BK BH 1977/254.
BK BH 1977/254.
1977.07.01.
A maradandó testi fogyatékosságot okozó elkövető az eredményért akkor is felel, ha e vonatkozásban csak gondatlanság terheli. E körülményt enyhítő körülményként kell értékelni [1961. évi V. törvény (Btk.) 18. §, 64. §, 257. § (3) bek. b) pont; 12. sz. irányelv.].
A megyei bíróság a terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt – börtönben letöltendő – 2 évi szabadságvesztésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte és arra kötelezte, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt foganatosítandó kényszerelvonó-kezelésnek vesse alá magát.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a büntetlen előéletű, ötgyermekes vádlottat a vádbeli napon az esti órákban lakásának ajtajában, ittassága és feleségéhez intézett durva kijelentései miatt a 18 éves fia két ízben arcul ütötte. A vádlott emiatt erősen felindult állapotba került és egy kis kapával a bokszoló állásba helyezkedett fia kezére akart ütni, a sötétségben azonban az ütés célt tévesztett, s a kapa foka a sértett homlokát érte.
Az elvétett ütés következtében a sértett homloka jobb oldalán a szemöldök felett kb. 8-10 cm-re nyílt, benyomatós, darabos koponyacsonttörést és felületes keményburokszakadást szenvedett el, amely sérülés életveszélyes volt ténylegesen 6 hét alatt gyógyult –, annak helyén azonban a gyógyulást követően kb. 3 cm átmérőjű koponyacsonthiány marad, mely műtéttel pótolható. A sértett ugyanekkor 8 napon belül gyógyuló, a fejet ért ütéssel egy időben keletkezett bal alkar és a földre esés miatt létrejött jobb lapocka sérüléseket is elszenvedett.
Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban annak minősítése során.
A jelentős kiterjedésű koponyacsonthiány ugyanis a sértett agyvelő állományának hiányos védettségét idézte elő.
Ez a körülmény a sértett testi épségére nézve olyan veszélyes és állandó, ekként maradandó testi fogyatékosságot eredményezett, amely megalapozza a Btk. 257. §-a (3) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerinti minősítés alkalmazását.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott a kiskapával a támadó állásban vele szemben álló fia kezére akart ütni, a látást gátló sötétség miatt elvétett ütés azonban a sértett homlokát érte. A vádlottnak nem állott szándékában gyermekét megölni vagy maradandó testi fogyatékosságot eredményező fejsérülést okozni.
A vádlott azonban a Btk. 18. §-a alapján gondatlanság okából felelősséggel tartozik a szándékát meghaladóan bekövetkezett súlyos eredményért, mert élet kioltására is alkalmas veszélyes eszközzel, a kettőjük térbeli helyzete felismerését akadályozó sötétségben, fejmagasságban indított erős ütést mért a sértett irányába, s a tévesen vélelmezett távolság miatt érte az ütés a valóságban közelebb helyezkedő sértett homlokát.
A vádlottnak ez a tévedése azonban felróható gondatlanságára vezethető vissza, mert a kellő figyelem és körültekintés kifejtése esetén számolnia kellett volna azzal, hogy a veszélyes eszközzel és nagy erővel, fejmagasságban leadott ütése a sötétség miatt a térben felismerhetetlen módon helyezkedő sértett fejét is érheti. Nem zárja ki a cselekmény súlyosabb minősítését az a körülmény, hogy az elszenvedett sérülés a jövőben nem érinti a sértett munkaképességét.
A kifejtettek okából a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész minősítést támadó fellebbezését alaposnak találta, a Be. 260. §-a alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletének a vádlott cselekményét minősítő rendelkezését megváltoztatta és a cselekményt a Btk. 18. §-a felhívásával a Btk. 257. §-a (3) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerinti maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértés bűntettének minősítette.
A büntetés súlyosítására irányuló ügyész fellebbezést azonban a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Kétségtelen, hogy a vádlott a cselekménye elkövetését megelőzően jelentős mértékű szeszes italt fogyasztott, italozásának kiváltó oka azonban nagykorú gyermekeinek kifogásolható életvitele miatti elkeseredése volt. Jellemző egyébként, hogy a primitív személyiségű vádlott dolgos életmódot folytat és mind ez ideig nem került összeütközésbe a törvénnyel.
A súlyosabb minősítés alkalmazására is figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított bűnösségi tényezők pontosításra szorulnak.
A törvényes büntetés nemének és mértékének meghatározása során enyhítő körülményként kell figyelembe venni a vádlott büntetlen előéletét, a bűnössége elismerésére is kiterjedő és megbánással párosuló beismerését, eltartására és nevelésére szoruló 3 kiskorú gyermekes családos állapotát, a cselekmény elkövetését motiváló, a gyermeke magatartásával előidézett méltányolható felindultságát és azt, hogy az ilyen cselekmény bekövetkezését illetően a vádlottat a gondatlanság enyhébb faja, a hanyagság terheli (12. sz. irányelv).
A felsorolt enyhítő körülményekkel szemben súlyosítóként az élet és testi épség elleni bűncselekmények helyi elszaporodottságát lehet figyelembe venni.
A bűnösségi tényezők ilyen alakulása mellett – különös figyelemmel a nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülményekre – az irányadó büntetési tétel középmértékét megközelítő s az elsőfokú bíróság által alkalmazott szabadságvesztés alkalmas a Btk. 34. §-ában meghatározott büntetési célok elérésére, a büntetés súlyosításának nincs indoka, s a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által helyesen kiszabott büntetést a megváltozott minősítés ellenére sem érintette. (Legf. Bír. Bf. IV. 205/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás