• Tartalom

PK BH 1977/230.

PK BH 1977/230.

1977.06.01.
A szövetkezet és tagja között létrejött munkamegállapodás bírósági úton a Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján nem módosítható [1971. évi 32. sz. tvr. 22–24. §; Ptk. 241. §].

A felperes mint az alperes szövetkezet tagja, a községi fürdőben az alperes szövetkezet által üzemeltetett férfi és női fodrászüzemben egyedül dolgozik ún. gebines rendszerben. 1974. január 1-jétől a felperes által az alperes szövetkezetnek fizetendő havi átalányösszeget az előző évi forgalom alapulvételével 749 Ft-ban állapították meg (más adat szerint 849 Ft-ban), amely magában foglalja a szövetkezetet illető munkabér-részesedést, a felperest terhelő társadalombiztosítási járulékot, illetményadót, az üzleti berendezés használati díját, a központi hozzájárulás és a nyugdíjjárulék összegét. Az átalányon felüli bevétel kizárólag a felperest illette.
Az alperes szövetkezet 1974. szeptember 1-jétől a felperes részére is folyósította a 31/1974. (VII. 15.) MT sz. rendeletben meghatározott havi 50 Ft munkadíj-kiegészítést, ennek fizetését azonban 1975. március 1-jétől kezdődően azzal az indokolással szüntette meg, hogy a gebines elszámolási rendszerben a dolgozók részére nem fizethető kiegészítés.
A felperes ez ellen az intézkedés ellen az alperes szövetkezet döntőbizottságához fellebbezett, a döntőbizottság azonban a fellebbezést elutasította. A döntőbizottság a határozata indokolásában utalt az OKISZ Értesítő 1975. februári számában közzétett közleményre is, amely szerint az ún. gebinesek részére nem jár munkadíj-kiegészítés, nincs akadálya azonban annak, hogy a felek a munkamegállapodást módosítsák, ha az átalányösszeg megállapítását befolyásoló lényeges változás áll be.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek között fennálló munkamegállapodási szerződést 1975. március 1-jével akként módosította, hogy a felperes által az alperesnek fizetendő havi átalány összegét 749 Ft-ról 699 Ft-ra szállította le. Az ítélet indokolása szerint az alperes által említett indokokból a felperesnek nem jár ugyan munkadíj-kiegészítés, figyelemmel azonban arra, hogy az egyes közszükségleti cikkek árában olyan változás történt, amelyre tekintettel a Minisztertanács bérkiegészítés fizetését rendelte el, a Ptk. 241. §-a alapján a felek munkamegállapodása módosításának volt helye.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes szövetkezet fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felek által kötött munkamegállapodást követően a felperes munkavégzéséhez szükséges egyes anyagok áraiban lényeges emelkedés történt, ebben a speciális esetben pedig indokolt volt az átalányösszeg csökkentése attól függetlenül, hogy a felperes gebinesként dolgozik az alperesnél.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az alperes szövetkezet tagja, és azért a tagsági viszonyával kapcsolatos kérdésekben a szövetkezetről szóló jogszabályok az irányadók. A felek által kötött munkamegállapodás módosítására tehát az eljárt bíróságoknak a Ptk. 241. §-a alapján nem volt törvényes lehetőségük.
A munkamegállapodás bírósági úton történő módosítására a szövetkezeti jogszabályok nem adnak lehetőséget. Az 1971. évi 32. sz. tvr. 22. §-a szerint a tagsági munkavégzéssel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a jogszabályok keretei között a szövetkezet alapszabálya, más belső szabályzatai és a munkamegállapodás határozzák meg. A 23. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a munkamegállapodásban meg kell határozni a tag munkakörét és személyi alapdíját. A 24. § (1) bekezdésében foglaltak szerint továbbá a munkamegállapodást a tag és a szövetkezet közös megegyezéssel bármikor módosíthatják.
Sem az említett, sem más szövetkezeti jogszabály nem jogosítja fel a bíróságot a munkamegállapodás módosítására. A bíróság tehát tévesen szállította le a felperes által az alperesnek fizetendő átalány összegét.
Mivel a felperes keresetét a 31/1974. (VII. 15.) MT sz. rendeletre alapította, a rendelet alkalmazhatósága kérdésében az új eljárás keretében tényállást kell megállapítani és annak eredményéhez képest dönteni.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az átalányként fennmaradó összeget egyébként a jogerős ítélet megalapozatlanul állapította meg havi 699 Ft-ban. Az átalányösszeg ugyanis az 1974. évtől kezdődően a felperes előadása szerint 849 Ft, az alperes előadása szerint pedig 749 Ft volt és az eltérés okát a bíróság nem tisztázta. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 617/1976. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére