GK BH 1977/240.
GK BH 1977/240.
1977.06.01.
Dolog (pl. szerelési anyag) szolgáltatására nem irányadó a szocialista szervezetek pénzköveteléseire megszabott egyéves elévülési határidő [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 33. §; Ptk. 316. §, 324. §, 326. § (1) bek., 117. §].
Az alperes egy 500 literes szeszfőző üst legyártását és szerelését vállalta a felperes részére 247 198 Ft vállalkozói díj ellenében. A felek ezt a szerződést 1969. szeptember 16-án módosították; abból a megrendelő kívánságára a szerelési munkát törölték. Az alperes 1969. december 11-én a felperesnek a szerződésben említett szeszfőzdei berendezést leszállította, nem adta át azonban azokat az anyagokat, amelyekre csak a berendezés szerelésénél lett volna szükség, s amelyek ellenértékét a szerződés ugyancsak tartalmazza. Ezeknek az anyagoknak az ellenértékét a per során meghallgatott szakértő 31 274 Ft-ra becsülte.
A felperes 1969 decemberében a vállalkozói díjat – a szerelési munkák 20 000 Ft-os ellenértékét kivéve – az alperesnek kifizette. A szerelési munkára végül is csak az 1971. évben került sor. A felperes ekkor állapította meg, hogy az alperes nem szállította le a berendezés felszereléséhez szükséges anyagokat. Ezért 1971. október 6-án felhívta az alperest ezeknek az anyagoknak utólagos leszállítására vagy az anyagok ellenértékének visszatérítésére. Ez a felszólítás azonban eredményre nem- vezetett. Ezt követően az 1971. december 10-én beadott keresetlevéllel indult meg a per, amelyben a felperes az említett anyagoknak haladéktalan leszállítására kérte az alperest kötelezni.
A perben az alperes azzal védekezett, hogy a szerelési anyagokat leszállította, egyébként pedig a kifizetett ellenérték elévülés folytán már nem követelhető vissza.
Az elsőfokú bíróság az alperest 29 999 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet szerint a felperes azzal, hogy a szerelési munkák ellenértékeként meghatározott 20 000 Ft-on felüli vállalkozói díjat kifizette, a szeszfőzdei berendezéshez szükséges összes anyag tulajdonjogát megszerezte. Ezért azok kiadását mint tulajdonos bármikor követelheti, illetőleg azok ellenértékének a megfizetése iránt keresetet indíthat.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az ítéletet azzal hagyta helyben, hogy a másodfokú eljárás során meghallgatott szakértő véleménye alapján a marasztalási összeget 31 274 Ft-ra és ennek 1971. december 7-től járó évi 15%-os kamatára emelte fel. Az ítélet indokolása szerint ezek az anyagok a berendezés összeszereléséhez voltak szükségesek, a felperes követelése tehát akkor vált esedékessé, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az alperes nem végzi el az összeszerelést. Ez pedig 1971. elején történt meg, amikor az alperesnek ilyen munkákkal foglalkozó részlege megszűnt. Ehhez képest pedig a felperes követelése nem évült el, mert mind az alperes teljesítésre irányuló felszólítása (1971. október 5.), mind pedig a keresetindítás (1971. december 10.) az elévülési időn belül történt.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett azzal az állásponttal, amely szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperest a felperest megillető tulajdonjogra hivatkozással marasztalta, mert a tulajdonjog megszerzéséhez a szerződés teljesítésére, a dolog átadására is szükség lett volna [Ptk. 117. § (2) bek.].
Nem fogadta el azonban a törvényességi óvásnak azt az álláspontját, hogy az 1969. szeptember 16-án felvett jegyzőkönyvben foglalt szerződésmódosítás folytán a felperes az eredeti szerződés szerinti szerelési anyagok szolgáltatását – a 227 198 Ft kifizetésének időpontjában, 1969 decemberében – már nem követelhette, s az alperest ilyen szolgáltatási kötelezettség nem terhelte.
Az adott esetben a felek között olyan értelemben jött létre a vállalkozási szerződés, amely szerint a szereléshez szükséges anyagot a vállalkozó szállítja. Nem volt törvényi akadálya annak, hogy a felek a szerződést az eredeti tartalommal megkössék, de annak sem, hogy azt részben és kizárólag a munkavégzésre vonatkozó részében módosítsák, illetőleg e részben a szerződést közös egyetértéssel felbontsák [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 33. §].
Okszerűen következik ebből az is, hogy az eredeti szerződésnek az a része, amelyre a módosítás (a részleges felbontás) nem vonatkozott, hatályában fennmaradt, és megillették a szerződő feleket a szerződésben biztosított jogok és terhelték az abban foglalt kötelezettségek.
Az alperes a szállítási kötelezettségének csak részben tett eleget. A törvényességi óvás a jogerős ítéletnek az idevonatkozó ténymegállapítását nem érinti.
Igaz ugyan, hogy a felperes a hiányos (részleges) teljesítést jogfenntartás nélkül elfogadta, de ennek a Ptk. 316. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel – szocialista szervezetek egymás közötti szerződései esetében – nincs jelentősége, tehát nem szűnt meg a felperesnek az a joga, hogy a szerződés maradéktalan teljesítését követelje. Ez a felperesi követelés pedig nem pénz, hanem dolog szolgáltatására irányult és erre nem vonatkozik a Ptk. 324. §-ában meghatározott, a pénzkövetelésekre megállapított egyéves elévülési idő.
A felperes követelése akkor fordult át pénzköveteléssé, amikor az alperes 1971. január 11-én kelt levelében közölte a felperessel, hogy az alperes a perbeni szerződés tárgyával foglalkozó rézműves üzemét megszüntette és az üzem körébe tartozó szolgáltatásra további kötelezettséget nem vállalt [Ptk. 326. § (1) bek.]. Ehhez az időponthoz képest – az egyéves elévülési határidőn belül az 1971. október 6-án kelt felszólítással, majd az 1971. december 10-én benyújtott keresetlevéllel a felperes az igényét érvényesítette. Nem törvénysértő tehát a jogerős ítéletnek az a rendelkezése, amely az alperesnek az elévülésre alapított kifogását elutasította és az alperest a le nem szállított anyagok, a szakértő által megállapított ellenértéknek a visszafizetésére kötelezte.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvást elutasította. (Legf. Bír. G. P. törv. IX. 31 177/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás