PK BH 1977/24.
PK BH 1977/24.
1977.01.01.
Ha a tartásra jogosult utóbb szociális otthonba kerül, a tartási szerződés már nem tudja betölteni eredeti célját és rendeltetését életjáradéki szerződéssé való átalakítása esetén sem. Ezért a tartási szerződés megszüntetésének van helye [Ptk. 589. § (2) bek.].
A felperes 1972. szeptember 19-én az alperesekkel tartási szerződést kötött. Eszerint a felperes az ingatlana eszmei fele részének a tulajdonjogát az alperesekre ruházta át.
Az ingatlan másik fele része a felperes fiának tulajdona.
A felek közötti tartási szerződést az államigazgatási hatóság jóváhagyta. A tartási szerződéssel az alperesek a tulajdonjog megszerzése ellenében vállalták, hogy “az eltartottnak rendszeresen háromszori étkezést, takarítást mosást, fűtést biztosítanak, a fűtőanyagot megvásárolják, nevezettet gondozzák és ápolják, halála után pedig tisztességesen eltemettetik.” Az eltartott a szerződésben kikötötte magának, hogy nyugdíját megtarthatja, továbbá, hogy “az eltartott szőlő és egyéb földjeit az eltartókkal közösen dolgozzák meg és feles művelés alapján kezelik.”
A kezdeti családias kapcsolat a felek között 1973 júniusában megromlott. Az államigazgatási hatóság békítési kísérlete sem járt eredménnyel.
A felperes az 1973. augusztus 28-án benyújtott keresetlevelében a tartási szerződés “felbontását” kérte.
A peres eljárás folyamán 1973. november 24-én veszekedés és dulakodás közben a II. r. alperes tettleg bántalmazta a felperest, akinek a jobb kézfeje megsérült.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezve a járásbíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellően nem derítette fel. Adat van arra, hogy az első fokú ítélet óta az alperesek bántalmazták a felperest, s így a nevezettet az államigazgatási hatóság szociális otthonban volt kénytelen elhelyezni.
Az újabb eljárás során az elsőfokú bíróság a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé változtatta át és az alpereseket 1973. június 1-jétől kezdődően havi 700 Ft életjáradék megfizetésére kötelezte. Feljogosította a bíróság az alpereseket, hogy az 1974. július 31-ig lejárt 9100 Ft-ot, 1974. augusztus 1-jétő1 kezdődően, a felperesnek havi 300 Ft részletekben fizessék.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 500 Ft együttes első és másodfokú eljárási részköltséget.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése szerint, ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a kötelezett háztartásában való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés megszüntetését.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában, hogy a tartásra jogosult és az alperesek közötti ellentétek kiéleződésében az alperesek magatartása is közrehatott. Nem vették figyelembe a felperes idős korát és nem számoltak azzal, hogy “a gondozási kötelezettség az öreg korral járó bajok tűrésére is kiterjed”. Emellett az alperesek nem étkeztek együtt a felperessel, mert modorát kifogásolták. Előfordult, hogy az alperesek kizárták a felperest a lakásból és meggátolták a felperes hozzátartozóit abban is, hogy a felperest meglátogassák. Ezen túlmenően az alperesek megtiltották a felperes szobájában levő kályha kicserélését, bár a beállított kályha használata mellett a felperes fázott.
A bizonyítási eljárás adataiból is megállapítható, hogy a felek közötti viszony megromlása után a II. r. alperes meleg étellel sem látta el rendszeresen a tartásra jogosultat.
A felek közötti viszony megromlásában tehát jelentős szerepet játszott az alperesek alkalmazkodási készségének hiánya és az a tény, hogy a szerződésszerű szolgáltatások rendszeres és visszatérő jellegű teljesítését utóbb megszüntették.
A községi tanács v. b. titkára megállapította, hogy a békéltetés nem járt eredménnyel és ezért kezdeményezte a felperesnek a szociális otthonban történő elhelyezését.
A felsorolt tények azt igazolják, hogy a szerződő felek kölcsönös közreható magatartása folytán romlott meg a peres felek között a korábbi jó viszony. A szerződés nem tudta betölteni eredeti célját és rendeltetését, miután a felperes szociális otthonba került. A szerződés megkötésekor a felperesnek nyilvánvalóan az volt a szándéka és akarata, hogy a megszokott környezetben, saját otthonában kapja meg a szerződésben megjelölt szolgáltatásokat. A szociális otthonban történt elhelyezése után, a szerződéskötéskor a felperes által szem előtt tartott ezek a célok a tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatásával sem valósulhattak meg. Így a jogerős ítéletnek a szerződés módosítását tartalmazó rendelkezése törvénysértő.
Az adott esetben az előadott indokokra tekintettel a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződés megszüntetésének van helye.
Törvénysértő tehát mindkét fokú bíróságnak az az ítéleti döntése, amely szerint a tartási szerződés megszüntetése helyett annak életjáradéki szerződéssé történt átváltoztatásával a szerződést csupán módosították.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatta, a tartási szerződést megszüntette.
A Ptk. 589. §-ának (3) bekezdése szerint a szerződés megszüntetése esetén a bíróságnak hivatalból is gondoskodnia kell a felek megfelelő kielégítéséről.
A perben eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk folytán érdemben nem vizsgálták a felek megfelelő kielégítésénél számba jövő jelentős körülményeket, így az e részben szükséges tényállás további felderítése, egyben érdemi határozat hozatala végett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A jogerős ítélet meghozatala után a felperes 1975. június 5-én meghalt. A törvényességi óvás tárgyalása során a felperes fia a felperes jogutódaként perbe lépett s miután hagyatékátadó végzéssel igazolta jogutódi minőségét, ezért a Legfelsőbb Bíróság az eljárás átmeneti félbeszakadása után folytatta az eljárást és a rendelkező rész szerint határozott. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 457/ 1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás