BK BH 1977/226.
BK BH 1977/226.
1977.06.01.
I. A tárgyalás előkészítő szakában bizonyítás nem vehető fel és annak eredményeként az eljárás nem szüntethető meg [Be. 170. §].
II. Pótnyomozás elrendelésének van helye, ha előreláthatóan további, egyelőre nem ismert bizonyítási eszközök felkutatása is szükséges [Be. 171. §].
A megyei főügyészség vádiratot nyújtott be a megyei bírósághoz különösen nagy kárt okozó hűtlen kezelés bűntette és egyéb bűncselekmények miatt. Az ügynek 17 vádlottja van.
Az elsőfokú bíróság eljáró tanácsának elnöke a nyomozási eljárásban véleményt nyilvánító két szakértőt “a szakvéleményükkel kapcsolatos, illetve az abban foglaltakra vonatkozó felvilágosítás” céljából meghallgatta. Ezt követően a megtartott előkészítő ülésen meghozta a 3. sorszámú végzést, amellyel a vádirat VII. pontjában foglalt cselekmények vonatkozásában az I. r. és V. r., valamint a III. r. vádlott ellen indított eljárást a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette, mert álláspontja szerint a vád tárgyává tett cselekmények nem bűncselekmények.
Ugyanebben a végzésben a vádirat a IV. és V. pontjában vád tárgyává tett bűncselekmények tekintetében a Be. 171. §-ának (1) bekezdése alapján pótnyomozást rendelt el.
I. A 3. sorszámú végzés ellen az eljárást megszüntető rendelkezés miatt bejelentett fellebbezés alapos.
A tárgyalás előkészítésének szakaszára vonatkozó eljárási szabályokat a Be. VIII. fejezete tartalmazza. Ezek sem a tanács elnöke, sem a bíróság részére nem teszik lehetővé bizonyítás felvételét. Ezt a fejezethez fűzött miniszteri indokolás külön is kiemeli.
Az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke tehát megsértette a fenti eljárási szabályokat, amikor a két szakértőt meghallgatta. Minthogy pedig a bíróság a 3. sorsz. végzés eljárást megszüntető rendelkezését részben ennek a bizonyításnak az anyagára alapította, a végzés – e részében – ugyancsak eljárási szabálysértést tartalmaz.
Ez az eljárási szabálysértés – az adott körben – a bűnösség megítélése szempontjából lényeges volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a 3. sorszámú végzést e részében, a Be. 268. §-ára figyelemmel, a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot arra utasította, hogy az eljárást ebben a vonatkozásban is folytassa.
II. 1. Az ügyész fellebbezésében a 3. sorszámú végzést azért is támadta, mert álláspontja szerint az a pótnyomozás elrendelésével megsértette a Be. 171. §-ának (1) bekezdésében foglalt eljárási szabályt. A fellebbezésben kifejtettek szerint részben felesleges a további bizonyítékok beszerzése (vádirat V. pont), részben pedig a még szükséges bizonyítás jelentős nehézség nélkül felvehető a tárgyaláson (vádirat IV. pont).
A fellebbezés e részében nem alapos.
A Be. 171. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállás teljes felderítése érdekében pótnyomozást rendelhet el és az ügy iratait visszaküldheti az ügyésznek, ha további bizonyítási eszközöket kell felkutatni, vagy ha a szükséges bizonyítást a tárgyaláson csak jelentős nehézséggel lehetne felvenni.
A vádirat IV. pontjában vád tárgyává tett cselekmények tekintetében elrendelt pótnyomozás során nagy mennyiségű menetlevelet kell a végzésben megjelölt szempontból átvizsgálni. A pótnyomozást azonban nem csupán a bizonyítás tárgyaláson való felvételének a nehézségi foka teszi indokolttá, hanem elsősorban az a körülmény, hogy annak várható eredményeként – esetleg előre még nem is látható irányokban – az eljárás eddigi folyamán még fel nem tárt újabb bizonyítékok felkutatása is szükségessé válik. Minthogy pedig az ilyen – előre ki sem számítható irányú és terjedelmű – bizonyítás csak pótnyomozás keretében folytatható le, az elsőfokú bíróság ebben a vonatkozásban nem sértette meg a Be. 171. §-ának (1) bekezdésében foglalt eljárási szabályt.
A kifejtettek a vádirat V. pontjával kapcsolatos fellebbezési érvelés tekintetében is irányadók. A pótnyomozás feladataként megjelölt bizonyítás itt ugyancsak számos további, jelenleg még fel sem ismerhető bizonyíték megszerzését teheti szükségessé, amelyek a szóban forgó cselekmények jogi megítélése (a bűnösség, a minősítés, a büntetéskiszabás) szempontjából meghatározó jelentőségűek lehetnek, s így a vád kereteire, tartalmára is kihatnak.
2. A Be. 16. §-ának (1) bekezdése a nyomozó hatóságok feladatává teszi a bűncselekmények gyors és alapos felderítését. Az ügyész feladata – a Be. 17. §-a értelmében – egyebek között a vádemelés, a bíróságé pedig, a Be. 20. §-ának (1) bekezdése szerint, az igazságszolgáltatás, amelynek során dönt a terhelt, büntetőjogi felelősségéről. Az eljárási feladatok megoszlásának alapelvéből folyóan azonban a bíróság csak olyan cselekmény alapján dönthet a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről, amelyet a vád tartalmaz [Be. 9. § (2) bek.].
Ezek a törvényi rendelkezések nagy vonalakban körülhatárolják az eljáró hatóságoknak a büntetőeljárás mechanizmusában kijelölt funkcióit. A nyomozó hatóság alapvető feladata a bizonyítékok összegyűjtése, a bíróságé pedig az így összegyűjtött bizonyítási anyagnak – a törvényes vád keretei között – a kontradiktorius tárgyalás eljárásjogi biztosítékai mellett való közvetlen megvizsgálása és ennek alapján a büntetőjogi felelősséget eldöntő határozat meghozása.
A büntetőügyekben eljáró hatóságok funkcióinak ezt az elhatárolását elvileg nem érintik a törvénynek azok a rendelkezései, amelyek értelmében a bíróság bizonyos esetekben maga vehet fel olyan bizonyítást, amelyet a nyomozási szakaszban elmulasztottak (Be. 206. §, 240. §, 271. §) E rendelkezések csupán pergazdaságossági megfontoláson alapuló kivételek annak a megakadályozását célozzák, hogy az eljárás befejezése indokolatlan pótnyomozás elrendelése folytán késedelmet szenvedjen:
Ha azonban a nyomozó hatóság olyan bizonyítékok összegyűjtését mulasztotta el, amelyek megszerzése a tárgyalási szakaszban sem lehetetlen ugyan, de – figyelemmel a nyomozó hatóságok nagyobb mozgékonyságára, tágabb intézkedési lehetőségére – a nyomozás során könnyebben, célszerűbben, gyorsabban vihető keresztül, vagy ha – mint az adott esetben – a hiányzó bizonyítás lefolytatása előreláthatóan további, egyel re nem ismert bizonyítási eszközök felkutatását is szükségessé teszi, akkor már a pergazdaságossági érdek éppen a bírósági szakaszban való bizonyítás-felvétel ellen szól.
3. Minthogy tehát a 3. sorszámú végzés pótnyomozást elrendelő része ellen bejelentett fellebbezés nem alapos, a Legfelsőbb Bíróság a végzést e részében, a Be. 268. §-ára figyelemmel, a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf Bír. Bf. III. 150/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás