MK BH 1977/250.
MK BH 1977/250.
1977.06.01.
I. A munkaszerződésben a felek változó munkahelyben is megállapodhatnak, változó munkakörben való foglalkoztatás lehetősége azonban nem köthető ki [1967. évi II. törvény (Mt.) 22. § (2)–(3) bek.; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt. V.) 18. § (1) bek.].
II. A negyvennégy órás munkahétre való áttérésnek nem szükségképpeni következménye a bérrendszer vagy a bérforma megváltoztatása. Egymagában a rövidebb munkaidőre tekintettel az érintett dolgozók munkabérét nem lehet csökkenteni [1967. évi II. törvény (Mt.) 24. § (1) bek.; 1034/1974. (VII. 4.) Mt. h. 2. pont.].
A felperes 1969. május 1-jétől 1975. január 31-ig állott az alperesnél munkaviszonyban. Az 1969. május. 1-jén kelt munkaszerződés szerint kötetlen munkaidővel, változó munkahelyre és változó munkakörben alkalmazták.
Az alperes az 1974. április 24-én kelt besorolási értesítésében közölte a felperessel, hogy fagyártmány-termelői munkakörben 1974. április 1-jétől 10,50 Ft órabérrel sorolta be. 1974. november 28-án pedig írásban arról értesítette, hogy a 44 órás munkahét bevezetésével kapcsolatban 1974. november 1-jétől készárutermelői munkakörbe sorolta be 8,70 Ft órabérrel.
A felperes az órabére csökkentése miatt panaszt nyújtott be az alperesnél működő munkaügyi döntőbizottsághoz.
A munkaügyi döntőbizottság a felperes panaszának részben helyt adott. A határozatának indokai szerint az új besorolás az átszervezés következtében indokolt volt, egyébként is a felperest változó munkahelyre alkalmazták. Az új besorolás szerinti órabér azonban visszamenőlegesen nem, hanem csak 1974. december 1-jétől számolható el.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Keresetében 1974. december és 1975. január hónapra a 10,50 Ft és a 8,70 Ft órabér közötti különbözet megítélését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az volt az álláspontja, hogy a felperest változó munkahelyre, kötetlen munkaidővel és a kollektív szerződés szerinti munkabérrel alkalmazták. A 44 órás munkahétre történő áttéréssel a bérezési szabályzat módosult, és így mások lettek a teljesítménybérek is. Az Mt. 24. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint a vállalat a munkaszerződését egyoldalúan módosíthatja, ha a vállalatnál a bérrendszer vagy a bérforma megváltozik.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaszerződésben meg kell határozni a dolgozó munkakörét és személyi alapbérét. A felek változó munkahelyben is megállapodhatnak, de az Mt. V. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében ezt írásban kell rögzíteni. A felek 1969. május 1-jén kötött munkaszerződése szerint a felperest változó munkakörben alkalmazták, erre azonban jogszabályi lehetőség nincs. Következésképpen a munkaszerződés e részében az Mt. 22. §-a (3) bekezdésének második fordulata értelmében érvénytelen.
Az alperes az 1974. április 24-én kelt besorolási értesítésében a felperes órabérét 10,50 Ft-ban állapította meg. Ezt a besorolást, amely a munkakörét is meghatározta, a felperes elfogadta, a munkaszerződés tehát ennek megfelelően módosult. Ehhez képest az 1974. november 28-i újabb besorolás, amelynek az alacsonyabb órabért megállapító részét a felperes nem fogadta el és ellene panasszal élt, a munkaszerződés olyan egyoldalú módosítása, amely az Mt. 24. §-a (1) bekezdésének az ilyen módosítást tiltó rendelkezésébe ütközik.
A munkaügyi bíróság a felperes munkabér-követelésére vonatkozó ítéleti döntését azzal indokolta, hogy Mt. 24. §-ának (1) bekezdése a bérrendszer vagy a bérforma megváltoztatása esetén lehetővé teszi a dolgozó személyi alapbérének módosítását. Erre azért volt lehetőség, mert a 44 órás munkahétre való áttéréssel összefüggésben az alperesnél a teljesítménybérek megváltoztak és a bérezési szabályozat is módosult. A munkaügyi bíróság ez utóbbi megállapításai – következésképpen az azokra alapított ítéleti döntése is – azonban megalapozatlanok, mert a 44 órás munkahétre való áttérés önmagában nem jár a bérrendszer vagy a bérforma megváltoztatásával, az erről rendelkező 1034/1974. (VII. 4.) Mt. h. számú határozat 2. pontja szerint pedig az érintett dolgozók munkabére sem csökkenhet a rövidebb munkaidő bevezetése következtében.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha beszerzi és megvizsgálja az alperes érvényes bérszabályzatát, valamint a kollektív szerződés módosítását, mert annak ismerete nélkül nem lehet megalapozottan arra következtetni, hogy a felperes órabérének csökkentését az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése alapján egyoldalúan is végre lehetett hajtani. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 277/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás