GK BH 1977/245.
GK BH 1977/245.
1977.06.01.
A hatáskör szempontjából a megbízó vételár-követelése az export bizományossal szemben pénzbeli ellenszolgáltatás megfizetésére (behajtására) irányuló igénynek minősül [Pp. 366. § (4) bek.; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 27. § (3) bek.].
A felperes megbízó kérelmére az elsőfokú bíróság által 7 979 652 Ft és kamata iránti kibocsátott fizetési meghagyással szemben az alperes külkereskedelmi vállalat bizományos ellentmondással élt. Később az így megindult pernek a Pp. 366. §-a (4) bekezdésének c) pontja alapján a Legfelsőbb Bírósághoz való áttételét kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes hatásköri kifogását végzéssel elutasította, és a per érdemi tárgyalását rendelte el.
Az alperes az első fokú végzés ellen fellebbezett, amelyben annak megváltoztatásával hatásköri kifogása alaposságának a megállapítását kérte. Kifejtette, hogy a felperes megbízó a bizományi szerződés alapján követeli tőle, hogy a külföldre kiszállított termékének ellenértékével számoljon el és a vételárat a részére adja ki. A felek jogviszonyában a bizományos szolgáltatásának ellenértéke csak a bizományi díj, a perbeli követelés pedig nem erre, vagyis nem a szerződés alapján járó ellenértéknek a megfizetésére, hanem a bizományosi elszámolásra irányul. A felperes követelése tehát pénzkövetelés ugyan, de annak tárgya nem a felek szerződése alapján járó pénzbeli ellenszolgáltatás, ezért a Pp. 366. §-a (4) bekezdésének c) pontja alapján – a pertárgy értéke szerint – a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes tévesen értelmezi a Pp. 366. §-ában foglalt rendelkezéseket. E rendelkezések szerint nem tartozhatnak a Legfelsőbb Bíróság első fokú hatáskörébe a szerződés alapján járó pénzbeli ellenszolgáltatás megfizetésére (behajtására) irányuló ügyek.
A perbeli követelés tárgya a felperes megbízó által bizományi értékesítésre átadott áru ellenértéke, amelyet az alperes bizományos a saját nevében, de a megbízó javára megkötött külkereskedelmi szerződés alapján a külföldi vevőtől behajtani és a felperes részére kiszolgáltatni köteles [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 27. § (3) bek.]. A követelt összeg tehát pénzbeli ellenszolgáltatás, függetlenül attól, hogy azt a felperes megbízó nem közvetlenül a külföldi vevőtől, hanem a vele kötött szerződés alapján a bizományostól követeli. Az előbb említett jogszabály alkalmazása szempontjából ugyanis a pénzkövetelést (ellenszolgáltatást) annak a jellege és nem a peres felek közötti jogviszony szerint kell megítélni. A perbeli követelés nem veszítette el az ellenérték jellegét annak a következtében, hogy bizományi szerződés folyományaként jár az alperestől. A bizományos ugyanis saját nevében, de az adott esetben az eladó megbízó javára kötött külkereskedelmi szerződést. Amit tehát a felperes megbízó követel, a lényegét tekintve pénzbeli ellenszolgáltatás. Ez következik abból is, hogy a peres felek között a bizományi szerződés eladási külkereskedelmi szerződés megkötését célozta. Így a Pp. 366. §-a (4) bekezdésében foglalt kivételt megállapító (kizáró) rendelkezés hatálya alá esik, és ennek megfelelően a pénzbeli ellenszolgáltatás megfizetésére irányuló kereset elbírálása – a pertárgy értékétől függetlenül – a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú végzést a Pp. 259. §-a, valamint 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 294/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás