BK BH 1977/216.
BK BH 1977/216.
1977.06.01.
Pusztán az elkövetés eszközének életveszélyes jellegéből avagy a sérülés helyéből nem vonható megalapozott következtetés az elkövető eshetőleges emberölési szándékára. A konkrét tudattartalom vizsgálata elengedhetetlen. [1961. évi V. törvény (Btk.) 16. §, 253. §; 4. sz. irányelv]
A megyei bíróság a terhelt bűnösségét felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, valamint közlekedési vétségben állapította meg, s ezért őt halmazati büntetésként – börtönben végrehajtandó – 1 évi szabadságvesztésre, 2 évre a közügyektől eltiltásra és 4 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte az alábbi tényállás alapján.
A terhelt a város belterületén az esti órákban szeszes italtól közepes fokban befolyásolt állapotban vezette személygépkocsiját. Ezt észlelte T. G. és S. B. szolgálatos rendőr, akik szolgálati gépkocsival a terhelt után haladtak. A rendőrök a terhelt lakóháza előtt alkoholszonda alkalmazásával akartak meggyőződni a terhelt ittasságáról. Amikor a szonda elszíneződött és a rendőrök a terheltet elismerő nyilatkozat aláírására szólították fel, a terhelt indulatba jött, az alkoholszondát eldobta, majd beszaladt házának udvarára, ahol egy nyeles vasvillát ragadott fel s azzal fenyegetőleg hadonászva az udvaráról való távozásra kényszerítette a rendőröket.
A katonai szolgálatot teljesítő C. G. sértett a megtámadott rendőröknek segítséget nyújtott és a lakóházat megkerülve szándékozott a terheltet hátulról lefegyverezni. Ezt azonban a terhelt észrevette s felé fordulva a mindkét kézzel tartott villával nagy erővel, felülről lefelé és előre irányulóan szúró mozdulatot tett. C. G. sértett a szúrás elől ösztönösen hátra, majd oldalt ugrott, s a villa hastájékon, a köldök magasságban 3,5 cm hosszú, felülről lefelé haladó és 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott, és a sérülés helyének megfelelően a vékony ingruha is 3-4 cm hosszúságban elszakadt.
A kapu közvetlen közelében a villa fémrésze a nyélről leesett, s ekkor a rendőrök, valamint a segítségükre kelt C. G., megragadták a villa nyelét, azt kicsavarták a terhelt kezéből, s egyidejűleg gumibot alkalmazására is sor került.
A terhelt a cselekmény elkövetése idején abortív pathológiás részegség állapotában volt, amelynél fogva cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében közepes fokban, az akaratának megfelelő magatartásában pedig súlyos fokban korlátozva volt.
Amennyiben C. G. sértettnek nem sikerül elugrania, a villa fémrésze a hasfalon is áthatoló súlyosabb sérülést okozott volna.
A megyei bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta. A tényállás megállapításával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a végzésében egyetértett azzal az ítéleti megállapítással, mely szerint a terhelt vasvillával szúró mozdulatot végzett, s ennek során szenvedte el C. G. sértett a 8 napon belül gyógyuló sérülést. Iratellenesség folytán azonban megalapozatlannak találta azt a megállapítást, amely szerint a terhelt nagy erővel, célzottan szúrt a sértett felé, ezért ezt a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kirekesztette az irányadó tények köréből.
A bírósági határozatok ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa nem találta alaposnak.
1. Tévesen hivatkozott a törvényességi óvás arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során hozott határozatában a büntetőeljárás szabályainak megsértésével helyesbítette az első fokú ítéletben megállapított tényállást.
Sem a kihallgatott tanúk vallomásában, sem az igazságügyi orvos szakértő véleményében nincs olyan adat, amely akárcsak következtetési alapként szolgálhatna egyrészt arra nézve, hogy a terhelt szúrása nagy erővel történt, másrészt, hogy az kifejezetten irányzott, célzott szúrás volt, sőt az eljárás során feltárt adatok éppen ennek az ellenkezőjére utalnak.
Az elsőfokú bíróság részéről az irányadó tények megállapítása szempontjából az intézkedő T. G. és S. B. tanúvallomása bizonyítékként nem volt figyelembe vehető. Az előbb említett rendőr a nyomozás során azt vallotta, hogy nem látta, amikor a terhelt a sértett felé szúrt, csupán hallomásból van erről tudomása, ezzel szemben a tárgyaláson olyan vallomást tett, hogy ha a sértett nem ugrott volna el a szúrás elől, a villa a testén áthatolt volna. S. B. pedig az egyéb bizonyítékokkal teljesen ellentétesen olyan vallomást tett, hogy a terhelt a feje fölé emelte a vasvillát s azzal három alkalommal szúrt a sértett felé.
Ezzel szemben C. G. sértett egybehangzóan adta elő a nyomozás során és a tárgyaláson a lényeges tényeket. A bíróság előtt történt kihallgatása során azt vallotta, hogy a terhelt vízszintesen, derékmagasságban tartotta kezében a vasvillát, majd kb. 40 cm-re felemelte, azt azonban nem tudta határozottan, hogy a terhelt szúrt, avagy ütött-e felé. Ebben a pillanatban reflexszerűen 40 cm-re hátra, majd gyorsan oldalra lépett. Eközben ingzubbonya reccsent, amelyen függőleges irányban néhány cm hosszúságú szakadás, az ennek megfelelő helyen pedig a gyomortájékon egy enyhén vérző karcolás keletkezett, amelyet csak utólag észlelt. Határozottan állította, hogy csak egyszer tett felé a terhelt szúró vagy ütő mozdulatot.
A törvényességi óvás az álláspontjának alátámasztásaként kellő ténybeli alap nélkül hivatkozik az igazságügyi orvos szakértő szakvéleményére és a bírósági tárgyaláson tett egyes megállapításainak téves értelmet tulajdonít. Az orvos szakértő – a sértett sérülésének megvizsgálása után – úgy nyilatkozott, hogy a kb. 3,5 cm hosszú karcolásból eredő bőrsérülés létrejöhetett úgy, hogy a terhelt felülről lefelé irányuló erőteljes csapást végzett a sértett felé, de létrejöhetett úgy is, hogy szúró mozdulatot tett, amely elől a sértett félreugrott. A szakértő szerint a sérülés keletkezési módját illetően a ruházatból lehet következtetést levonni: ha a ruházaton kicsi a sérülési felület, az szúró mozdulatra utal, míg abban az esetben, ha nagyobb a ruházat folytonossági hiánya, ez egyértelműen ütés leadására nyújt következtetést. A bírósági tárgyalási jegyzőkönyvből megállapíthatóan a szúró mozdulattal való végrehajtás is bemutatásra került, s a szakértő erre vonatkozóan tette azt a megállapítást, hogy a bemutatott helyzetből arra is következtetni lehet, hogy lendület folytán a villa bélsérülést és hashártyasérülést okozott volna. Végül arra vonatkozóan határozott véleményt nyilvánított az orvos szakértő, hogy a súlyosabb sérülés veszélye mindenképpen fennállott.
Az eljárás fenti adataiból nyilvánvaló, hogy nincs olyan bizonyíték, amely szerint a szúrás nagy erővel, célzottan történt volna, sőt éppen a sértett ruházatán észlelt szakadás terjedelme és iránya alapján – az orvos szakértői véleményre figyelemmel – sokkal inkább arra vonható következtetés, hogy a terhelt nem szúró, hanem ütő mozdulatot tett a sértett felé. Helyesen állapította meg ezért törvényességi óvással megtámadott végzésében a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság ítéletének tényállása ebben a vonatkozásban a Be. 239. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt iratellenességi hibában szenved, és ezért a tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a törvénynek megfelelően helyesbítette.
2. Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy az eljárt bíróságok a terheltnek C. G. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményét – a Btk. 156. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel, a felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettével bűnhalmazatban – helyesen minősítették a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. fordulatában meghatározott súlyos testi sértés bűntette – Btk. 9. §-a szerinti – kísérletének.
Téves a törvényességi óvásnak az a megállapítása, amely szerint a terheltnek az említett cselekménye emberölés bűntette kísérletének a megállapítására nyújt alapot.
A Legfelsőbb Bíróság 4. számú irányelve szerint az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntette kísérletének a testi sértéstől való elhatárolása kérdésében az adott ügyben feltárt tényezőknek összefüggéseikben történő gondos elemzése alapján lehet állást foglalni. Külön figyelmeztet az irányelv annak az álláspontnak a veszélyére, amely a konkrét tudattartalom vizsgálata helyett pusztán az elkövetés eszközének életveszélyes jellegéből, avagy a sérülés helyéből von le következtetést az elkövető szándékára.
Az adott esetben az abortív pathológiás részegség állapotában levő terhelt az esti órákban rosszul megvilágított helyen, nem nagy erővel s nem életfontosságú testrészére irányzottan, ütő mozdulatot tett a sértett felé vasvillával, § s ennek során annak hasfalán alig vérző karcolásos sérülést okozott. Ilyen körülmények között nincs alap annak megállapítására, hogy a terhelt tudatában valójában felmerült a halálos eredmény bekövetkezésének képzete, s ebbe belenyugodva cselekedett.
Ugyanakkor azonban az orvos szakértői szakvélemény adataival is kellőképpen alátámasztott így megalapozott az a megállapítás, amely szerint a terhelt által említett módon használt és különösen veszélyes eszközzel történt ütő mozdulat esetén is fennállott az esetleges súlyosabb testi sérülés bekövetkezésének objektív lehetősége, s ezt a terhelt tudata átfogta, egyszersmind azonban belenyugodott az ilyen súlyosabb következmények bekövetkezésébe. Ezért a cselekménynek – a hivatalos személy elleni bűncselekményen felül – súlyos testi sértés bűntette kísérleteként értékelése törvényes.
3. Végül alaptalan a törvényességi óvás a büntetést kiszabó rendelkezés ellen irányuló részében is.
Kétségkívül a terhelt korábban már három esetben állt a bíróság előtt: 1967-ben garázdaság bűntette miatt – végrehajtásában felfüggesztett – 3 hónapi szabadságvesztésre ítélték, majd 1970-ben és 1974-ben pénzfőbüntetéssel sújtották gondatlan veszélyeztetés vétsége, illetőleg garázdaság bűntette miatt. Ezeknek az elítéléseknek a hátrányos következményei alól mentesült. Ezt a körülményt az eljáró bíróságok a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel jelentős nyomatékkal értékelték súlyosító körülményként nemkülönben azt is, hogy a terhelt a jelen cselekményét ugyancsak szeszes ital hatása alatti állapotban valósította meg. A halmazatot és az ilyen jellegű erőszakos bűncselekmények helyi elszaporodottságát is helyesen értékelték súlyosító körülményként.
Ugyanakkor azonban a terheltnek eltartásában álló kétgyermekes, családos állapota és beszámítási képességének közepes fokú korlátozottsága nyomatékos enyhítő körülményként jelentkezett. Ugyancsak enyhítőként kell értékelni a terheltnek korábbi balesetéből származó rokkant állapotát {maradandó koponya- és lábsérülése).
A cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára és az intézkedő rendőrökkel szembeni durva támadásra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság még a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének d) pontja alkalmazását sem látta indokoltnak, s úgy ítélte meg, hogy az elkövetéskor csökkent beszámítási képességgel rendelkező terhelttel szemben az 1 évi szabadságvesztés szükséges, egyszersmind azonban elegendő is ahhoz, hogy – a megfelelő súlyú mellékbüntetések együttes hatásának eredményeképpen – véglegesen visszatartható legyen a jövőben hasonló jogsértő cselekmények elkövetésétől. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 313/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás