MK BH 1977/251.
MK BH 1977/251.
1977.06.01.
Nem valósít meg fegyelmi vétséget a dolgozónak a vállalati csoportérdekeket sértő, de az össztársadalmi érdekekkel összhangban álló magatartása [1967. évi II. törvény (Mt.) 55. §, 2. §].
A felperes kubikos brigádvezetőként állott az alperes vállalat alkalmazásában. Mind a felperes és brigádtársai, mind pedig az alperes más dolgozói előtt ismeretessé vált az a – ma már egyébként közismertnek minősülő – körülmény, mely szerint Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia és a Szovjetunió kormánya között létesült szerződés alapján közös erővel megkezdődtek a szovjetunióbeli orenburgi gázlelőhely termelő-berendezéseinek, valamint az Orenburg–Szovjetunió nyugati államhatára között megépítendő gázvezetéknek a kivitelezési munkálatai.
Az építkezésről a sajtóban, a rádióban és a televízióban megjelent publikációk a külföldi munkavállalás új lehetőségei iránti érdeklődést a felperesben és az alperes vállalat más dolgozóiban egyaránt felkeltették, és minthogy a beruházás kivitelezésében részt vevő magyar vállalatok a munkaerőigényeiket közhírré tették, a külföldi munkavállalás gondolatával foglalkozó felperes több munkatársának képviseletében is személyesen felkereste a kivitelezők egyikét, amelynek a külföldi munkák főosztályán a munkafeltételekről megbeszélést folytatott, az ott kapott jelentkezési űrlapokat az érintett munkatársaihoz eljuttatta, végül a kitöltött űrlapokat saját jelentkezésével együtt postai úton az említett vállalatnak megküldte.
Az alperes vállalat igazgatója mindezekért a felperessel, szemben fegyelmi eljárást indított, majd fegyelmi határozatával a felperesre az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének f) pontjában felvett elbocsátás fegyelmi büntetést szabott ki. Indokolásul megállapította, hogy a felperes a brigádvezetői beosztásának felhasználásával külföldi munkavállalásra irányuló munkaerő-toborzást végzett a vállalat területén, mely magatartásával rontotta a vállalat gazdasági tevékenységét.
A felperes a panaszában kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését arra hivatkozással, hogy fegyelmi vétséget nem követett el. A munkaügyi döntőbizottság a panaszt, elutasította.
A felperes keresetében a munkaügyi döntőbizottsági határozat megváltoztatását és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek részben helyt adott, a munkaügyi döntőbizottság határozatát, a fegyelmi határozatra is kiterjedően, részben és akként változtatta meg, hogy a fegyelmi büntetést az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontjában és a Mt. V. 88. §-a (1) bekezdésében meghatározott – 1975. december 1-jétől kezdődően egyévig alkalmazandó – havi 200 Ft-os személyi alapbércsökkenésre mérsékelte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetett mérlegelése alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója által a felperes terhére megállapított toborzási tevékenységet bizonyítottság hiánya okából tényként nem találta megállapíthatónak, minthogy megítélése szerint a felperes csupán elősegítette azoknak a dolgozótársainak a külföldi munkavállalásra jelentkezését, akik a kivitelezők közhírré tett hirdetményei alapján már korábban önálló döntésre, akarat-elhatározásra jutottak. Mivel azonban a felperes elősegítő tevékenykedése is ellentétes volt az őt alkalmazó alperes vállalat érdekeivel, továbbá mert ez a tevékenység hátrányos következmények kiváltására volt alkalmas az alperessel szemben, ezért a munkaügyi bíróság a felperes terhén fennmaradt cselekvőséget fegyelmi vétségnek minősítette és e vétség alanyi és tárgyi súlyával arányban állónak tartott büntetést alkalmazott.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes nem végzett harmadik személy javára munkaerő-toborzási tevékenységet az alperes vállalat dolgozói között, s hogy ténykedése a külföldi munkavállalásra jelentkezni kívánók számára a jelentkezés elősegítésére szorítkozott.
A jogkérdés terén elfoglalt az az álláspontja azonban, hogy a felperes maradvány-cselekvősége a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségei vétkes megszegésének, azaz fegyelmi vétségnek minősül, téves.
A Munka Törvénykönyve 2. §-ának (1) bekezdése értelmében e törvény rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni.
Kétségtelen, hogy a felperes az irányadó tényállás szerinti magatartásával olyan tevékenységet fejtett ki, amellyel munkatársainak a külföldi munkavállalására való jelentkezését elősegítette, és így a munkaerőben nem bővelkedő alperes vállalat csoportérdekét keresztezte.
Ámde a perben eldöntésre szoruló abban a kérdésben, hogy a felperes ilyen csoportérdeket sértő magatartása a munkaviszonyával kapcsolatos valamely kötelezettség vétkes megszegésének is minősül-e, szükségessé teszi annak beható vizsgálatát, hogy az alperes érdekeitől eltérő más, magasabb társadalmi érdekkel viszont a felperes cselekvősége nem egyezett-e. Igenlő esetben ugyanis a jogalkalmazásra az a feladat hárul, hogy az érdekek összhangját a jelentősebb érdek érvényesítése útján biztosítsa, s ennek keretében a fegyelmi határozatot fegyelmi vétség megvalósulásának hiánya okából hatályon kívül helyezze.
Minthogy a felperes által elősegíteni kívánt külföldi munkavállalásra jelentkezéshez – a nemzetközi beruházás munkaerőigényeire tekintettel – nyilvánvalóan össztársadalmi érdekek fűződnek, az így kiemelkedő jelentőségű érdekekhez képest az alperes vállalat csoportérdekei csupán másodlagos alárendelt jelentőséget képviselnek. Ennélfogva tévedett, s így jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a társadalomra veszélyesség alapvető tárgyi sajátosságával korántsem rendelkező, sőt kifejezetten a magasabb társadalmi érdekeknek megfelelő felperesi cselekvőséget mégis fegyelmi vétségként minősítette és ezért a felperessel szemben fegyelmi büntetést alkalmazó ítéleti döntést hozott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 231/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás