BK BH 1977/264.
BK BH 1977/264.
1977.07.01.
Az emberölés különösen kegyetlen módon elkövetettként minősül, ha a tettes azt rendkívüli embertelenséggel, gátlástalanul, emberi mivoltából kivetkőzve hajtja végre [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. § (2) bek. a) pont; 4. sz. irányelv].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt ítélte el. A tényállás lényege szerint a rendszeresen alkoholizáló vádlott 1969-ben kötött házasságot a sértettel, akivel már korábban is élettársi viszonyban élt. A sértettnél 1971-ben idült alkoholizmust és heveny elmebetegséget állapítottak meg, s ezért ideggondozói ellenőrzést, valamint alkoholtól való tartózkodást javasoltak. A sértett ennek ellenére mértéktelenül fogyasztott szeszes italt s közte és a vádlott között gyakoriak voltak a tettlegességig fajuló veszekedések. Ilyenkor a vádlott a házastársát több esetben súlyosan bántalmazta. A vádbeli napon az esti órákban a vádlott igen ittas állapotban tért haza majd házastársát durván szidalmazta, ennek során többek közt azzal is megfenyegette, hogy kiszúrja a szemét. Az ekkor józan állapotban levő sértett a fenyegetésekre nem válaszolva lefeküdt, majd éjjel 11-12 óra körül a heverőről a padlóra zuhant. Az ugyanezen a heverőn fekvő vádlott visszadobta a fekvőhelyre a sértettet, aki delíriumos állapotban a már elhunyt édesapja után kiáltozott. A vádlott ezért a sértettet teste minden részén súlyosan bántalmazta, majd a kiáltozást tovább folytató, hangosan jajgató sértett száját és orrát befogta. Ezután a vádlott ruházatát védekezésből megragadó sértett ujjait összeszorította és ismételten hatalmas ütésekkel bántalmazta, majd a torkát megragadva azt nagy erővel megszorította. Végül egy párnát nyomott a már csak hörögni tudó sértett szájára és orrára. Ennek következtében a sértett hörgése abbamaradt, meghalt.
A vádlott krónikus alkoholizmus talaján kialakult organikus agyi károsodásban és ezzel kapcsolatos elbutulásban szenvedett a cselekmény elkövetésekor, amely állapota közepes fokban korlátozta abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A tényállásban foglaltak alapján okszerű a bűnösségre való következtetés, s az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott terhére rótt bűncselekményt emberölés bűntettének. A vádlott ölési cselekményét egyenes szándékkal követte el. Ezzel kapcsolatosan a vádlott értelmi leépülése folytán fennálló közepes fokú korlátozottságának – egyebek között – azért sincsen jelentősége, mivel az ilyen szellemi szinten álló és személyiségjegyekkel rendelkező elkövető előtt is köztudott, hogy a nyaknak nagy erővel való megszorítása, a légutak elzárása halálos eredményt idéz elő. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a védelemnek a halált okozó súlyos testi sértés megállapítására irányuló álláspontjával.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem állapította meg, hogy a vádlott a cselekményt különösen kegyetlen módon követte el.
A Legfelsőbb Bíróság 4. számú irányelvében kifejtettek szerint különösen kegyetlen módon elkövetettként akkor minősül az emberölés, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásával rendszerint velejáró kegyetlenséget meghaladó rendkívüli embertelenséggel történik, vagy a cselekmény a sértettnek olyan testi szenvedést vagy lelki gyötrelmet okoz, amely az ember életének kioltásával általában együtt járó szenvedést, gyötrelmet lényegesen meghaladja. E minősítéshez ezen kívül az alanyi oldalon az is szükséges, hogy az elkövető tudata a véghezvitel különösen kegyetlen módját átfogja.
Az irányelvben írtakhoz képest tehát a különösen kegyetlen módon történt elkövetés megállapításának nem kizárólag a sértett által elszenvedett gyötrelem, szenvedésérzet lehet az előfeltétele, hanem alap lehet erre az is, hogy az elkövető rendkívüli embertelenséggel, gátlástalanul, emberi mivoltából kivetkőzve hajtotta végre tettét.
A vádlottnak az öléssel kapcsolatos egész magatartása olyan fokú kegyetlenséget, embertelenséget mutat, amely minden vonatkozásban megfelel az irányelvben írt követelményeknek. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a betegsége következtében delíriumos állapotban levő, elhunyt apja után kiáltozó sértettet testének minden részén súlyosan bántalmazta, majd száját és orrát befogta. Ezután a vádlott ruházatát védekezésül megragadó sértett ujjait nagy erővel összeszorította és házastársát ismételten hatalmas ütésekkel bántalmazta. Végül a torkát megragadva, nagy erővel összeszorította azt, majd egy párnát szorított a már csak hörögni tudó sértett szájára és orrára.
A vádlott bántalmazása következtében a sértett az orvos szakértői véleményben felhozott nagyszámú sérülést szenvedett el testének minden részén. Az adott magatartás nagyfokú kegyetlenségét, kivételes durvaságát a vádlott tudata is átfogta.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel az első fokú ítéletnek a jogi minősítésre vonatkozó részét a Be. 260. §-a értelmében megváltoztatva, a vádlott cselekményét a Btk. 253. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűntettének minősítette. (Legf. Bír. Bf. V. 1526/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás