PK BH 1977/23.
PK BH 1977/23.
1977.01.01.
Házasságkötési szándékkal folytatott közös gazdasági tevékenységre – ha a házasságkötés meghiúsul – a polgári jogi társaságra irányadó jogszabályokat kell alkalmazni [Ptk. 575. §, 576. §, 578. §].
A peres felek házasságot szándékoztak kötni egymással. Ennek érdekében az alperes nagyapja a saját házának két lakószobáját, a konyháját és fürdőszobáját a felek rendelkezésére bocsátotta. A felek a lakás berendezéséhez szükséges költségek biztosítása végett 1971. november 1-jétől takarítást vállaltak.
A takarítási munka 75% át a felperes végezte. Az így szerzett pénzből összesen 17 028 Ft-ot fordítottak a lakás berendezésére. A megvásárolt holmik közül 1000 Ft értékű a felperesnél, a többi az alperes birtokában van.
A felek közötti kapcsolat 1973 májusában megszakadt, és a köztük megkezdődött elszámolás nem vezetett eredményre.
A felek 1972 májusától kezdve minden második héten a hétvégét az alperes nagyapjának házában töltötték. Ilyenkor az alperes szülei is velük voltak. Közösen vittek ki élelmiszert, közösen főztek és étkeztek.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek kapcsolatuk felszámolása során a közösen szerzett vagyontárgyak megfelelő arányban való megosztását kérhetik a szerzéshez való hozzájárulásuk mértéke szerint. Figyelemmel arra, hogy a közösen vállalt takarítást nagyrészt a felperes végezte, a bíróság a hozzájárulás arányát a felperes javára kedvezőbben, 75-25 % ban határozta meg. A bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a közösen szerzett lakásberendezési tárgyak értéke 17 028 Ft, amelyből a felperesre 12 771 Ft jut. A bíróság 5530 Ft értékű tárgy természetbeni kiadására kötelezte az alperest. Ezenfelül kiszámította, hogy a peres felek közösen a másodállásban végzett takarításért összesen 30 600 Ft-ot vettek fel. Számításba vette, hogy ebből mit fordítottak a közös költségekre (fűtés, villany tv-díj), élelmiszer-fogyasztásra, rezsire és mit éltek fel közösen. A közüzemi költségeket csak 25%-ban találta a felperessel szemben megállapíthatónak. Ezenkívül megállapította, hogy a lakásban a felperes takarított, mosott és ezért 2800 Ft-ot a javára írt. Az elszámolás eredményeként a bíróság a természetben kiadandó vagyontárgyakon kívül még 13 649 Ft megtérítésére is kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felek a közös szolgáltatásokat házasságkötés reményében teljesítették. A házasság azonban köztük nem jött létre, azért a közös tevékenység kifejtésével kapcsolatos szerződést a felperes jogosult volt a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján megtámadni, így a Ptk. 237. §-a értelmében az eredeti állapotot kell helyreállítani, és mindegyik félnek vissza kell adnia a másiknak azt, amit az érvénytelen szerződés alapján kapott.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek közösen vállaltak másodállásban takarítási munkát azért, hogy a tervezett közös otthonukat majd berendezzék. Lényegében tehát arra vállaltak egymással szemben kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet igénylő közös céljuk elérése – a lakásberendezési tárgyak megszerzése – érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges anyagi eszközöket, így a másodállásból származó keresetüket is, közös rendelkezésre bocsátják. Ezért a felek közötti jogviszonyra a polgári jogi társaság szabályait (Ptk. XLVI. fejezet) kell alkalmazni. A Ptk. 576. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felek közötti társaság megszűnt, mert a felek elhidegültek egymástól, így a közös cél elérése, vagyis a közös otthon létrehozása többé már nem lehetséges. Ezért a Ptk. 578. §-ának (1) bekezdése értelmében végelszámolásnak van helye. A közös tevékenység-eredményeként szerzett ingóságokat a Ptk. 578. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó 575. §-ának (1) bekezdése szerint a nyereség és a veszteség elszámolására vonatkozó szabályok szerint, a vagyoni hozzájárulás arányában kell a felek között megosztani.
A peres feleknek közös tartozásuk nincs:
Ezért a nyereséget kell közöttük megosztani. Nyereségnek csupán a polgári jogi társaság megszűnésekor meglevő vagyontárgyakat lehet tekinteni. Ezeknek értéke az elsőfokú bíróság megállapítása szerint – a beszerzéskori értéket számítva –17 028 Ft. Ennek a 75%-a illeti meg a felperest, mert a peres felek közreműködésének aránya a bíróság mérlegelése alapján a felperesre kedvezőbben 75-25 %-ra tehető. Ez kitesz 12 771 Ft-ot.
Megállapította azonban a bíróság azt is, hogy 1000 Ft értékű ingóság a felperes birtokában van, ezért a felperes jogos követelése csak 11 771 Ft. A bíróság természetben viszont kiadni rendelt 5530 Ft értékű ingóságot, így pénzben már csak 6241 Ft térítendő meg. A további 7408 Ft megtérítésére vonatkozó igény és marasztalás megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság indokolatlanul nem vonta le a közösen szerzett ingóságok után a felperest megillető összegből azt az 1000 Ft-ot, amely érték a tényállás szerint a felperes birtokában van.
A bíróság minden alap nélkül kötelezte az alperest a közösen felélt összegből 6825 Ft, illetőleg a közüzemi költségek és a közös élelmezés költségeiből a felperes terhére számított 3218 Ft levonásával 3607 Ft megtérítésére. A közösen használt összeget ugyanis nem lehet sem nyereségként, sem veszteségként elszámolni. Nem veszteség, mert a közös jövedelem fedezte, és nem is nyereség, mert nincs meg, a felek azt elköltötték.
Nem is indokolta meg a bíróság, hogy az alperes milyen alapon köteles a közösen elköltött összeg 75%-át a felperesnek megtéríteni. A jogerős ítélet sem azt állapította meg, hogy ezt az összeget egyedül az alperes költötte el, vagy hogy ez az összeg az alperesnél maradt, hanem csak azt, hogy közösen költötték el. Azt pedig ma már teljesen lehetetlen megállapítani, hogy ebből az összegből ki költött többet, ki használta fel az összeg nagyobb részét. Ugyanígy indokolatlan volna a közüzemi költségekből és az élelmezési kiadásokból bármilyen összegnek az alperes javára történő elszámolása is.
Végül megalapozatlan a felperes javára takarítás és háztartási egyéb munka címén 2800 Ft megítélése. A felek kölcsönösen teljesítettek egymásnak olyan szolgáltatásokat, amelyeket jelenleg már lehetetlen elszámolni. Ezért indokolatlan személyes szolgáltatások címén 2800 Ft elszámolása a felperes javára is. Ilyen alapon ugyanis használati díjat lehetne megállapítani az alperes javára azon a jogcímen, hogy a felek közösen használták az alperes nagyapjának házát vagy a közös együttműködés alatt végzett szobafestésből a perbeli időszakra eső arányos költséghányadot. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 073/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás