MK BH 1977/252.
MK BH 1977/252.
1977.06.01.
A dolgozó munkahelyén kívül tanúsított magatartásáért akkor vonható fegyelmi felelősségre, ha ez a magatartás nem méltó a munkaköréhez. Pedagógus munkahelyén kívül tanúsított magatartásának e szempontból való elbírálásánál annak van jelentősége, hogy a kifogásolt magatartás milyen hatással volt a tanítványaira, azok családjára, az iskola nevelőtestületére és a környék lakosaira [1967. évi II. törvény (Mt.) 36. § (2) bek., 55. § (1) bek.].
A földrajz és rajz szakos általános iskolai tanári szakképesítésű felperes tanárként állott az alperes alkalmazásában. A járási ügyészség 1975. október 28-án C. J.-né sérelmére jelentős kárt okozó folytatólagosan elkövetett csalás bűntette, tiltott szerencsejátéknak az 1974–1975. években történt folyamatos szervezés vétsége, valamint szintén C. J.-né sérelmére 1975. augusztus 15-én elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt a járásbíróságnál vádat emelt a felperes ellen.
Az alperes az 1975. december 10-én hozott határozatával a vádirat ténybeli tartalmával lényegileg megegyező cselekmények elkövetése miatt a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Megállapította ugyanis, hogy a felperes pedagógusi munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségeit vétkesen szegte meg akkor, amikor az Mt. 36. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésével a munkahelyén kívül a munkaköréhez méltatlan magatartást tanúsított.
A járásbíróság az 1975. december 17-én hozott jogerős ítéletével a felperest bűnösnek mondotta ki tiltott szerencsejáték szervezése, valamint egy rendbeli könnyű testi sértés vétségében és ezért halmazati büntetésül pénzbüntetésre ítélte. Az ellene folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vád alól – bizonyítékok hiányában – felmentette.
A fegyelmi határozat ellen a felperes, a büntetés enyhítése végett panaszt emelt a munkaügyi döntőbizottságnál, majd annak elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát a fegyelmi határozatra is kiterjedően részben és akként változtatta meg, hogy az elbocsátás fegyelmi büntetés végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggesztette, az alperest pedig kiesett munkabér címén 4590 Ft megfizetésére kötelezte. A bíróság a felperes javára és terhére szóló körülmények egybevetett mérlegelésének eredményeként arra az álláspontra jutott, hogy a felperessel szemben szükséges nevelő hatás biztosítására a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fegyelmi büntetés is alkalmasnak mutatkozik.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítélkezés alapjául elfogadott tényállásból megállapítható, hogy a felperes az alperes alkalmazásában földrajz–rajz szakos tanárként mint általános iskolai nevelő működött. Ebben a minőségben bűncselekményeket követett el, amelyek miatt a büntetőbíróság jogerősen elítélte.
A Munka Törvénykönyve a kötelezettségszegések sokféleségére, illetőleg azok különböző súlyára tekintettel mellőzi a fegyelmi vétségek tényállásszerű felsorolását. Tekintettel azonban arra, hogy a munkáltató és a dolgozó kapcsolata csak a munkaviszony keretére terjed ki, a dolgozó a munkaviszonyán kívüli magatartásáért akkor vonható fegyelmi úton felelősségre, ha az egyben munkaviszonyához méltatlan magatartás is. A dolgozónak a munkahelyén kívül tanúsított magatartása tehát lehet fegyelmi vétség, de csupán abban az esetben, ha ez a magatartás nem méltó a munkaköréhez.
Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a munkaviszonyon kívül tanúsított, bűncselekményt megvalósító magatartása a felperest méltatlanná teszi-e arra, hogy az alperesnél továbbra is nevelőként dolgozzék, abból kell kiindulni, hogy az iskolai nevelés alapvető célja a növendékek személyiségének mindenoldalú, harmonikus fejlesztése és a társadalmi életre való nevelése. E cél elérése érdekében a pedagógus nem elszigetelten, hanem a nevelőközösség tagjaként tevékenykedik, és nem csupán a tanítványok szaktárgyi előrehaladásáról kell gondoskodnia, de felelősséggel tartozik személyiségük alakulásáért, erkölcsi formálódásukért is.
Ezért a felperes magatartását főként abból a szempontból kell vizsgálni és mérlegelni, hogy az általa elkövetett és viszonylag szélesebb körben ismertté vált cselekmények milyen hatással voltak tanítványaira, azok családjára, az iskola nevelőtestületére, illetőleg általában a helység lakosaira.
Ezzel összefüggésben utalni kell arra, hogy a nevelési folyamatban kiemelkedő szerepe van a gyermekeket körülvevő felnőttek, így a pedagógusok személyes példamutatásának. A tanulók számára az iskolai nevelő emberi magatartása követendő példaként szolgál. Ha a nevelő növendékeitől csupán megköveteli az erkölcsi normák megtartását, önmaga azonban nem képes ezek szerint cselekedni, ennek hatása a diákokban olyan konfliktushelyzetet teremthet amely megnehezíti az egész pedagógusközösség nevelőmunkáját és ezáltal akadályozza a gyermekek személyiségének helyes irányú fejlesztését is.
A felperes a lakásán folyamatosan tiltott szerencsejátékokat szervezett, e játékokban maga is részt vett és élettársát, C. J.-nét tettlegesen bántalmazva, annak testi sérülést okozott.
Az előzetes letartóztatásban is volt felperes tehát a munkaviszonyán kívül olyan, bűncselekményt is megvalósító magatartást tanúsított, amely – mint példa – alkalmas lehet arra, hogy tanítványait helytelen irányban befolyásolja, pedagógustársai nevelőmunkájának hatását megerőtlenítse és az esetet ismerő lakosok körében jogos megütközést keltsen. A felperest e súlyosan elítélendő magatartása az alperesi iskolában munkakörének ellátására méltatlanná tette [Mt. 36. § (2) bek.].
Mindezekből következik, hogy az alperes által kiszabott fegyelmi büntetés felfüggesztését nem indokolják sem az egyéni, sem az általános neveléshez fűződő társadalmi érdekek. Ellenkezőleg, a kívánt visszatartó, nevelő hatás elérését a legsúlyosabb fegyelmi büntetésnek, az elbocsátásnak a kiszabása és végrehajtása segíti elő, ez áll arányban a fegyelmi vétség súlyával.
A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes és az elbocsátás fegyelmi büntetés végrehajtását egyévi próbaidőre felfüggesztő ítéleti döntése tehát nem felel meg a jogszabályoknak. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 267/1976.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás