MK BH 1977/213.
MK BH 1977/213.
1977.05.01.
I. A munkaidő alatti rendszeres italozás oly súlyos kötelezettségszegés, amely alapul szolgálhat fegyelmi úton történő elbocsátásra [1967. évi II. törvény (Mt.) 55. §].
II. A fegyelmi büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként kell értékelni, ha a dolgozó ugyanolyan vagy hasonló cselekményért már fegyelmi büntetésben részesült [1967. évi II. törvény (Mt.) 56. § (1) bek.].
Az I. r. felperes 1970. október 17-én, a II. r. felperes 1974. június 17-én létesített munkaviszonyt az alperessel. Az I. r. felperes osztályvezető-helyettesi, a II. r. felperes ugyancsak vezetői munkakörben dolgozott.
1975. június 3-án mindkét felperes ittas állapotba került, emiatt a beosztásukhoz méltatlan magatartást tanúsítottak, amiért az alperes őket fegyelmi úton alacsonyabb munkakörbe történő áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta. Ennek megfelelően a felperesek előadói munkakörbe kerültek. Az e fegyelmi határozatok ellen előterjesztett panaszukat az alperes munkaügyi döntőbizottsága elutasította. A munkaügyi döntőbizottság határozatát csak az I. r. felperes támadta meg keresettel. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásából megállapítható, hogy az I. r. felperest az alperes vezetősége már a fegyelmi határozatot megelőző időben több esetben figyelmeztette, hogy a munkaidő alatt ne italozzon.
1975. augusztus 4-én a felperesek a reggeli órákban az alperesnél osztályértekezleten vettek részt. Ennek az értekezletnek a többi között tárgya volt az I. r. felperes 1975. augusztus 4-i munkafeladatainak a kitűzése.
Az osztályértekezletet követően kb. délelőtt 11 órakor a felperesek eltávoztak munkahelyükről és felkeresték T. J. raktári segédmunkást a lakásán. Útközben nyolc üveg sört vásároltak, amelyet az említett dolgozó lakásán elfogyasztottak. Kb. 12 órakor T. J.-vel együtt az egyik étterem mellett levő borkóstolóba távoztak a lakásról, ahol több pohár bort fogyasztottak el. Ezt követően egy közeli büfét kerestek fel, ahol tömény szeszes italt fogyasztottak. A büfénél a II. r. felperest az addig elfogyasztott ital hatására rosszullét fogta el.
A II. r. felperes még a déli órákban megjelent az alperes felvásárlási irodájában, ahol erősen ittas állapotban az I. r. felperest kereste.
Ezt követően a felperesek és T. J. taxival F.-re indultak G. M. árukísérő lakására. Útközben még négy üveg bort és ½ liter pálinkát vásároltak, amelyet G. M. lakásán a délutáni és az esti órákban ugyancsak elfogyasztottak. A késő esti órákban a felperesek T. J.-vel és G. M.-el még az f.-i csárdába is betértek.
Az alperes a felpereseket az előzőekben részletezett magatartásuk miatt elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
E határozatot mind az I. r., mind a II. r. felperes panasszal támadta meg.
A munkaügyi döntőbizottság mindkét felperes panaszát elutasította. E határozatok ellen a felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyben a fegyelmi határozatok hatályon kívül helyezését kérték. A munkaügyi bíróság a peres ügyeket egyesítette, majd a munkaügyi döntőbizottság határozatait megváltoztatta és a fegyelmi büntetés végrehajtását hat hónapi próbaidőre felfüggesztette. Egyúttal kötelezte az alperest az állástól való felfüggesztés idejére járó munkabér megfizetésére.
Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperesek 1975. augusztus 4-én munkaidejük túlnyomó részében italoztak, sőt leittasodtak. Megállapította továbbá, hogy az alperes szövetkezetnél általában problémákat okozott a rendszeres italozás, és emiatt más dolgozók is már részesültek fegyelmi büntetésben. Kifejtette, hogy a felperesek igen súlyos fegyelmi vétséget követtek el, és ezt a bizonyítási eljárás anyaga alátámasztotta.
Az I. r. felperesnél azonban enyhítő körülményként értékelte, hogy a munkakörével kapcsolatos feladatok nagy részét csak a munkaidő után tudta ellátni, továbbá, hogy a vele szemben viszonylag rövid idő alatt kiszabott két fegyelmi büntetést egybevetve, a korábbi áthelyezés fegyelmi büntetés túl súlyosnak látszik.
A II. r. felperes vonatkozásában enyhítő körülményként értékelte, hogy az I. r. felperes felettese kérésére kísérte el őt T. J. lakására, valamint azt, hogy az alperes igazgatósági elnöke a fegyelmi úton történt elbocsátást követően többször ígéretet tett újabb munkaviszony létesítésére. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy a munkájával az alperes meg volt elégedve.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben lefolytatott bizonyítási eljárás anyaga alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperesek 1975. augusztus 4-én – munkavégzés helyett – munkaidejük túlnyomó részét italozással töltötték el és leittasodtak. Bizonyítást nyert továbbá, hogy a felperesek emiatt már korábban figyelmeztetésben és annak eredménytelensége miatt ugyancsak súlyos fegyelmi büntetésben részesültek.
Peradat továbbá, hogy az alperes szövetkezetnél a munkaidő alatt való italozás komoly méreteket öltött, ami miatt az alperes vezetősége arra kényszerült, hogy más dolgozókat is fegyelmi büntetéssel sújtson.
Ezekre a körülményekre figyelemmel téves az eljárt munkaügyi bíróságnak a felperesekre kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítését tartalmazó ítélete. A Legfelsőbb Bíróság állandó és következetesen folytatott ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis nincs helye akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésének abban az esetben, ha a dolgozók munkaköri kötelezettségüket a munkahelyen vagy azon kívül, de a munkaidő alatt történő italozással szegik meg. Különösen nem lehet szó az emiatt kiszabott büntetés enyhítéséről, ha a dolgozó ezért korábban már figyelmeztetésben, sőt súlyos fegyelmi büntetésben részesült. Igen lényeges körülmény ugyanis a büntetés kiszabása során a dolgozó korábbi magatartásának a vizsgálata. A gyakran fegyelmezetlen dolgozóknál a kötelezettségszegést súlyosabban kell elbírálni, mert a magatartás arra utal, hogy a korábbi fegyelmi büntetés alkalmazása nem érte el a kellő nevelő hatást.
Minthogy a felperesek a korábbi figyelmeztetések és fegyelmi büntetések ellenére a munkaidő alatt való italozó magatartásukkal nem hagytak fel továbbá ez a magatartás az alperes dolgozói között jórészben elterjedt, nincs alap a felperesekre kiszabott fegyelmi büntetés enyhítésére.
Az eljárt munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el helytállóan, ha a felperesek keresetét mint alaptalant elutasítja. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 103/1076. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás