PK BH 1977/25.
PK BH 1977/25.
1977.01.01.
Ha a szociálpolitikai kedvezmény összegét vissza kell fizetni, azt a házastársi vagyonközösség megszüntetése keretében a vagyonátruházási illeték összegének megállapításánál teherként kell figyelembe venni [7/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 7. §; 4/1971. (II. 8.) PM–ÉVM sz. r. 15. §; 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 27. §; 13/1974. (V. 18.) PM sz. r. 8. §].
A felperes és volt házastársa OTP értékesítésű öröklakást vásárolt. Az OTP 119 000 Ft kölcsönt, a felperes munkáltatója pedig 83 300 Ft vállalati lakásvásárlási kamatmentes kölcsönt folyósított.
A felperes és felesége házasságát a bíróság felbontotta. A volt házastársak a házastársi vagyonközösséget “házastársi közös tulajdon megosztási szerződés”-sel akként szüntették meg, hogy az ingatlan teljes egészében a felperes, míg az ingóságok a volt feleség tulajdonába kerültek. Rögzítették a felek a szerződésben azt is, hogy az ingóságok értéke 31 000 Ft, az ezt terhelő közös adósság 4000 Ft, továbbá hogy a felperesnek 10 000 Ft különvagyoni igénye van.
A felperes a szerződést illetékkiszabás végett bemutatta. Az első fokú illetékhivatal 29 240 Ft illetéket szabott ki. A felperes fellebbezése folytán az alperes az első fokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy 3400 Ft illeték törlését rendelte el. Az öröklakás forgalmi értékét 416 000 Ft-ban állapította meg a pénzügyi hatóság, az ingóságok értékét pedig 31 000 Ft-ban. Így a közös vagyon értéke 447 000 Ft, amelyből egy-egy házastárs jutója 223 500 Ft. A felperes különvagyoni igényére tekintettel, őt 233 500 Ft illeti a házastársi közös vagyonból. A megosztás folytán 416 000 Ft értékhez jutott, így 182 500 Ft többletet kapott a szerződés alapján. A felperes azonban a volt feleséget terhelő adósságból átvállalt 102 930 Ft-ot így a felperesnél jelentkező többlet mint ajándékozási illeték alapja 79 570 Ft. Ebből az összegből 10 000 Ft után 20%-ot, 40 000 Ft után 30%-ot, 29 600 Ft után pedig 40%-os illetéket szabott ki az alperes.
A felperes keresetlevelében az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy a szerződésben átvállalt terhekre figyelemmel vagyoni előnyhöz nem jutott, így illeték kiszabásának sem lett volna helye.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Azt állapította meg, hogy az alperes a több jogszabállyal módosított 11/1966. (VI. 26.) PM sz. rendelet 27. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján helyesen szabta ki az illetéket.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az első fokú ítéletet. Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi döntését és rámutatott arra, hogy a felperes és volt felesége részére az ingatlan vételekor biztosított 60 000 Ft szociális kedvezmény nem vehető teherként figyelembe, miután azt tartozásként a terhükre még nem mutatták ki.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A több jogszabállyal módosított 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 27. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetében vagyonátruházási illeték kiszabásának abban az esetben van helye, ha a megosztás folytán valamelyik tulajdonostárs a korábbi tulajdoni hányadának megfelelő értéknél nagyobb értékhez jut. A vagyonátruházási illetéket az értékkülönbözet alapulvételével kell kiszabni.
Házastársi vagyonközösség megszüntetése esetében az értékkülönbözetet az ingatlanok és ingók értékének figyelembevételével kell megállapítani. Az értékkülönbözet után az ügylet természetének megfelelő vagyonátruházási, illetőleg okirati illetéket kell fizetni. Ha valamelyik fél csak azért kap a közös vagyonból nagyobb részt, mert a közös tartozásból is többet vállalt át, és az átvállalt tartozás összege az értékkülönbözetet kiegyenlíti, illeték kiszabásának nincs helye.
Helyesen járt el mind az államigazgatási hatóság, mind a bíróság, amikor a fenti rendelkezések alkalmazásával vizsgálta a szerződés után kiszabható illeték alapját.
Törvénysértéssel mellőzték azonban az eljárt bíróságok, valamint az államigazgatási hatóság is a 60 000 Ft szociális kedvezménynek – illetőleg ennek a felperes volt feleségét terhelő 1/2 részének – teherként való figyelembevételét.
Az egyes lakásépítési formák pénzügyi feltételeiről és a szociálpolitikai kedvezményről szóló 7/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint az építtetőt (vásárlót) az öröklakás-értékesítés, valamint a családiház-építés kivételével az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyermeke és más családtagok után az építési költségből (eladási árból) szociálpolitikai kedvezmény illeti meg.
A (3) bekezdés szerint fiatal házaspár részére – kérelmére – a kedvezményt két gyermekig meg lehet előlegezni.
A kormányrendelet végrehajtása tárgyában kiadott 4/1971. (II. 8.) PM–ÉVM sz. együttes rendelet 15. §-ában írt rendelkezések szerint a kedvezmény megelőlegezésében részesült fiatal házaspárnak – amennyiben a gyermekeik a vállalt határidőben nem születnek meg – a megelőlegezett kedvezményt részben készpénzben, részben pedig a lakásépítési kölcsönhöz csatlakozóan vissza kell fizetnie.
A házastársi közös vagyon megosztása folytán a perbeli ingatlan kizárólag a felperes tulajdonába került, és ezzel kapcsolatban a terhek és kötelezettségek is átszálltak a felperesre.
A felperesnek és volt feleségének a házasság felbontásáig, illetőleg a házastársi közös vagyont megosztó szerződés megkötéséig gyermeke nem született. Ilyen módon az állam által megelőlegezett szociális kedvezmény a szerződés megkötésekor kölcsönként, tehát teherként fennállott, és a fent kifejtettek szerint azt teljes egészében a felperes köteles a továbbiakban megtéríteni, feltéve, hogy utóbb annak elengedésére nem kerül sor.
Tévesen alkalmazta az alperes a felperes terhére a 11/1966. (VI. 26.) PM sz. rendeletnek a 13/1974. (V. 18.) PM sz. rendelet 8. §-ával módosított 22. §-ában írt rendelkezéseket is. Az illetékkulcs alkalmazásánál az eljárt bíróságok is figyelmen kívül hagyták azt, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetését rendező megállapodásról van szó, amelynek vonatkozásában az illetékkódex is külön rendelkezik [27. § (2) bek.]. E rendelkezések szerint a házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén az értékkülönbözet alapján az ügylet természetének megfelelő illetéket kell fizetni. Amennyiben tehát valamelyik házasfél a vagyonközösség megszüntetése során az őt megillető jutónál nagyobb értékhez jut, ajándékozási illeték kiszabásának van helye.
Miután azonban a “vagyonátruházás” a házastársi vagyonközösség elszámolása keretében történt ahol az ügylet jellegére tekintettel – az egyéb ügyletektől eltérően – általában méltányossági, családjogi szempontok is érvényesülnek, az elszámolás minden esetben a házastársi, illetőleg volt házastársi kapcsolatra tekintettel történik.
Ily módon tehát a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés esetén – függetlenül attól, hogy ez a szerződés a házasság fennállása alatt vagy a jogerős bontóítéletet követően jött létre – a vagyonátruházási illetéket a 13/1974. (V. 18.) PM sz. rendelet 8. §-ában írt táblázat első csoportja szerinti illetékkulcs alapján, vagyis a házastárs részére történő átruházás esetén alkalmazandó illetékkulcs alapján lehet kiszabni.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatva az alperest új eljárásra utasította [Pp. 274. § (3) bek., Pp. 339. § (2) bek.].
Az alperes a Pp. 78. §-a alapján köteles a felperesnek az első és másodfokú eljárás során felmerült költséget megfizetni. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 963/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás