BK BH 1977/265.
BK BH 1977/265.
1977.07.01.
I. A könnyű testi sértés és a súlyos testi sértés kísérlete elhatárolásánál a használt eszközre, az elkövetési módra, a bántalmazás mérvére és az erőkifejtésre kell tekintettel lenni [1961. évi V. (Btk.) törvény 257. §; 4. sz. irányelv.].
II. A nevelése alatt álló több gyermek sérelmére elkövetett ifjúság elleni bűntett egység, s így bűnhalmazat megállapításának nincs helye [1961. évi V. törvény (Btk.) 65. §, 274. §].
A járásbíróság ítéletével a terhelt bűnösségét ifjúság elleni bűntettben állapította meg, ezért börtönben végrehajtandó 10 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben arra kötelezte, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt foganatosítandó kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt diszharmonikus személyisége folytán beszámítási képességében kismértékben korlátozott, ezenfelül testi hibában is szenved, egyik lába rövidebb és nagyot hall.
A terhelt a férje előző házasságából született két gyermekét, valamint házasságon kívül született saját gyermekét gondozta, majd 1971-ben jelenlegi házasságából egy gyermeke született. A négy gyermek közül a legidősebb 13 éves.
A terhelt idült alkoholista, aki szeszes ital hatása alatt a gyermekekkel durván bánt, az utóbbi időben pedig azok nevelését, gondozását elhanyagolta és különösen a 7 éves István nevű kisfiát gyakran, durván megverte. Elhanyagolta a gyermekek élelemmel való ellátását is, ezért az is előfordult, hogy a gyermekeknek a szomszédok adtak enni. A család ellátására szolgáló pénzt italra költötte és ezért a lakásban villany- és gázszolgáltatás sem volt. 1975. november végén a terhelt a 7 éves kisfiát fakanállal megverte, fejét pedig a kád szélébe ütötte, 1976 januárjában pedig vasalóval megégette a gyermek kezét, melynek következtében a kisgyermek 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Ennek a bánásmódnak a következtében ez a gyermek pszichés eredetű, esetleg genetikai sérülést is szenvedett. 1976. január 8. napján a három kisebb gyermeket állami gondozásba vették.
A terhelt és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezés folytán a járásbíróság ítéletét a megyei bíróság felülbírálta és ítéletével azt megváltoztatta: a terhelt cselekményét 3 rb. ifjúság elleni bűntettnek és súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítette, halmazati büntetésként az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetést tekintette kiszabottnak.
A megyei bíróság ítélete ellen a terhelt javára, a cselekmények minősítése miatt emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint nincs alap a súlyos testi sértés bűntette kísérletének megállapítására, a terhelt ténylegesen 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott a gyermeknek, másrészt pedig téves az ifjúság elleni bűntett 3 rb. bűncselekményként értékelése.
A törvényességi óvás alapos.
A testi sérülés okozásával elkövetett bűncselekmények törvényi minősítése szempontjából elsősorban a tényleges gyógytartam az irányadó, a törvény ugyanis eszerint különböztet a könnyű testi sértés vétsége és a súlyos testi sértés bűntette között.
Annak eldöntésénél, hogy valamely a testi épség ellen elkövetett szándékos magatartás a gyógytartam alapján a befejezett könnyű testi sértést, avagy a súlyos testi sértés bűntettének kísérletét valósítja-e meg, lényegében ugyanazok a szempontok az irányadóak, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság 4. számú irányelvében (I/1. alatti rész) az emberölés bűntettének kísérlete és a testi sértés elhatárolása szempontjából kifejtett. Ez következik abból, hogy az irányelv (V. fejezet, 6. pont) az irányítás elveinek megfelelő alkalmazását kívánja meg valamennyi élet és testi épség ellen elkövetett bűncselekményre vonatkozóan. Ehhez képest az elkövetőnek a 8 napot meghaladó gyógytartamú sérülés okozására irányuló szándékára egyfelől a használt eszközből, az elkövetési módból, a bántalmazás mérvéből, annak irányítottságából és az erőkifejtésből, továbbá a sérülés helyéből és jellegéből, ezen kívül az elkövetőnek a cselekmény befejezése után tanúsított magatartásából – másfelől pedig az elkövetés indítóokából kell következtetést levonni.
A Legfelsőbb Bíróság a következetes ítélkezési gyakorlata értelmében – melyet tükröznek a BJD 6351. és 6379. számok alatt közzétett eseti döntések is – az elkövetés objektív és szubjektív tényezőinek összefüggésükben való elemzése alapján kell a konkrét tudattartalomra következtetést levonni.
A járásbíróság által megállapított, tények szerint az ifjúság elleni bűntettet megvalósító terhelt 1975. november végén 7 éves gyermekét megverte és ennek során a gyermek fejét a kád szélébe ütötte.
A megyei bíróság az ítéleti tényállást az orvos szakértői szakvélemény alapján azzal egészítette ki, hogy a gyermek fejének a fürdőkádhoz hozzáverése alkalmas lehetett volna súlyosabb, 8 napon túli sérülés bekövetkezéséhez.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás, illetőleg annak a másodfokú bíróság által történt kiegészítése nem nyújt alapot a cselekménynek súlyos testi sértés bűntette kísérleteként való minősítésére.
A terhelt szándékára vont következtetés nem ténykérdés, hanem jogkérdés, ebből a szempontból az orvos szakértői vélemény nem tekinthető irányadónak. Egyébként az orvos szakértő szakvéleményében foglaltaknak a megyei bíróság téves értelmet tulajdonított. A nyomozati iratoknál elfekvő szakvélemény ugyanis azt tartalmazza: “…amennyiben a fürdőkádhoz történő hozzáverés bizonyítható, …az alkalmas lehetett volna súlyosabb eredmény eléréséhez”.
Az adott esetben a tényállásból nem lehet olyan megalapozott következtetést levonni, hogy a terhelt szándéka 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult, másrészt pedig, hogy a súlyosabb eredmény a terhelten kívülálló okból, akaratától független tények hatására maradt el, következésképpen nincs alap annak a jogi következtetésnek a levonására, hogy a terhelt cselekménye a súlyos testi sértés bűntettének a kísérletét valósítja meg. A terhelt cselekménye csupán könnyű testi sértés vétségének a megállapítására nyújt alapot, minthogy azonban ez a bűncselekmény az állandósult ítélkezési gyakorlat szerint beolvadt a Btk. 274. §-ának (1) bekezdésébe ütköző ifjúság elleni bűntettbe (BJD 2624.), a bűnhalmazat megállapításának nincs helye
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az ifjúság elleni bűntettre vonatkozó minősítését tévesen, változtatta meg akként, hogy a Btk. 274. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekményt 3 rendbeli bűntettként értékelte.
A másodfokú bíróság ítéletében kifejtett álláspont szerint a terhelt magatartásával három kiskorú gyermekének a fejlődését veszélyeztette súlyosan, ők voltak a bűncselekmény passzív alanyai, s minthogy a személy elleni bűncselekményeknél a sértett személyének kiemelkedő jelentősége van: annyi rendbeli bűncselekmény valósul meg, ahány kiskorú fejlődését a cselekmény veszélyeztette. Ez az álláspont téves.
Az ifjúság elleni bűncselekmény nem személy elleni bűncselekmény – amint arra a megyei bíróság ítélete utal –, hanem rendszerbelileg a család és ifjúság ellen elkövetett bűncselekmények között szerepel, jogi tárgya pedig az ifjúság testi, szellemi és erkölcsi fejlődése. A törvény a 18. éven aluli nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy kötelességszegését rendeli büntetni, az a körülmény tehát, hogy a családhoz tartozó több kiskorú gyermek – mint a bűncselekmény passzív alanya – tekintetében valósítja meg az elkövető a bűncselekményt, nem nyújt alapot a bűnhalmazat megállapítására, hanem ez – amint erre a járásbíróság ítéletében a bűnösségi körülmények értékelése során helyesen hivatkozott – csupán a büntetés kiszabásánál vehető figyelembe.
Irányadó e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróságnak a BJD 3754. sz. alatt közzétett eseti döntésében kifejtett az az iránymutatás, hogy ifjúság elleni bűntett esetében nincs helye bűnhalmazat megállapításának, ha a szülő több nevelése alatt álló kiskorú gyermeke sérelmére követte el a cselekményt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének a terhelt cselekménye minősítésére vonatkozó rendelkezése törvénysértő, ezért a (3) bek. alapján azt hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményét 1 rb. ifjúság elleni bűntettnek minősítette. (Legf. Bír. B. törv. IV. 28/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás