PK BH 1977/231.
PK BH 1977/231.
1977.06.01.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját ért üzemi baleset miatt megállapított járadéknak a körülményekben utóbb bekövetkezett lényeges változásra alapított felemelése iránt indított tagsági vitában a hat hónapnál régebben lejárt időre történő érvényesítésre és a határidő elmulasztásának kimentésére a munkaviszonyban álló dolgozókra érvényes rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni [35/1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 133. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 218. §; 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 8. §, 13. §].
A felperes termelőszövetkezeti tag volt és e minőségben 1965. január 18-án az alperes irányítása mellett végzett közös munka során üzemi balesetet szenvedett, gyakorlatilag teljesen ma vakult, a munkaképesség-csökkenése eléri a 90%-ot. A társadalombiztosítási szervek havi 628 Ft rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg részére, s ezenfelül a bíróság az alperest 1971. október 1-jétől kezdődően havi 788 Ft járadék fizetésére kötelezte. Ennek összegszerű megállapításánál abból indult ki, hogy a felperes átlagkeresete havi 1090 Ft lett volna, amihez járul még az állatnevelésből és háztáji munkákból eredő havi 306 Ft jövedelem. Ezzel szemben az 1969–1971. években a felperes havi 618–630 Ft rokkantnyugdíjat kapott – a különbözet a megítélt járadék.
A felperes 1975. július 23-án kérelemmel fordult az alperes vezetőségéhez, amelyben 1972. július 1-jétől kezdődően havi 1248 Ft-ra kérte felemelni a járadékot. Miután kérelmét elutasították, panasszal fordult a szövetkezeti döntőbizottsághoz. Ez utóbbi a járadékot 1972. július 1-jétő1 havi 848 Ft-ra emelte fel, mert a felperesnek havi 852 Ft a rokkantsági nyugdíja, a szövetkezettől havi 788 Ft járadékot kap, e kettő együtt 1640 Ft, míg a termelőszövetkezeti átlagos jövedelem ebben az időszakban havi 1700 Ft volt. Tényként állapította meg a határozat, hogy a felperes a termelőszövetkezettől 1600 □-öl háztáji földet kap, ami lényegesen növeli a jövedelmét, ha azt a családtagjaival megműveli vagy részesműveléssel hasznosítja.
A felperes keresetében a határozat megváltoztatásával az eredeti kérelmének megfelelően, vagyis 1972. július 1-jétől kezdődően a korábbi bírói ítéletben megállapított havi 788 Ft helyett 1280 Ft járadék fizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság a szövetkezeti döntőbizottság határozatát annyiban változtatta meg, hogy a felperes baleseti járadékát 1975. február 1-jétől kezdődően havi 900 Ft-ra emelte fel, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperessel azonos munkakörben dolgozó tsz-tagok jövedelme 1700 Ft-ra emelkedett, de közben havi 892 Ft-ra emelkedett a felperes nyugdíja is. A kettő különbözete kereken 900 Ft. A baleseti járadék megállapítása óta emelkedett;a háztáji gazdaság jövedelme, de emelkedtek a ráfordított költségek is, a kettő kiegyenlíti egymást.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és a járadékának összegét 1972. augusztus 1-jétől kezdődően havi 1358 Ft-ban kérte megállapítani. Az alperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes havi járadékát 1164 Ft-ra, az első fokú perköltséget pedig 800 Ft-ra emelte fel azzal, hogy mindegyik fél maga viseli a másodfokú eljárásban felmerült saját költségét.
Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság helyesnek fogadta el az első fokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy emelkedett ugyan a háztáji föld jövedelme, de emelkedtek a ráfordítás költségei is, tehát a háztájiból származó havi jövedelme jelenleg is 306 Ft. Így 2006 Ft az a havi jövedelem, amelytől a felperes elesett. Ebből csak havi 842 Ft a levonható nyugdíj, mivel figyelmen kívül kell hagyni a nyugdíjkiegészítésként kapott havi 50 Ft-ot. A különbözet a felemelt havi 1164 Ft járadék. Ennek megállapításánál nem vehető figyelembe, hogy a felperes mikor éri el a nyugdíjkorhatárt. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére hivatkozva rámutatott, hogy a nyugdíjkorhatár elérésének nem feltétlen következménye a nyugdíjaztatás.
Alaptalanul kérte a felperes a fellebbezésben a járadékának 1972. augusztus 1-jétől való felemelését, mert a 4/1967. (VI. 8.) MüM sz. rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 12. §-ában foglalt rendelkezés nem alkalmazható a termelőszövetkezetekre, azokat nem kötelezi jogszabály járadékban részesülő balesetet szenvedett tagjaiknak nyilvántartására abból a célból, hogy a megállapított járadék felemelésének kérelmezésére felhívhassák tagjaikat.
A jogerős ítéletek az 1975. február 1-je előtti és havi 1164 Ft-ot meghaladó járadékra vonatkozó keresetet elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1971. évi 34. sz. tvr.-el módosított 1967. évi III. tv. (Tv.), valamint a 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet (R.) végrehajtása tárgyában kiadott 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet (Vhr.) 218. §-a értelmében a termelőszövetkezeti tagot ért sérelemmel okozott kárnak az említett jogszabályokban nem szabályozott kérdéseiben a munkaviszonyban álló dolgozókra érvényes rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Az R. 133. §-ának (4) bekezdése szerint a járadékszerű kártérítés megállapításánál jelentős körülményekben utóbb bekövetkezett, lényeges változás alapján mind a termelőszövetkezet, mind a károsult kérheti a megállapított kártérítés módosítását. A szövetkezeti jogszabályokból azonban hiányzik a 4/1967. (VI. 8.) MüM sz. rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 8. §-a (2) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy járadékot hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor lehet érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli. Ez a rendelkezés is alkalmazandó az adott esetben a Vhr. 218. §-ában foglaltak értelmében.
Ugyanígy alkalmazandó azonban az említett MüM számú rendelet 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy a sérelemért felelős vállalat a dolgozó bejelentése alapján köteles annak kárát megtéríteni. E bejelentés megtételére a vállalat köteles felhívni a dolgozó figyelmét, éspedig a sérelem bekövetkezését, illetőleg a munkaképtelenné válás esetén legkésőbb a felgyógyulást, a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén pedig legkésőbb a változást követő 30 napon belül.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint pedig az előbb részletezett felhívási kötelezettségnek a megszegése menti a dolgozónak a követelés késedelmes érvényesítésében jelentkező mulasztását, vagyis ilyen esetben a hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg is lehet kérni a járadék felemelését.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az említett MüM számú rendelet 12. §-át mellőzte és csak a kérelem előterjesztését megelőző hat hónapra állapított meg a felperes részére magasabb járadékot.
A szövetkezeti döntőbizottság határozatából és a felperes által az 1976. február 12-i tárgyaláson előadottakból kitűnően a termelőszövetkezet ez idő szerint is kiadja a felperes részére az 1600 □-öl háztáji földet. A bíróságoknak azt a megállapítását, hogy a háztáji föld jövedelmében 1971 óta nincs változás, mert nemcsak a jövedelem emelkedett, hanem a ráfordított munka költsége is és ehhez képest a tiszta jövedelem nem változott, ténybeli adatok nem támasztják alá.
Ennek a kérdésnek a tisztázásához olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, ezért ehhez a Pp. 170. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében szakértőt kellett volna kirendelni.
A járadék megállapítása szempontjából azonban nem is ez a lényeges, hanem a szakértő útján azt kellett volna tisztázni, hogy milyen értékű a háztáji föld megművelésére fordított munka, közelebbről mennyiben fedezi a háztáji megműveléséhez szükséges munkák jelenlegi költségeit az a havi 306 Ft, amelyet a másodfokú bíróság a korábbi ítéletével egyezően a háztáji földből és állattartásból származott jövedelem címén vett figyelembe. Ennek ismerete nélkül a havi 1164 Ft-ot meghaladó járadék kérdésében nem lehet megnyugtatóan dönteni. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 896/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás