatkozni a kijavítás tekintetében. Mivel a kivitelező határozott kötelezettséget a hiba kijavítására nem vállalt, azt kérte, hogy a bíróság az I. r. alperest e hibák megszüntetésére is kötelezze.
Az I. r. alperes a hibákat, illetve a késedelmet elismerte. A bíróság ezért az I. r. alperest részítélettel a keresetben meghatározott kötbér megfizetésére és a bíróság felhívására lefolytatott egyeztetési eljárás során megállapított hibák kijavítására kötelezte.
A bíróság a falpenészesedéssel kapcsolatban az eljárást tovább folytatta. E hiba okainak tisztázása végett szakértői bizonyítást rendelt el.
A szakértői vélemény alapján a felperes keresetét 1975. szeptember 16-án a tervező II. r. alperesre kiterjesztette.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy az utóbb említett hiba miatt szavatossági felelősség nem terheli, mert a hibát a falszerkezet hőtechnikai szempontból kedvezőtlen kialakítása, a rossz tervezés okozta. A II. r. alperes pedig a felperes szavatossági igényének az elévülésére hivatkozott.
A bíróság a részítélettel el nem döntött keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes nem felelős, mert a hiba oka a rossz tervezés volt. A tervezési hibát az I. r. alperes a tőle elvárható leggondosabb vizsgálattal sem észlelhette. A kivitelezést a terveknek megfelelően végezte.
Az ítélet a II. r. alperes vonatkozásában azt állapította meg, hogy a szóban levő hiba nem jelent alkalmatlanságot, ezért a vele szemben a hosszabb elévülési határidő nem alkalmazható, tehát a felperes szavatossági igényét elkésetten érvényesítette.
Az ítélet ellen benyújtott törvényességi óvás indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új, érdemi határozat meghozatalára.
A törvényességi óvás alapos.
Az eljárás során az volt megállapítható, hogy a hálószoba északi tájolású, külső falsarkában penészesedés látható. A kifogásolt lakásokban a hibák azonosak.
A GKT 63/1973. sz. állásfoglalás szerint a szolgáltatás alkalmatlanságát különböző szempontokra figyelemmel kell megállapítani. A jogszabály nem határozza meg az alkalmatlanság ismérveit, mert azok a szerződéssel kielégíteni kívánt megrendelői szükséglethez igazodnak. Éppen ezért azt a kérdést, hogy valamely szolgáltatás a rendeltetésszerű célra alkalmatlan-e, az adott szerződési jogviszony tartalma, de mindenekelőtt a megrendelő érdekeinek szem előtt tartásával kell megállapítani. Emellett figyelemmel kell lenni a népgazdasági érdekre is, amellyel a megrendelői érdek sem állhat szemben.
Az eddig rendelkezésre álló adatok nem nyújtanak elegendő következtetési alapot annak megállapításához, hogy “az adott esetben nem alkalmatlanságot előidéző” hibáról van szó. Ezért a bíróság ítéletének idevágó megállapítása megalapozatlan. Ebben a kérdésben a bíróságnak további bizonyítást kell folytatni. A falpenészesedés az építményrészt – a hálószobákat – a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná teheti. A nyirkos, penészes fal által okozott lakhatási feltétel az egészségre olyan mértékben ártalmas lehet, amely az építményrésznek a rendeltetésszerű használatra való alkalmatlanságát előidézheti.
A 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. rendelettel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 14. §-ának (1) bekezdése szerint a tervezővel szemben a szavatossági jogok elévülési ideje alkalmatlanság esetén három év. A (2) bekezdés szerint a műszaki tervdokumentáció hibája miatt érvényesíthető szavatossági jogok elévülési idejének kezdetét építéstervezés esetében az építési-szerelési munka átadás-átvételi eljárásának befejezésétől kell számítani, feltéve, hogy a kivitelezés a műszaki tervdokumentáció szolgáltatásától számított három éven belül megkezdődött.
A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás megszakítja a szavatossági igény elévülését (GKT 72/1973. sz.). A (3) bekezdés szerint az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.
A lakóépület műszaki átadás-átvétele 1970. december 18-án volt. Ettől számított három éven belül, 1973. december 17-én a II. r. alperes bevonásával a falpenészesedés okainak megállapításával kapcsolatban helyszíni vizsgálatot tartottak. Az ekkor felvett ún. utó-felülvizsgálati jegyzőkönyvben a felperes a tervezővel szemben a terv hibája miatt kifogást emelt és a szavatossági igényét bejelentette. Az említett jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat is felszólítás, ez pedig az elévülést megszakítja, amit követően az elévülési határidő újból kezdődik. 1973. december 17-től számított három éven belül a felperes a tervezővel szemben szavatossági igényét érvényesíthette, ezért a bíróság ítéletének az elévülést megállapító része megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontjára tekintettel nem vizsgálta, hogy a meghibásodás tervezési, kivitelezési vagy egyéb okra vezethető vissza.
Az 5/1968. (IV. 6.) ÉVM sz. rendelettel közzétett építési szerződési alapfeltételek 21. §-a szerint az építési-szerelési munkát a szerződés (a kivitelezési tervdokumentáció), a jogszabályok, az építőipari kivitelezési szabályzat kivitelezési előírásai, az egyéb műszaki előírások, a szabványok, valamint a hatósági engedélyek feltételei szerint kell kivitelezni.
A tervezési szerződési alapfeltételek 10. §-ának (1) bekezdése szerint a tervező a tervezési munkák, a tervezésre vonatkozó szabályok, hatósági előírások és engedélyek, valamint egyéb szakmai követelmények szerinti tartalommal és minőségben úgy köteles szolgáltatni, hogy az műszakilag korszerű gazdaságos és kivitelezhető legyen, továbbá az esztétikai szempontokat is elégítse ki.
Ha a bizonyítási eljárás alapján az állapítható meg, hogy az I. r. vagy a II. r. alperes, illetve mindkét fél szolgáltatása a fenti jogszabályi követelményeket, illetve a törvényes kellékeket nem elégíti ki, úgy a hibásan teljesítő vállalkozót a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 23. és 24. §-ai, továbbá a tervezési szerződési alapfeltételek 13. §-a, az építési szerződési alapfeltételek 29–31. §-ai alapján szavatossági és a kártérítés szabályai alapján kártérítési felelősség terheli.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. G. törv. 32 391/1976.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás